A brit baszatás egyik kortárs csúcsa, Blawan idei lemezével az év egyik legsújtóbb málháját nyomta ki. A legsötétebb, legkíméletlenebb, legmélyebben dübörgő anyaga, pedig a korábbi munkái sem voltak épp rajzfilmslágerek. Bámulatosan építkező, meghökkentően sajátos hangú agyprések, tonnás savas eső mossa szét a sikátorban száradó kulát, sátáni transzban dülled a szemed, drogok is vannak, meg persze a csodálatosan zsibbadó fókuszálatlan elmék megállíthatatlan rángatózása. Nyilván rajtam kívül meghallgatja és szereti majd még vagy három ember, de a faszom már. Ha esetleg van olyan gyökér, aki igényt tartana a korábbi szaraira, az szóljon és ellátom.