Tudjátok, azért jó dolog kevés ilyen típusú zenét hallgatni, mert amikor néhanapján isteni sugallatra rámozdulok valami ehhez hasonló lemezre, akkor az - így, laikusként - jóval intenzívebb élményt nyújt, hiszen az újdonság erejével hat. A Blanck Mass név a Fuck Buttons egyik felét, Benjamin John Powert takarja (ezt most csak az elektronikus zenékben  hozzám hasonlóan gyógyegér társaim kedvéért mondom el), és a Dumb Flesh a második nagylemeze. De remélem, hogy inkább azok vannak túlsúlyban, akik kenik-vágják ezt a történetet. A címkéket egy kivételével szimplán lelestem a last. fm-ről, bár magamtól is ezeket írtam volna.