Frank Gary Martin (Pain Teens), Gary Chester (Ed Hall, Pong) és Nathan Calhoun (Chaindrive, Unicorn Magic, Butthole Surfers, Gibby Haynes and his Problem) merőben lenyűgöző együttese annak ellenére volt kurva nagy Bécsben a Flipper előtt, hogy az egyik számukat csak második nekifutásra tudták…

Újrahasznosítom a baszott Arse első kiadványáról írott gondolataimat, mert miért ne. "Így kell punkot játszani, és nem máshogy. Nyilván Ausztráliában kalandozunk, megint, mert Ausztráliában a punk még őszinte, nyers, tahó, agresszív, frusztrált, és szennyes és nem akar tetszeni senkinek. Ettől a…

A Grizzlor még mindig parádés kortárs noise-rock szakramentum, ezzel meg tartoztunk már egy ideje a híveiknek.  COOLNESS FACTOR 6 by GRIZZLOR

Mintha az A Place to Bury Strangers, a Ceremony és talán a Lightning Bolt amfetaminon akarna játszani könnyedebb, poposabb dolgokat egy letaglózó szakítás után, sikertelenül. A srác első csodás anyagáról volt itt szó, az idei cuccát pedig csak és kizárólag valamiféle csúcsteljesítményként lehet…

Nagyon fasza volt a két éve megjelent első Weeping Icon lemez (vagy mi volt az), de a generikus zajpunk dalok (ha vannak ilyenek) és a szétszedett, agyonvágott, kísérletezősebb őrületek egyvelege nem adott ki valami túl következetes összképet. Ellenben az idei. Mekkora már. Katakombákból csengő…

A Salvation csürhéjének előző remek lemeze szerepelt már nálunk, most pedig itt az új, minden égbekiáltó haragjával, láncrázásával, anyázásával és szent, súlyos, kíméletlen zajával. Annyira gecis, retkes, rohadék egy lemez ez, baszki, aki nem veszti el az önuralmát ezektől a dúvad daloktól, annak…

Tavaly nagyjából pont ilyenkor volt itt a kibaszott Tile aktuális baszása, amit akkor leírtam, az most is működik. Ritka nagy gonosz mocskolás lett ez is. A hangzás tompa, mint a szar, de jól áll nekik, megszokod. Kurva jó zenekar ez, hogy az istenit neki.   Tile - Stendell by Corpse Flower Records

Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…

Dögletes egy lemez ez. Dühös, kifakad, ocsmány és nehéz minden mozdulata, mindezt ráadásul teszi meglepő méretű aggyal. Zsánereket és zsánerszerűségeket lehet hajigálni: noise-rock, noise-punk, post-hardcore, hardcore-punk, grunge, mifasz. Ha így most jó és tudjátok, hogy mi van, akkor király. A…

A Luggage idei lemeze nagyon meg fogja melengetni azoknak a pöckét, akik szeretik a Shellacot. Remélhetőleg azoknak is, akik nem szeretik a Shellacot, de ezekre a szakadár hitetlen bugrisokra ne is pazaroljuk tovább a drága időnket. Persze nem totális Shellac-nyúlás és nyilván meg lehet említeni a…

Az év egyik legótvarabb borítója, az év egyik legjobb lemeze. Részemről le van rakva a nehéz kortárs noise-rock új alapja. Ekkora kikúrt nagy és gyilkos és málhás és szemetes riffhegyet, ekkora izmot, ekkora pszichotikus haragot és láncrázó dühöt nem mostanában baszhattott senki. Minden egyes kurva…

Idén még ők is megbasztak minket egy új lemezzel. Talán kicsit frusztráltabb, hidegebb, ridegebb, egyszerűbb és simán csak más, mint a korábbi szaraik, de végül is nem áll nekik rosszul, gondolom. Olyan, amilyen. A pózolt nihil lólába számomra kilóg. Túl szép íve sincs a lemeznek, annyira nem is…

Ezért a lemezért pénzt adtam, amúgy. Ausztrália, amúgy. Felbaszott, gyilkos, megüvöltő, borult és pszichotikus és nem feltétlenül szokásos (avagy szokásosan jó) noise-rock durvulás, amúgy, de néhol még fogós is, grunge-os kvázi-slágeresség, széthugyált rockistenségek, ilyesmi. Beszarás dolgok…

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

Az Épületek újra ránk dőlnek, barátaim a minőségi, súlyos zajrockban. Élvezzétek, ahogy ez a lemez maga alá temeti a nyomorult, megtört, lepisált, béna kis testetek. Mert olyan.   Negative Sound by Buildings

Egyáltalán nem szoktam élvezni az instrumentális zajrockot, de ezek a nyomorultak elvarázsolnak. Gonosz, geci, aberrált, pszichotikus és sátáni nihiltől bűzlő rohadék számok egymás után. Nyiknyik, nyekere, baljós részeg tangó, lesújtás, sodrás, tekerés embertelen irányokba aztán meg egyenesirányú…

Teljesen egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami a rockzenével történt, az a kábítószer. Bármilyen kábítószer. Aki szereti a korai Skullflowert, a Butthole Surferst, a Terminal Cheesecake-et, a japán szipedelikus nagy öregeket, a krautrockkal vegyes, monoton - de mégis improvizatív - szarrá transzolt,…

Sok minden történt eddig 2019 szennyes zenei évében, az egyik legjobb dolog pedig az, hogy többek között az Arab on Radar és a Doomsday Student tagjai világra fingották a Psychic Graveyardot, ami egy kibaszott csoda. Már persze akkor, ha csodaként éled meg a beteg, pszichotikus, felháborító,…

Új Ventura. Ismétlem, új Ventura. Könyörgöm, ne kelljen már leírni, hogy kik ők.  Ad Matres by VENTURA

Ez is mi már. Nyilván noise-rock, de milyen súlyos már. Legyen ez is az év lemeze, miért ne. Acsargós basszus van. Beteg, pszichotikus, falbontó riffek vannak. Óbégatása faszságoknak van. Halántékon kalapálás van. Megmagyarázhatatlanul szakító dalok vannak. Ez az első lemezük, de ha még lesz egy…

Ez bazdmeg. Ez mi. Megmondom én. Ez az év egyik legjobb dolga. Ennél keményebb, mocskosabb, agresszívabb, szemetebb szart nem mindennap hallasz. Dob, basszus, őrületes csajvokál, effektek. Ha ez a noise-rock jövője, akkor én rendben leszek. Nem mostanában harapott ennyire seggbe lemez, nem is akarom…

Zajrockerék örülnek.  Simultaneity Now by Multicult

Ez a két nagyszerű zenekar már nem először gyalázza szét a füleket, testeket, elméket. Csodálatos anyag, de az életigenlő jó kedélyt ne itt keresse senki.  Everything That Dies Someday Comes Back by Uniform & The Body

Egy évtizeddel a nagyszerű The Failed Convict után visszatért a kibaszott Cable, méghozzá, ahogy hallom, egy fergeteges lemezzel. Mekkora együttes már ez is. Amúgy én meg voltam győződve róla, hogy nekik kapáltak.  Take The Stairs To Hell by Cable

Ennyi, basszátok meg, ennyi.  Immaculada High by Cherubs

Ritka gusztustalan három szám ez. Pöcegödrökből felbugyogó repetitív, monoton, véget nem érő, zajos, szennyes, csulás, szaros riffkörök szédítenek ordenáré transzba. Olyan, mintha a korai Swans és a Brainbombs faszig beleragadt volna egy dögkútba. Megváltó erejű mocsok ez, félelmetesen rohadt és…

Olyan fantasztikus dolgot csinálnak ezek a kanadaiak, amit csak együttesek idióta felsorolásával lehet körbeírni valahogy. Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha a Black Flag és a Christian Death alul maradna egy kocsmai bunyóban a Terminal Cheesecake-kel, a Hawkwinddel, és a kibaszott Butthole…

Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

Tegnap este volt egy félórás sétám hazafelé, nézem a zenéimet, mondom hé, Motordrone, de rég hallgattam, legyen. Az eszem megállt tőle megint. Mi a faszom ez a lemez már. És mi a faszért nem posztoltuk 2013-ban. Meg voltam győződve róla, hogy mótvá, de nem. Most. Szóval kevés olyan nevetségesen…

Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton,…

Visszatértek, ingyen van, jönnek is és persze még mindig óriásiak.  Bible Songs 1 by The Austerity Program

Négy gecironda noise-rock dal. Imádni fogod, ha szereted a gecironda noise-rockot.   This Dungeon Earth by Chat Pile

Szeretitek a The Jesus Lizardot? Ezek a német fiúk minden bizonnyal kurvára. Meg a Big Blacket is. És így tovább. De hát, ki nem bírja ezeket.    BUSTER by TRIGGER CUT

Előre szólok, hogy fogalmam sincs arról, hogy a We Wild Blood mi a tökömet csinál. Leginkább azt, amit akar. Néha olyan, mintha az Oneida és a Mugstar bespurizott volna. Néha olyan, mintha a Lightning Bolt dalokat szeretett volna írni. Néha olyan, mintha a Terminal Cheescake agyonkábózott transza…

Az új USA Nails olyan, mint a korábbiak. Jó. Zaklatott, szemét, fárasztó és súlyos zajrock, ahogy eddig is. Nagyon fasza, de azért ez a 12 dalnyi tonna a felkészületleneket kíméletlenül agyon fogja nyomni. A felkészülteket is.   

Végre. Kurva nagy. Cognitive Dissonance by ORCHESTRA OF CONSTANT DISTRESS  

A belga Vandal X több mint 20 éve nyomja már, letaglózóan súlyos zajrockjuk alapvető a műfaj kedvelőinek, akik ti vagytok. Nagy királyság, hogy a noise-rock egyik legállatabb kultbandája európai, nem? De. Annyit hallgattam az idei, baszottul óriási lemezüket Bandcampen, hogy aszonta nekem az oldal,…

Mostanság újra előkaptam 2015 legjobb lemezét, ami ez. Nyilván túlzás, mivel ki a faszom emlékszik már 2015-re. De így 2019-ből könnyen pofázok, a Luminous Bodies meg annyira bődületesen vadállat cucc, hogy akár idén is lehetne az év lemeze, mit bánom én. Egyébként Gordon Watson, a Terminal…

Kijött az új USA/MEXICO, ami óriási esemény. Akkor is, ha nem vágjátok, hogy mi van. De vágnotok kell. Mármint baszki, a Shit and Shine gitárosa, a Butthole Surfers dobosa és a When Dinosaurs Ruled the Earth basszusgitárosa csinálja, mi kell még. Sok sikert a zenéjük műfaji keretek közé…

Parádés. Mondanám, hogy az év egyik legjobb kislemeze, de 2017-ben jött ki. Nagyon nem egyszerű és nem átlagos baszomság. Olyan, mintha a Girl Band, a Dazzling Killmen, a Pretty Girls Make Graves, a Pop Group, a Big Black és a Killdozer belefejelt volna a Skin Graft katalógusába. Remélem érthető.…