Frank Gary Martin (Pain Teens), Gary Chester (Ed Hall, Pong) és Nathan Calhoun (Chaindrive, Unicorn Magic, Butthole Surfers, Gibby Haynes and his Problem) merőben lenyűgöző együttese annak ellenére volt kurva nagy Bécsben a Flipper előtt, hogy az egyik számukat csak második nekifutásra tudták elkezdeni. Viszont nagyon viccesen kommunikálták a bakit. Mert amúgy baszott viccesek, ez pedig ezen a két csodálatos lemezen egyértelműen érződik. Mert amúgy mi volt a kibaszott Ed Hall, ha nem halálosan vicces? Ugye. Na, egyébként ez valahol a noise-rock és a weird rock között mozog, de teljesen jogosan hívják néhol drug rocknak is meg pszichedelikus punknak. Van egy csodás Mushrooms című daluk, például. Élőben előtte megkérdezték szerencsétlen osztrákokat, hogy ki evett már varázsgombát, de csak én tettem fel a kezem. Ritka hülye, szórakozott, elszállt, de savas játékosságukban is fogós, tökös számokat írnak, amiket ritka dögösen és mocskosan adnak elő. Szarnak mindenre, ami becsülendő. Eddigi két lemezüket behatóan ismerem, nem hinném, hogy lenne rajtuk felesleges dal. És most készül a harmadik.