Egyáltalán nem szoktam élvezni az instrumentális zajrockot, de ezek a nyomorultak elvarázsolnak. Gonosz, geci, aberrált, pszichotikus és sátáni nihiltől bűzlő rohadék számok egymás után. Nyiknyik, nyekere, baljós részeg tangó, lesújtás, sodrás, tekerés embertelen irányokba aztán meg egyenesirányú fejbekúrás. Óriási zenélés, amúgy, csak nem a puhafaszú hülye rocker haverodnak szól. Nekem ugyan hiányzik egy David Yow, vagy valaki, aki megfogalmazza az amúgy egészen bámulatos dalcímeik mögött lüktető eszelős hangulatot és haragot és sötétséget és retardált kiüresedettséget, de szerencsére azért ezek a kibaszott nagyszerűen megírt nóták beszélnek énekes nélkül is (leszámítva az utolsó számot, amin van dalolás, méghozzá milyen). Artikulálatlanul, de beszélnek.

Amúgy ez a harmadik lemezük, az előző kettőt ugyan jó párszor meghallgattam már a neten itt-ott, de sajnos nincsenek meg. Segítsetek, ha tudtok.