Egy baszadék, súlyos, gonosz és dögös „riddim”, 17 fantasztikus verzióban, csodálatos előadókkal. Ha esetleg eddig nem volt világos, hogy ez az ember egy kibebaszott zseni, akkor talán most az lesz. Lenyűgöző lemez.  Absent Riddim by The Bug

Második kedvenc Justinunk legújabb döngöldéje szokás szerint kúr.  Veneer of Tolerance by JK Flesh

Tisztában vagytok mindennel.  Precipice by Dälek

Ez a két nagyszerű ember nemrég világra hozott egy kifejezetten addiktív, fergetegesen fogós és cefetül menő indusztriális techno-szörnyet. Mi mást, mondjuk. Naponta egyszer illik meghallgatni, hogy legyen valami ritmusa a szar életednek.  As Your Skies Are Fading Away by Orphx / Kareem

Aki nézi valamennyire ezt a blogot és még egy Gnod-lemezt se hallgatott meg a tízezer közül, az kapja már be. Másfél hetente adják ki a baszásban egymásra licitáló remekműveket és még senki nem emelt nekik szobrot. Ez is mi a fasz már. A kibaszott Spotlight negyed órája, istenkém. A Gnod simán a…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

Az ADULT. mindig jó volt, most is az. Mizantrópiájuk és bődületes pesszimizmusuk csúcson, kilencedik lemezük pedig frusztráltabb és felkúrtabb és ridegebb, mint valaha. Soha nem volt a gyengék zenéje, ez nem változott, sőt. Kurva jó, amúgy.   Becoming Undone by ADULT.

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Nyolc éve mótvár, és most megint itt van a The KVB. Időközben két másik albumuk is megjelent (Of Desire 2016, Only Now Forever 2018), de azok miatt ugyanúgy nem kell szégyenkezniük, mint ahogyan a Unity miatt sem. Ha valaki elfelejtette volna, a játék neve: elektronikus popzene, vastagon megszórva…

Kenya durvul. Baszomadta nyers és dögös és kábós zajdara a diszkós Sátán túrós előbőre alól kikuruttyolva. Amúgy nevetségesen zenei. Minden kiadványa ingyen van, de svájci frankban kellene értük fizetni. Szép estét, gennyládák, hámlasszátok szarrá a csúnya fejeteket.   MELT by Slikback

Az év egyik legnagyobb büntetése. Ezekkel a tagokkal mondjuk más nagyon nem is lehetne: Kevin Martin őszentsége (The Bug) és Goh Nakada (Gorgonn) indusztriális dub-techno duója, valamint ugye a mindenható Justin Broadrick. Csontok aprózódása lassított felvételen. Épületek dőlnek össze. Halántékok…

Damian Bennett zenélt a Khostban, a Deathlessben, a Techno Animalben és a Gauge-ben, szóval kussolsz. Carthage néven a '90-es évek végén kezdett önmegvalósítani, aminek egyértelmű csúcspontja a nemrég megjelent Midnight White. Szerencsére a 2003-as 23.64PM-hez már nem sok köze van ennek a…

Igen, ezt a kétszámos splitet csak egy szám miatt rakom ide. Mert a kibaszott Chat Pile csodás korunk egyik legnagyszerűbb együttese. Mi az isten művelnek már megint.   portrayal of guilt / Chat Pile Split by Chat Pile Ha pedig nincsenek meg, akkor legyenek meg. A lehetőség adott, ingyen osztják…

A második menet. Az első modorában. Basszák neki rendesen. Ráadásul akár nulla pénzért.  Echology Vol 2 by JK FLESH vs ECHOLOGIST

Az A World Lit Only by Fire-től számítandó "új" Godflesh-lemezek dub-verziós dalai, és két ki nem adott szám a Post Selfről. Minden egyértelmű, minden nehéz.  NEW FLESH IN DUB VOL 1 by GODFLESH

Mekkora lemez lett ez már.  The Only Place by Scorn

Az Algiers fele a zseniális Nun Gun. A Nun Gun fele a Dead Meat. Tehát egy ember, Ryan Mahan. Nem egyszerű körbelőni, hogy mit csinál, de ettől még kurva jó, vagy ettől kurva jó. Kemény, málhás, feszes, súlyos ütemek, tördeltség és tonnás zaj, horrorzeneszerű szintitémák szétpusztítva, kísérletezés…

A Mondo Decay messzemenőkig zsenális lemez, a kibaszott Nun Gun pedig nem szarozott, kiadott mellé egy társcuccot, ami, amikor megvettem még nem erre a névre hallgatott, de tök mindegy. Új számok, többnyire Mark Stewarttal, de milyenek, bazdmeg. Aztán ott van a Sankara Speaks, az mi már, bazdmeg? És…

A Front Line Assembly kiadója, az Artoffact Records még novemberben adta ki Jeremy Michel Neville Inkel posztumusz lemezét. Inkel a Left Spine Down oszlopos tagja volt, turnézott a Ministry és a Skinny Puppy igriceivel és már régóta nyomkodta a gombokat és billentyűket a Front Line Assembly lemezein…

Az új, egyetlen szerzeményből álló Nadja album becsületkasszás. Seemannsgarn by Nadja 

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Justin Broadrick és Brandon Moeller irdatlanul vastag kollaborációjának első tavalyi fele. Kőkemény, mélyről gurgulázó, maró indusztriális dub techno durvulások. Ha égett szagot érzel, miközben csumára felbaszott hangerőn kúrod neki, akkor az csak az agyad, szard le.  Echology Vol 1 by JK FLESH vs…

Justin Broadrick és Chris Haslam egymást remixelik. Mutatóba faszt se találtam, de gondolom ez a kollaboráció magáért beszél. Amúgy brutális. 

A Rancher előző kislemeze tök fasza volt, az új is az. Maradt a gyilkos, dühös, nyers, szemét, szaros, gépdobos indusztriális-zajos punk fémvihar, éljen a korai Ministry, az Austerity Program és a Big Black, és éljen a kibaszott Rancher is, akiknek ki kell adniuk már egy nagylemezt is, mert nem…

Mondanám, hogy a The Body ehhez képest elmehetne gyerekmesék aláfestőjének, de azt hinnétek, nagyot akarok mondani. Pedig ez tényleg olyan, mintha Chip Kingék az Anaal Nathrakhkal, a Dragged into Sunlighttal vagy mondjuk a Gnaw Their Tonguesszal álltak volna össze. Istentelenül erőszakos, kaotikus,…

A Naqoy egy roppant erős és magyar viszonylatban teljesen egyedülálló anyaggal állt elő, amihez a Nagy Áprilisi Karantén biztosított időt és türelmet a két lelkes alkotónak, hogy szorgos csiszolgatás és finomítás után elnyerje itt hallható, végső formáját. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a…

A kísérletezős-cipőbámulós post-metalban utazó Sannhet egyik fele a karantén alatt összedobott egy nyomasztó, sötét és hideg techno kazit, ami aztán a közepétől már nem is annyira techno, mint inkább industrial és ambient. Ancient Methods-fanok és azok, akik szeretnék, ha a Vatican Shadow kicsit…

A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…

Szonikus vágóhíd.  Gyorsabb, baszatósabb, nehezebb, kíméletlenebb, mint korábban. Depersonalization by JK Flesh

Összességében itt az Összeomló Új Épületek lemeze döluxban - dupla verzióban.

Végigrágtam magam már a wisconsini Rancher munkásságán, és arra jutottam, hogy igazából a tavalyi Pummeler kislemezükig fogalmuk sem volt, hogy mégis milyen zenét akarnak játszani. Ez viszont rútul baszik. Kíméletlenül málhás gépdob-zakatolással végigtolt súlyos, őrölős, minimalista indusztriális…

Birmingham indusztriális doom pusztulása új lemezzel szedi ki az agyadból a szart. Andy Swan és Damien Bennett mellett vannak itt menő vendégzenészek is, utánanézel. Ezekben a csodálatos végítéleti időkben igazán erős élmény.   Buried Steel (CSR278CD) by Khost

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Mick Harris pont úgy sétálgat új lemeze borítóján, mint aki tisztában van vele, hogy megint kurva jó dolgot csinált. Súlyos az egész, ismeritek, de azért amikor megszólal Jason Williamson (Sleaford Mods, ha ma születtél), az csúcspontja bárminek, bármikor.  Cafe Mor by Scorn

A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira,…

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

Justin Broadrick és Kevin Martin (és a szintén zseniális Moor Mother) a kibaszott Techno Animal után újra széttolja a hülye fejed. De nagyon. Fontos, értékes, zavarba ejtő, nehezen megismételhető tagló.    Wrecked by Zonal

Simán a legjobb buli volt OFF-on Martyna Maja másfél órás, kíméletlenül sötét és beteg és erőszakos és végtelenül dögös techno-pusztítása. Kicsit azóta szerelmes is vagyok a csajba, de tudom, hogy semmi esélyem nála.  

Éjfekete nihiltechno azoknak, akik szeretnek hétköznap délutánonként szüzeket áldozni az urbánus Sátán forró szemétszagú oltárán. Briliáns baszatás, szigorú, a maga kíméletlenül istentagadó módján szakrális, irdatlanul kemény szutyok, amit az elképesztően latin démonidéző kántálás tesz igazán…

Idén 20 éves ez a nem csak címében kurvára bomba klasszikus. Aztán nemsokára jön a Zonal, hasonló szellemiségben.