Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan…

Hallgassátok meg Anthony Di Franco JFK néven kiadott lemezeit és élvezzétek az életet, hogy éltek, hogy szeretve vagytok. Vágjátok az arcot, kibaszott Ramleh, kibaszott Skullflower. Ha ezek az együttesek nem mondanak semmit, akkor nem tudom, hogy én mit mondhatnék. Ha viszont mondanak, akkor…

Dominick Fernow, azaz Prurient és Vatican Shadow (és még ezer más) esőzajos, kígyóölelésű, sámándobos, Ayahuasca-ízű absztrakt ambient projektjétől meglátod magad az anyaméhben, kirepülnek a sejtjeid a dzsungel csillagos egére, az univerzumot öleled az elmédben, az egód pedig eltűnik a picsába.…

Fogalmam sincs ez mi a halál, de kurva jó. Beteg, de bőven táncolható lüktetésű kísérleti, drogos punk elektronika, ami erősen no wave és indusztriális ihletésű dekadenciával teszi fel a polcra az elméd. Baszott nagy basszusok, szent és sötét monotónia, tömegoszlató, steril és latexszagú zakatolás,…

Agytisztító, spirituális, sámáni és sátáni, indusztriálisan zakatoló-kalapáló vagy épp savasan folyó zajcsermely, ami lassan, de kíméletlenül rozsdálja szét a lelked és emel át rohadt dimenziókba. Némi Swans, némi Twin Peaks, némi Cocteau Twins (főleg a vokálban), némi Missing Foundation, némi…

Ezt csinálja most Laura Pleasants, amíg a Kylesa nem áll újra talpra. A savannahi hangulat megvan, kellemes, pszichedelikusnak is mondható, sztónerikus és post-punkisztikus valami, de remélem mások izgalmasabbnak találják, mint én. Amúgy tök nem vágom, hogy a borítón csak simán elírták, hogy…

Idén 10 éves Olivier Oland médiaművész úr Hol Baumann néven készített egyetlen, zseniális, alapvető, létfontosságú, agyrobbantó, epikus és ki tudja még milyen szuperlatívuszos nagylemeze. Baszki, mikor először hallottam, a felénél majdnem elbőgtem magam az örömtől, annyira rámnőttek ezek a…

Elfeledett, vagy nem is ismert olasz pszichedelikus agymaszat a közelmúltból. Ősi űrlények dervistánca, erdei démonok neonszínekkel örvénylő szent italai, kozmikus méretűre tágult pupillák, meztelen gombaszedés bolygóközi jeges réteken, sámánok torz garathangjában elveszett megváltó bűvös igék…

A Mutant Video az Iron Lung egyik leglesújtóbb lélekgyilkos torzszülött sátánfattyaként kibaszottul nem viccel. Olyan, mintha a Godflesh, a Shroud, a Missing Foundation, a Vatican Shadow és a Minimal Man begombázva hajtaná meg a fejét John Carpenter és a Lustmord előtt. Tonnázó gépdobos…

Baltimore zajrock szörnyetege, akik a hangsúlyt inkább a zajra fektetik, a súlyt meg rád. Olyanok, mint egy görcsbe lőtt The Jesus Lizard, mintha amfetamingőzben egymásnak baszódna a Brainbombs és az Unsane, mint egy szarrátompult pallos, amit Tom Hazelmyer lenget a hülye fejed felett beszipuzva.…

Egy jó ideje menekülök már a kanadai Doomsquad teljesen sajátos, egyedi, kaktusz-szertartások önfeledt kántálásaitól hangos őserdei bulisátrába. Kibaszottul meg kell erőltetnie magát annak, aki szavakba akarja önteni, hogy mégis mi az istent csinál a Doomsquad, de nagyjából úgy kell elképzelni…

Kilenc évig dolgozott harmadik nagylemezén a horvát Kries, de megérte ennyit várni rá. Dalaik valahol a népzenén alapulnak, de ennél sokkal szembetűnőbb az a szilaj vehemencia, amivel összekovácsolják a folkot a rockkal és a hol a pszichedeliában, hol pedig a mágiában meghempergő kozmikus…

Nagyon súlyos metafizikai thriller 83 percben. Ezt idén még mindenképp nézd meg saját belső mozivásznadon, lehetőleg csukott szemmel. Ám ha csak kategóriákban tudsz gondolkodni, akkor a lenti címkék kísérjenek utadon.  

Ez a tavaly megalakult svéd pszihedelikus doom négyes idén kiadott két EP-je (a kettő simán kiad egy teljes nagylemezt, 55 perc) gyógyír lehet minden csalódott Electric Wizard rajongónak, van itt kötelező horror- fuzz-  okkult- hetvenes évek mánia, hosszú dalok, nagy riffek, melegen morzsoló óriási…

A következő bandák tagjaiból alapult a post tárgya.BONG, Drunk In Hell, Haikai No Ku, 11Paranoias, Khunnt és a pigs pigs pigs.ennyiből  ki lehet számolni a lehetséges szonikus elszállas valószinűségi hányadosát, ami meglehetősen nagy lesz, Mike Vest a gitáros, amúgy is rendkivül szorgalmas ember,…

Megjelent egy ilyen. Aki az elődjét (Valley of the Snake, 2015 - frissült a linkje) szerette, mint én, annak nem lesz nagyon sok baja ezzel sem. Horror helyett ezúttal űrbéli a csomagolás, nem véletlenül. A 2012-es debütálás (Ouroboros) ingyenes osztogatása időközben megszűnt. A folytatásban az és a…

Haladunk tovább, időrendben visszafelé zakatol a rohadék technovonat, ez Ancient Methods 2015-ös lemeze. A hangulat a szokásos, a szokásosan sötét és nyers és kevély, de a szemeket ez is tágra nyitja. Talán a kedvenc számom tőle ezen a lemezen van, de nem mondom meg, hogy melyik az, legyen elég…

Ancient Methods másik idei lemeze. Úgy döntöttem, hogy apránként kicsurgatom a cuccait. Keményebb, pőrébb, nyersebb, és aszociálisabb mint a The Asking Breath Comes to Each, légkalapáccsal vési a homlokodba a harmadik szemet. Mondjuk, lesz ez még így se, ha időrendben visszafele haladva posztolgatom…

A Sonic Jesus első lemeze annak idején lenyűgözött engem, idén márciusban pedig elkészült a folytatás is, melynek híre hozzám csak nemrég jutott el. Az anyagot blogunk múlt havi kedvenc kiadója, a Fuzz Club adta ki.

A NONN egy ember, Christian Eldefors, a nagyszerű The Orange Revival agya. Ellentétben anyabandájától, egyedül nem kurva király pszichedelikus rockot játszik, hanem kurva király coldwave és post-punk hibridet, amit itt olyan sokan szeretnek, nem véletlenül. Jeges, egyszerűségében szép,…

A Fuzz Club idén kiadta az új JuJu lemezt, a szintén beszarás új Acid Baby Jesust, a bámulatos The Gluts debütálását, és az új 10 000 Russost is (valamint még pár csodát). Nagyon nem semmi istállóról van szó, már ha eszi valaki a neo-pszichedelikus krautrockot. A Distress Distress amúgy a banda…

Új lemez a görög pszichedelikus garázsrockerektől.

A 93MillionMilesFromTheSun idén is jó hosszú albummal örvendeztette meg rajongóit. Kb. mind a százat, akik számára ugyanennyi példányban ki is adta az anyagot CD-n és Digipak formátumban. Kicsit talán álmodozósabb, pihentetőbb a muzsika a korai lemezeiken tapasztaltakhoz képest, de továbbra is…

Egy ideje nem nagyon hallottunk Nate Hall felől (én legalábbis), ma reggel viszont belebotlottam az új, nagy adagnyi szomorkájába.  facebook

Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem, a North Star Deserter a csodálatos Vic Chesnuttól. Ezért most iderakom szépen az összes lemezével egyetemben, amúgy is nagyon régóta tervezem, hogy ennek a szent és utánozhatatlan nyomoréknak a hibátlan életművét iderakom. Ja, ha valaki nem vágja, Chesnutt 18…

Megjött Eric Wagner Trouble utáni egyik zenekarának - a másik ugye a The Skull - második nagylemeze. facebook

Ismét egy válogatás következik, amely a hetvenes évek előtt hajt fejet. Az ámerikai fekete zenékből merít egy csokorral, a megközelítés pedig a rock-funk-soul vonalon történt, néha még szólóimádat is van.  

Több technót a blogra! Jó, a Circa Tapes nem totál techno. Minimál szintizés (olykor nosztalgikus hangulatban), eszelős grúvok és ütemek, agyba fúró csodás dallamok, visszhangos-sejtelmes suttogó ének, űrbéli városok monoton fénytánca, súlyos taglók keverednek bámulatosan lecsiszolt…

Őszentsége Shaun Ryder és a Black Grape húsz kibaszott év után visszatért, méghozzá nem is akárhogyan. Mindenki bassza fel a táncos cipőjét, lötyögtessen egy szar koktélt, tekerjen egyet, és rázza a seggét menőn. 

Több technót a blogra! A Broken English Club (azaz Oliver Ho) napjainkban épp megmenti ezt a nagyszerű műfajt. Sötét, komor, városi, kurva monoton, drónzajos, militáns, szintiégető súlyos szívzörej. Nagyjából bármelyikkel lehet kezdeni, én a Suburban Huntingot hallgattam a legtöbbet, de általában…

Ben Carr, a 5ive-ból 2002-ben adta ki ezt a lemezt, ami bizonyos időközönként elő szoktam venni, ha ki kell mosdatni az agyam. Erősen pszichedelikus, atmoszférikus, kísérletezős drone lélekemelés, gyönyörűen kordában tartva, koncepciós keretek közé szorítva, szóval lehet rajta bőven fogást találni.…

A John Frum bemutatkozó nagylemeze hat év után egy hónapja jelent meg, és a bandára a furán hangzó "underground szupergroup" megnevezés is ráillik. Liam Wilson a The Dillinger Escape Plan basszere, Matt Hollenberg korábban John Zorn mellett gitározott, illetve az avantgarde metal Cleric…

Az új Peaking Lights. Lenyűgöző. Mély nyugalomban olvad szét a fejem, közben meg táncol körülöttem az univerzum. Ez a zenekar, basszátok meg.   <a href="http://peakinglights.bandcamp.com/album/the-fifth-state-of-consciousness-double-album">The Fifth State of Consciousness…

Fogalmam sem volt róla, hogy a Boss Hog közel két évtized után idén lemezt adott ki. Aki hasonlóképp van vele, az örül, és hallgatja Jon Spencert és Martinez nagyasszony sajátos blues királyságát, és kussol.  <a href="http://bosshog.bandcamp.com/album/brood-x">Brood X…

A francia Oiseaux-Tempête két éve Ütopiya? című lemezével okozott kellemes perceket a hallgatónak. Zenéjük post-rockos megoldások mellett bőven mert kísérletezni is, a végeredmény pedig elszállt és egyedi volt, de a befogadhatóság határain belül. Új albumuk szerintem legalább annyira meglepő, mint…

Túl sokat nem tudni erről az elsőlemezes pszihedelikus fuzzdoomrock zenekarról - azt hiszem NSZK-ból valók - túlzottan nem is eredetiek, amolyan Uncle Acid utánérzés, a nagy újítás annyiból áll, hogy a szokásos kései hatvanas-korai hetvenen évek-okkult-kábítószer worship mellé bevették a korszak…

Harmadszor is Tamikrest. Hiva.  

A hét meglepetése számomra az volt, hogy a The Haunted énekes Peter Dolving a Hatesphere basszerosával, és a Great Deceiver dobosával pszihedelikus stonerdoomot játszik ezen az első nagylemezükön. facebook

Idén most szólalok meg először, engedjétek hát meg, hogy mindjárt hazaival nyissak. A Landing Venus egy viszonylag friss formáció, de ha mégsem, az azért van, mert időhiány miatt már hónapok óta ülök az anyagukon. Hiánypótló zenekarról beszélünk, mindenféle klisét és skatulyát sutba dobó zenészekről…

A lángoló szartengerbe belebaszatott és pusztulásra ítélt világmindenség végét térdre rogyva várod, nem zavar már az sem, hogy a penészes pöcsű Sátán az arcodba ül, hogy körülötted mindenki a saját fejét harapdálja, hogy valami kozmikus fagy eszi meg lábfejed, hogy a szeretteid egymást fojtják…