Idén 10 éves Olivier Oland médiaművész úr Hol Baumann néven készített egyetlen, zseniális, alapvető, létfontosságú, agyrobbantó, epikus és ki tudja még milyen szuperlatívuszos nagylemeze. Baszki, mikor először hallottam, a felénél majdnem elbőgtem magam az örömtől, annyira rámnőttek ezek a hibátlanul - és a mai napig izgalmasan - épülő, kellemes melankóliával, katartikus melódiákkal, felemelő színekkel és képekkel, városi csillagporral, lüktető-formálódó DNS-spirálokkal, űrsivatagok barátságos gombapápáival fejbebaszó szerzemények. De inkább az Ultimae Records egyenborítója beszéljen helyettem, ők még nem nagyon adtak ki olyan anyagot, amitől ne pislogtam volna elvarázsolva, magamba süppedve, molekuláimra szétrobbantva.