Egy lassan füstölő kövér jolánnal az egyik kezedben, egy alkohollal a másikban nézed az esti város fényeit. Melankólia van, laza üresség és tompa révület. Minden lassítva mozog körülötted. Néha annyira kell az ilyen. Mert ritka a jó trip-hop. Rhi idei lemeze komor, súlyos, sötét, de érzékeny, finom…
Magnus talált valahol egy vinyón két kiadatlan számot saját magától. Fingja sincs, hogy mikor, hogyan, hol készültek. Pofozott rajtuk egyet-kettőt, és íme, a két elfeledett szerzemény, 30 percben. Teljesen Solar Fields amúgy mindkettő, nincs mitől tartani. A Sourcebook kifejezetten óriási, de a The…
Martin Nonstatic és Esko Barba kitűnő közös lemeze. Nyilván az Ultimae adta ki. Nyilván kibaszottul jó. Feküdjetek szépen le és hallgassátok végig, kussban. Ilyen vagy olyan utazáshoz is tökéletes (ha már amúgy tájak inspirálták). Csak hagyjátok hatni, van egy szép íve. Érezzétek az időt és a teret…
A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira,…
Melankolikus, befordult, csodálatosan lassú, bájosan elkeseredett, imádni valóan nyers, pszichedelikusan nyúlós minimalista hálószoba-punk tizenéves lányoktól. Olyan, mintha valamiféle lecsupaszított, lesikált, leszedált pucér Sonic Youth- és Nirvana-dalokat vonszolnának végig a Not Not Fun legjobb…
Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…