Egy lassan füstölő kövér jolánnal az egyik kezedben, egy alkohollal a másikban nézed az esti város fényeit. Melankólia van, laza üresség és tompa révület. Minden lassítva mozog körülötted. Néha annyira kell az ilyen. Mert ritka a jó trip-hop. Rhi idei lemeze komor, súlyos, sötét, de érzékeny, finom vágykereső eleganciája is elvitathatatlan. Csodás hangja van a csajnak, selymes, puha, de nem ezektől a daloktól fogsz életre kapni. Sőt. Csak ülnél, kábán, merengve valamin, ami elmúlt. Nyers, kemény szövegei lehúznak a seggedre. De ez jó. Menő vagy a szádból kihömpölygő füsttel és a kimérten bólogató fejeddel. Ketamin kellene. 

Az első remek lemeze is itt van, akad rajta egy zseniális Too High című szám, amire hülye lennél nem beböllenteni.  

Reverie