Melankolikus, befordult, csodálatosan lassú, bájosan elkeseredett, imádni valóan nyers, pszichedelikusan nyúlós minimalista hálószoba-punk tizenéves lányoktól. Olyan, mintha valamiféle lecsupaszított, lesikált, leszedált pucér Sonic Youth- és Nirvana-dalokat vonszolnának végig a Not Not Fun legjobb együtteseinek kábító csiganyálán. Fiatalok, de nem hülyék, minden egyes hipnotikusan repetitív punkos, grunge-os, vagy épp blues-szagú dallam és lüktetés, minden mantraszerűen kántált-kiabált és egyébként káprázatos tiniszöveg pontos, kigondolt, hiteles és rohadtul hatásos. Estelente, sötét szobában, szar kedvvel hallgatva az év legjobb lemeze.