A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira, kevésbé szellőző bőrcuccokban. Bárcsak minden indusztriális darkwave techno kutyafasza EBM-banda tudna ennyi eszelősen fogós témát írni. Bárhova kattintasz az életművükben, az böszme húskampóként szakad bele a füledbe és nem ereszt, amíg ki nem riszáltad Jézust a seggedből. Levágott kecskefejek húgysárga szemei igéznek meg ennek a dicsőséges poszt-apokaliptikus cyberpunk-táncparkettnek a kapujában és nem tudsz mást csinálni, csak ropod az istentelen kétlépésest, amíg ki nem hűl a kibaszott Nap. Nem szívesen versenyeztetek tőlük semmit, de a Body Map kislemez mintha egy kicsit erősebb lenne (vagy hangosabb), mint a Suicide Disco, de ez semmit nem jelent, kivégez mindkettő.
Két kislemez itt:
Blood Debts EP
Body Map EP
