Sokszor elmondtuk már itt, hogy a Cherubs minden idők egyik legjobb zenekara, mert az. Ez itt az első, 1992-es klasszikus dörgedelmük tupírozott és kipirosított verziója, amire azt hitted, hogy nincs szükség, de van. Mekkora kibaszott nagy lemez már.  Icing (2023 Remaster) by CHERUBS

Basszatok széjjel valamit vagy valakit erre a 19 perces dögletes, szemét, nevetségesen keményfaszú (ugyanakkor szellemes), szarrá pusztító hardcore-punk gyönyszemre. Egészen mesteri cucc, úgynevezett riffekkel.  FSR67 - Concrete Cowboys by Buggin

Nagyszerű post-punk Kijevből. Annak ellenére nagyszerű, hogy olyan kurva nagy variálás nincs, tipikusan az a lemez, amin mintha - enyhe túlzással élve - ugyanazt a fasza számot játszanák újra és újra. Sodró, beszippantó, transzba taszító, néha kifejezetten folkszagú, hipnotikus, picsán pattogós…

Bocs, de valószínűleg a Cable Ties jobb zenekar, mint a kedvenc zenekarod. Annyiszor hallgattam már őket, hogy ez tény lett. Ha nem léteznének, az életem egy rakás szar lenne. De léteznek, amiért nem lehetek elég hálás. És ti sem.  All Her Plans by Cable Ties

Na. Ez kurva nagy. Ezerrel száguldó, roncsoló és daráló, gonosz és haragos, nyers és okádék hardcore-punk, a lehető legjobban. A nevetségesen arcporlasztó hangzás a világ legszebb csatazaja, csak legyen hova feltekerni a volumét, mert ezt a pépesítő csörtét nem lehet halkan. Irgalmatlanul egyben van…

Minden idők egyik legjobb lemeze 30 éve jelent meg, nemrég pedig kijött ez a nagyszerű, remaszterált és kicsinosított kiadvány, ami kurvára elengedhetetlen szakramentum azoknak, akiket a mai napig ugyanúgy letaglóz ez a hátborzongató mestermű, mint engem.   Lyburnum Wits End Liberation Fly –…

Imádtam az első lemezüket. Ezt is imádom. Sőt, még jobban imádom. Ez egy fantasztikus cucc. Ameddig ennyire tele van a szíve egy punk bandának, ameddig ennyire igazi, ennyire tökös, ennyire szennyes, haragos, gyönyörűen alulmunkált és mégis végtelenül dallamos, fülbemászó és sodró dalokat írnak,…

Közel sem az első lenyűgöző lemezük. Manapság a világ egyik legjobb zenekara ez a zenekar.  Still Life In Decay by FACS

A világ legjobb zenekarának tavaly év végén megjelent új lemezén is zengedez a trombita.  Death Party by Nearly Dead

Szerintem az elmúlt években nem született jobb lemez a White Lung Paradise-ánál (erről a blogról ismertem meg), és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni. Az a kraft, azok a gitárhangzások, az a magától értetődő popérzékenység az egyik kedvenc lemezemmé teszi, amit valaha hallottam. Minden évben…

Ausztrália megannyi punk csodát kinevelt, a mindig nagyszerű - és megérdemelten egyre népszerűbb - The Chats is az. Új lemezükön sincs üresjárat, semmi baszkolódás, tolják orrvérzésig, lobog a mullet, repül a sörösüveg, ordítás van, gitárhős teker, közben meg büdös vagy, ugatsz és rúgsz és izzadsz…

Az osztrák Petrol Girls mindig is kurva jó zenekar volt, új lemezük pedig baszik rendesen. Vérmes, kegyetlen, irdatlanul harapós és mégis cinikusan játékos (óriási zenélés van itt) feminista riot grrrl durvulásukban van minden, ami kell, retekmód tömören: anarchista-politikai punk, hardcore,…

Három végletekig csodálatos street punk himnusz, eszelős gitármelódiákkal, felháborítóan sodró acsarkodós csordavokálozással, nyersen és érzékenyen és felbaszva. Könnyekig meghat, napestig nyomod ismételve és csak remélni tudod, hogy ha egyszer kiadnak egy nagylemezt, akkor azon minimum két és fél…

Ezek a görögök továbbra sem tréfálnak. Harmadik lemezük is a zaj és a kosz és a gány és a faltörőkos-riffek ocsmány melegágya lett.  The Art of Fatigue by KRAUSE

Nemrég láttam őket Prágában. Fantasztikus volt. Ahogy ez a lemez is az.  Skinty Fia by Fontaines D.C.

Ez a két arc két éve kiadott egy olyan gyönyörű lemezt, aminek simán ott a helye az anarcho-punk klasszikusai között. Most pedig megint. Amit itt leírtam, az továbbra is igaz. Őszintén oda vagyok értük.    SOS by Straw Man Army

Aki nézi valamennyire ezt a blogot és még egy Gnod-lemezt se hallgatott meg a tízezer közül, az kapja már be. Másfél hetente adják ki a baszásban egymásra licitáló remekműveket és még senki nem emelt nekik szobrot. Ez is mi a fasz már. A kibaszott Spotlight negyed órája, istenkém. A Gnod simán a…

Az ADULT. mindig jó volt, most is az. Mizantrópiájuk és bődületes pesszimizmusuk csúcson, kilencedik lemezük pedig frusztráltabb és felkúrtabb és ridegebb, mint valaha. Soha nem volt a gyengék zenéje, ez nem változott, sőt. Kurva jó, amúgy.   Becoming Undone by ADULT.

Nem tudom eldönteni, hogy vajon ez a legjobb albumuk, avagy csak majdnem.

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Fantasztikus lemez. Rettentően kortárs Brexit-punk, irdatlan britség, a lemez jelentős hányadában csak tetteted, hogy érted, mi a faszról van szó. De annyi baj legyen, a zene visz végig. A majdhogynem rapbe hajló gyönyörű szövegelések, a spoken word osztások és a kórusok mesterien feszesen és…

Igen, az a nevük, hogy Paprika. Lépj túl rajta. Hat (6) kőkemény percnyi okádék sludge-punk, nyers aggresszív zajba fullasztva. Velőtrázó, tiszta, zsigeri élmény.   Paprika (LUNGS-210) by PAPRIKA

Vártam ezt a lemezt, megérte. Koszos, gonosz, mocsaras, dúvad hardcore-punk, sürgetően és tömören és vastagon az arcokba kenve. A csaj hangja olyan, hogy félsz tőle. A riffek meg szaggatnak, nehezek, kaszálnak és taglóznak, ahogy kell, de a lényeg, hogy ennek a negyedórányi ütlegelésnek minden…

Ez az együttes, édes istenem. Hát mit riffelgetnek már megint. Annyira kár, hogy csak 4 szám, ebből a kíméletlen szennyes gyilokból órák kellenek, hosszú órák.  Exigent Circumstance by Eye Flys

Nem hibáznak. La Mort Du Sens by Gnod

Le lett már itt írva párszor, hogy miért egetrengető zenekar a The Gluts. Senki nem csinálja ezt, csak ők. Épp ezért basz fel, hogy alig beszélnek róluk. A kurva életbe, komolyan, hát mit csinálnak már megint. Ilyen masszívan, nyersen, pszichotikusan, ösztönösen és ésszel ki tudja még úgy összemosni…

Korunk egyik legnagyszerűbb zenekara megint maradnadót alkotott.  Sympathy for Life by Parquet Courts

A Grizzlor már rég az alapműveltség része. Aki nem ismeri őket, az szedje már össze magát. Ez amúgy megint egy tőröl metszett Grizzlor-lemez lett, ilyen szögletes, szemetes, szaggatott riffeket csak ők pengetnek ekkora csontig hatoló tonnás húgyszaggal. HAMMER OF LIFE by GRIZZLOR    

A Cherubs nyilván nem tud hibázni. Pár dal, két verzióban. Egyik jobban toszik a másiknál. Annyire retekmód hangosan kell baszni neki, amennyire csak képes vagy ilyesmire. SLO BLO 4 FRNZ & SXY by Cherubs

Ez itt a kanadai Dishpit első lemeze, márciusban jelent meg, azóta halogatom ezt a bejegyzést. Megvettem, és nem voltam biztos benne, hogy méltók vagytok rá. Bocs. Elgyengültem, szóval íme. Olyan, mintha a Breeders, a Pixies, a Come, a Nirvana és a Shellac együtt menetelne a nők jogaiért. Apropó…

A kibaszott Bummer új lemeze. Meg se kell hallgatni. Szimplán a tudat, hogy létezik, elég ahhoz, hogy kórházba szállítsanak belső vérzéssel. Mennyire nevetségesen gyilkos egy retekség lett ez is.    Dead Horse by BUMMER

Ausztrália csodálatos punk ifjai nemrég megszülték első nagylemezüket, amire én a két kitűnő kislemezük után kurvára vártam is. Nyers melódiák, részeg étosz, munkásromantika érzésből, őszinte feszültség és melankólia, némi szívmelengető pogó, nagybetűs hangulat. Így írsz dalokat.   Idiocracy by…

A zseniális Change is Bad után egy évvel újra itt vannak ők, akiket rendesen körbeszopkodtam itt.  Content That Makes You Feel Good by Stuck

Igen. Comfort To Me by Amyl and the Sniffers

Ezek az ausztrál szemetek utoljára 2013-ban adtak ki két csodálatos cuccot, aztán kussoltak, egészen eddig. Nyolc évvel a lenyűgöző Trough és Home Brand után fantasztikus újra hallani őket. Ezt a lerúgott, leszedált, részegen őgyelgő, sikátorokban melankolikusan rejszoló, bűzös szájszaggal kötekedő,…

Hat évvel az első, bámulatos döngölésük után itt van végre a második bámulatos döngölésük. Hatalmas zajrock-ünnep, lehugyál, bekap, megrág, kiköp, aztán újra lehugyál és elmegy felpofozni a szeretteidet. Ennél gyönyörűbb rockzene nincs. A T-Tops amúgy ezzel a végtelenül dühös és kattant és…

Na. Erről van szó. Pőre, nyers, ösztönszerű, irdatlanul feszes és büdös punk modorban odakúrt garázs-rock elszabadulás, ami lenyűgöző részeg hanyagsággal teszi zárójelbe azokat a nagy és neves rockzenekarokat, akiket valamilyen megmagyarázhatalan oknál fogva szeretnek némelyek. Ekkora reteknagy…

Semmilyen különösebb apropója sincs ennek a bejegyzésnek, azt leszámítva, hogy mostanában újra elővettem ezt a mára már az alapműveltség részét képező csodálatos '87-es lemezt. Kevés jobb igazi anarcho-punk/peace-punk együttes volt náluk. Minden bizonnyal azért, mert a vastag üzenetet nem csak…

A bécsi Modecenter első nagylemeze óriási. A bonyodalmakat megelőzendő legyen elég csak annyi, hogy van itt minden: punk, post-punk, post-hardcore, grunge és persze noise-rock, tömören, egyben. Dörgő basszus, szenvedélyes és felkúrt pszichotikus kiabálás, feszesen zakatoló monoton ritmusok,…

Eddig ki nem adott, vagy épp nem is ismert dalok, amiket 1977 és 1980 között írtak, aztán 2002-ben újra felvettek (még szegény Navettával). Egyrészt baszott érdekes és imádni való időutazás. Másrészt kurva látványos itt, hogy honnan hova jutottak. Eszedbe jutnak ezekről az amúgy istenien egyszerű és…