Szart sem tudok erről az arcról, de imádom az első lemezét. Egyszemélyes, gépdobos, ezerrel zakatoló, kíméletlen, dekadens zajpunk-acsargás, önfeledten, egyszerűen, seggrázós szemétséggel, őszinte és cinikus haraggal, óriási rocklendülettel. Kibaszottul dögletes hipnózis, amitől csak cigizel és…

Tavaly is rohadt sok kurva jó noise-rock lemez jött ki, ez viszont annak ellenére volt messze az egyik legjobb közülük, hogy basztak ódákat zengeni róla. Minden megvan benne, hogy kortárs klasszikusnak nevezhessük, mi hozzáértő faszok. Asszem elég is ennyi, hallgassátok meg, aztán még egyszer, még…

Kedvenc kis Shoppingunk is új lemezt adott ki nemrég. Nyilván jó.   All Or Nothing by Shopping

Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Biztosan sok jó dolog fog idén még történni, de ez a beleidet kitépő zajpunk anyag valószínűleg még év végén is ott lesz a legerősebb bemutatkozások közt.

Csaknem hat évvel a zseniális Privacy után tegnap új Raspberry Bulbs jelent meg.

The Jesus Lizard, Unsane, Flipper, Mule, ilyesmi. Steve Albini vette fel.  CHIEF TAIL by CHIEF TAIL

Idén 30 éves lett Zach De La Rocha Rage Against the Machine-t megelőző hardcore-punk zenekarának egyetlen - egyébiránt remek - kislemeze. Ilyen őszinte haraggal nem üvöltött a tag azóta sem.  No Spiritual Surrender by Inside Out

Ideges, feszült, kiakadt, nem normális zajrock, hangosan, kalimpálva, rángatózva, súlyosan, de elsőre alig értelmezhetően. Nagyon kanyarog, nagyon húz, nagyon teker, nagyon nyekereg és épp eléggé matek is. Gondolom Fugazi meg Unwound, meg ilyesmi. Vagy egy felbaszott és begyorsult és célját vesztett…

Toronymagasan az év egyik legjobb lemeze.   Az előző kettőt is posztoltuk, rákeresel. 

Az utóbbi évek legjobb punk együttese. 

Köszönjük. A blog 2020-tól fizetős lesz.   

Frank Gary Martin (Pain Teens), Gary Chester (Ed Hall, Pong) és Nathan Calhoun (Chaindrive, Unicorn Magic, Butthole Surfers, Gibby Haynes and his Problem) merőben lenyűgöző együttese annak ellenére volt kurva nagy Bécsben a Flipper előtt, hogy az egyik számukat csak második nekifutásra tudták…

Újrahasznosítom a baszott Arse első kiadványáról írott gondolataimat, mert miért ne. "Így kell punkot játszani, és nem máshogy. Nyilván Ausztráliában kalandozunk, megint, mert Ausztráliában a punk még őszinte, nyers, tahó, agresszív, frusztrált, és szennyes és nem akar tetszeni senkinek. Ettől a…

A Grizzlor még mindig parádés kortárs noise-rock szakramentum, ezzel meg tartoztunk már egy ideje a híveiknek.  COOLNESS FACTOR 6 by GRIZZLOR

Mintha az A Place to Bury Strangers, a Ceremony és talán a Lightning Bolt amfetaminon akarna játszani könnyedebb, poposabb dolgokat egy letaglózó szakítás után, sikertelenül. A srác első csodás anyagáról volt itt szó, az idei cuccát pedig csak és kizárólag valamiféle csúcsteljesítményként lehet…

Nagyon fasza volt a két éve megjelent első Weeping Icon lemez (vagy mi volt az), de a generikus zajpunk dalok (ha vannak ilyenek) és a szétszedett, agyonvágott, kísérletezősebb őrületek egyvelege nem adott ki valami túl következetes összképet. Ellenben az idei. Mekkora már. Katakombákból csengő…

Melankolikus, befordult, csodálatosan lassú, bájosan elkeseredett, imádni valóan nyers, pszichedelikusan nyúlós minimalista hálószoba-punk tizenéves lányoktól. Olyan, mintha valamiféle lecsupaszított, lesikált, leszedált pucér Sonic Youth- és Nirvana-dalokat vonszolnának végig a Not Not Fun legjobb…

A Salvation csürhéjének előző remek lemeze szerepelt már nálunk, most pedig itt az új, minden égbekiáltó haragjával, láncrázásával, anyázásával és szent, súlyos, kíméletlen zajával. Annyira gecis, retkes, rohadék egy lemez ez, baszki, aki nem veszti el az önuralmát ezektől a dúvad daloktól, annak…

Tavaly nagyjából pont ilyenkor volt itt a kibaszott Tile aktuális baszása, amit akkor leírtam, az most is működik. Ritka nagy gonosz mocskolás lett ez is. A hangzás tompa, mint a szar, de jól áll nekik, megszokod. Kurva jó zenekar ez, hogy az istenit neki.   Tile - Stendell by Corpse Flower Records

Cinikus nihillel bombázó felbaszott, dögös, sodró, mocskos, veszett harapású zajpunk, ami nem csinál mást, csak kőkeményen ünnepli a rockot lehugyozva, leköpve, üvegszilánkokat rágva, az örök másnap kocsmabűzében. Sajnos senki nem beszél erről a fantasztikus lemezről, pedig aztán. Egyébiránt: az év…

Dögletes egy lemez ez. Dühös, kifakad, ocsmány és nehéz minden mozdulata, mindezt ráadásul teszi meglepő méretű aggyal. Zsánereket és zsánerszerűségeket lehet hajigálni: noise-rock, noise-punk, post-hardcore, hardcore-punk, grunge, mifasz. Ha így most jó és tudjátok, hogy mi van, akkor király. A…

Az év egyik legótvarabb borítója, az év egyik legjobb lemeze. Részemről le van rakva a nehéz kortárs noise-rock új alapja. Ekkora kikúrt nagy és gyilkos és málhás és szemetes riffhegyet, ekkora izmot, ekkora pszichotikus haragot és láncrázó dühöt nem mostanában baszhattott senki. Minden egyes kurva…

Idén még ők is megbasztak minket egy új lemezzel. Talán kicsit frusztráltabb, hidegebb, ridegebb, egyszerűbb és simán csak más, mint a korábbi szaraik, de végül is nem áll nekik rosszul, gondolom. Olyan, amilyen. A pózolt nihil lólába számomra kilóg. Túl szép íve sincs a lemeznek, annyira nem is…

Ezért a lemezért pénzt adtam, amúgy. Ausztrália, amúgy. Felbaszott, gyilkos, megüvöltő, borult és pszichotikus és nem feltétlenül szokásos (avagy szokásosan jó) noise-rock durvulás, amúgy, de néhol még fogós is, grunge-os kvázi-slágeresség, széthugyált rockistenségek, ilyesmi. Beszarás dolgok…

Az Épületek újra ránk dőlnek, barátaim a minőségi, súlyos zajrockban. Élvezzétek, ahogy ez a lemez maga alá temeti a nyomorult, megtört, lepisált, béna kis testetek. Mert olyan.   Negative Sound by Buildings

Szerencsére az új Bodega-kislemez is rendben van. Imádom. Más, mint a bravúros debüt, de imádom.  Shiny New Model by BODEGA  

Teljesen egyértelmű, hogy a legjobb dolog, ami a rockzenével történt, az a kábítószer. Bármilyen kábítószer. Aki szereti a korai Skullflowert, a Butthole Surferst, a Terminal Cheesecake-et, a japán szipedelikus nagy öregeket, a krautrockkal vegyes, monoton - de mégis improvizatív - szarrá transzolt,…

Sok minden történt eddig 2019 szennyes zenei évében, az egyik legjobb dolog pedig az, hogy többek között az Arab on Radar és a Doomsday Student tagjai világra fingották a Psychic Graveyardot, ami egy kibaszott csoda. Már persze akkor, ha csodaként éled meg a beteg, pszichotikus, felháborító,…

Ez is mi már. Nyilván noise-rock, de milyen súlyos már. Legyen ez is az év lemeze, miért ne. Acsargós basszus van. Beteg, pszichotikus, falbontó riffek vannak. Óbégatása faszságoknak van. Halántékon kalapálás van. Megmagyarázhatatlanul szakító dalok vannak. Ez az első lemezük, de ha még lesz egy…

Ez bazdmeg. Ez mi. Megmondom én. Ez az év egyik legjobb dolga. Ennél keményebb, mocskosabb, agresszívabb, szemetebb szart nem mindennap hallasz. Dob, basszus, őrületes csajvokál, effektek. Ha ez a noise-rock jövője, akkor én rendben leszek. Nem mostanában harapott ennyire seggbe lemez, nem is akarom…

Ez a két nagyszerű zenekar már nem először gyalázza szét a füleket, testeket, elméket. Csodálatos anyag, de az életigenlő jó kedélyt ne itt keresse senki.  Everything That Dies Someday Comes Back by Uniform & The Body

Ausztrál punklegendák a '90-es évekből. Ennek ellenére tavaly adták ki az első nagylemezüket, ami ez, és ami kurva jó. Baszottul összerakott, kifejezetten málhás, zajos, összetett és pszichotikus és láncrázó csodapunk ez, amit minden elképesztő zeneisége ellenére is Linda Johnston dallamos-ritmikus…

Doug Burns, a kibaszott Red Dons gitáros-énekese és David Wolf, a kibaszott Daylight Robbery gitáros-énekese majdnem 10 éve fogtak össze Endless Column néven, hogy aztán idén végre kijöjjenek az első lemezükkel, ami amúgy részemről az év egyik legjobbja is. Fantasztikus, sodró, emlékezetes, megemelő…

Ennyi, basszátok meg, ennyi.  Immaculada High by Cherubs

Négy év után új Pleasure Leftists. Csak vágjátok már őket. Ha nem, akkor post-punk, jól.  The Gate by Pleasure Leftists

A What is Flesh? nem volt semmi, de amit a Cyberplasm az első nagylemezén csinál, arra kurvára nincsenek szavak. Csak és kizárólag hadakozni, pogózni, verekedni, dolgokat és elméket szétkúrni lehet ezekre a nagyon gépdobos, nagyon dühős, nagyon megüvöltő, nagyon darálós és kurvamód szórakoztató…

Ritka gusztustalan három szám ez. Pöcegödrökből felbugyogó repetitív, monoton, véget nem érő, zajos, szennyes, csulás, szaros riffkörök szédítenek ordenáré transzba. Olyan, mintha a korai Swans és a Brainbombs faszig beleragadt volna egy dögkútba. Megváltó erejű mocsok ez, félelmetesen rohadt és…

Olyan fantasztikus dolgot csinálnak ezek a kanadaiak, amit csak együttesek idióta felsorolásával lehet körbeírni valahogy. Nagyjából úgy kell elképzelni, mintha a Black Flag és a Christian Death alul maradna egy kocsmai bunyóban a Terminal Cheesecake-kel, a Hawkwinddel, és a kibaszott Butthole…

Zene mindennek a szétbaszásához. Ocsmány, erőszakos, totálisan felkúrt hardcore-punk, a legjobb és leggecibb, amit mostanában hallottam. Vadmalac húzása van ezeknek a kibaszott nagy rockünnepként megélt őrült cséphadarásoknak, a hangzás felnyúl a seggedbe, az énekes (tegyük fel, hogy az) hatalmasat…