Ennek a posztnak annyi az apropója, hogy a nagy ma reggeli kutakodásban szembejött ez a lemez, Paul "segglukszörfőr" Leary-ileg, 2018-ból, és hogy kurva jó. Mennyire jó már! Szétcsúszott, rozsdás ódák, füstölgő, zavarosra torzult blues-ok, mezmerizál a csajvokál (The Baroness). Már a "Hand In The…

Hűha, valaki nagyon fel van baszva. Mondjuk joggal. Többet nem szeretnék elárulni, hallgassatok bele és ijedjetek meg úgy, mint én.  catharsis only by B L A C K I E (Érdemes ránézni a korábbi, idézőjelesen zeneibb lemezeire is, mindent ingyen ad.)

Vajon elég annyit írni egy ennyire észbontóan fenséges dob-gitár punk-lemezhez, hogy Ausztrália? Ausztrália, ennyi. Hallgassátok meg, mennyire Ausztrália már. Kurvára az. Beszarás öntörvényű, letépi a fejeket, húgyos és turhás és seggszagú és meztelenül, összeverve fekszik egy pöcegödörben, miközben…

Pőre hardcore-punk, mocsadékul. Amikor nem kell semmi más, csak pár percnyi söráztatta acsargó cséphadarás.  Status Game by Class Act  

Kevés jobb dolog van a sötét, melankolikus, dallamos anarchista post-punknál, ami valamilyen nehezen megmagyarázható módon arab vokállal még szívhez szólóbb. Táncolsz, pogózol, molotovozol, falakra firkálsz szlogeneket. Amúgy kanadaiak, de eléggé multikulti társaság, a lemez meg tavaly jelent meg,…

ÜRES A FEJEM ÜRES A LELKEM KÉSŐN KELEK KÉSŐN FEKSZEM HÁROM NAPIG TÉVÉT NÉZEK NEM SEGÍT SENKI SEMMIT SEM ÉRZEK CSAK AZT HOGY DEPRESSZIÓ Csodálatos bemutatkozás a korszellem jegyében. Alig várom, hogy az első nagylemezük közben felkössem magam. Csak így tovább srácok.  DEMÓ by PLETYKA

A hetekben ismertem meg Graham Lambkin korai zenekarát, de mintha mindig is ismertem volna. Olyan DIY kísérleti lo-fi punk/zaj/spoken-word/kollázs-folk ez, mintha a Dead C megette volna Captain Beefheartot, aki megette az angol free improv szcénát Derek Bailey-stül és az összes délbrit sulizenekart.…

Az egyik kedvenc brit punkbandám tavaly megjelent első nagylemeze (a kislemezeik is itt vannak valahol, rájuk keresel) akkora mocskos móka és kacagás, hogy abba Boris Johnson és Theresa May remélhetőleg egyszer belehalnak. Figyeled a tűpontos szociológiai mélyfúrásként értelmezhető dalszövegek…

A Red Dons kurva régóta a mindenem. Nemrég szerencsére feltámadtak, a Generations pedig olyan, amilyennek lennie kell. Akit nem kapnak el a Red Dons embertelenül sodró és felemelő dallamai és az a fékezhetetlen peace-punkos hevület, ami most is ömlik és árad, azok nagyot tévednek. Ez a négy új szám…

Az egyik legfaszább lemez, amit idén hallottam. Felesleges itt és most süketelni az amerikai őslakosokat ért eszelős mértékű emberi ocsmányságról, már csak azért is, mert valószínűleg a Dead Pioneers zseniális frontembere lenne az első, aki picsán rúgna érte. Irgalmatlan súlyú igazságokat mond ki a…

A Chain Whip még mindig egy csodálatos zenekar. Ahogy azt szokták, kibaszottul tökös, fogós, mocskos és imádni valóan igazi hardcore-punk, mintha nem múltak volna el azok az idők. Mondjuk, valószínűleg nem is múltak.  Call of the Knife by Chain Whip  

Sokszor elmondtuk már itt, hogy a Cherubs minden idők egyik legjobb zenekara, mert az. Ez itt az első, 1992-es klasszikus dörgedelmük tupírozott és kipirosított verziója, amire azt hitted, hogy nincs szükség, de van. Mekkora kibaszott nagy lemez már.  Icing (2023 Remaster) by CHERUBS

Basszatok széjjel valamit vagy valakit erre a 19 perces dögletes, szemét, nevetségesen keményfaszú (ugyanakkor szellemes), szarrá pusztító hardcore-punk gyönyszemre. Egészen mesteri cucc, úgynevezett riffekkel.  FSR67 - Concrete Cowboys by Buggin

Nagyszerű post-punk Kijevből. Annak ellenére nagyszerű, hogy olyan kurva nagy variálás nincs, tipikusan az a lemez, amin mintha - enyhe túlzással élve - ugyanazt a fasza számot játszanák újra és újra. Sodró, beszippantó, transzba taszító, néha kifejezetten folkszagú, hipnotikus, picsán pattogós…

Bocs, de valószínűleg a Cable Ties jobb zenekar, mint a kedvenc zenekarod. Annyiszor hallgattam már őket, hogy ez tény lett. Ha nem léteznének, az életem egy rakás szar lenne. De léteznek, amiért nem lehetek elég hálás. És ti sem.  All Her Plans by Cable Ties

Na. Ez kurva nagy. Ezerrel száguldó, roncsoló és daráló, gonosz és haragos, nyers és okádék hardcore-punk, a lehető legjobban. A nevetségesen arcporlasztó hangzás a világ legszebb csatazaja, csak legyen hova feltekerni a volumét, mert ezt a pépesítő csörtét nem lehet halkan. Irgalmatlanul egyben van…

Minden idők egyik legjobb lemeze 30 éve jelent meg, nemrég pedig kijött ez a nagyszerű, remaszterált és kicsinosított kiadvány, ami kurvára elengedhetetlen szakramentum azoknak, akiket a mai napig ugyanúgy letaglóz ez a hátborzongató mestermű, mint engem.   Lyburnum Wits End Liberation Fly –…

Imádtam az első lemezüket. Ezt is imádom. Sőt, még jobban imádom. Ez egy fantasztikus cucc. Ameddig ennyire tele van a szíve egy punk bandának, ameddig ennyire igazi, ennyire tökös, ennyire szennyes, haragos, gyönyörűen alulmunkált és mégis végtelenül dallamos, fülbemászó és sodró dalokat írnak,…

Közel sem az első lenyűgöző lemezük. Manapság a világ egyik legjobb zenekara ez a zenekar.  Still Life In Decay by FACS

A világ legjobb zenekarának tavaly év végén megjelent új lemezén is zengedez a trombita.  Death Party by Nearly Dead

Szerintem az elmúlt években nem született jobb lemez a White Lung Paradise-ánál (erről a blogról ismertem meg), és erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni. Az a kraft, azok a gitárhangzások, az a magától értetődő popérzékenység az egyik kedvenc lemezemmé teszi, amit valaha hallottam. Minden évben…

Ausztrália megannyi punk csodát kinevelt, a mindig nagyszerű - és megérdemelten egyre népszerűbb - The Chats is az. Új lemezükön sincs üresjárat, semmi baszkolódás, tolják orrvérzésig, lobog a mullet, repül a sörösüveg, ordítás van, gitárhős teker, közben meg büdös vagy, ugatsz és rúgsz és izzadsz…

Az osztrák Petrol Girls mindig is kurva jó zenekar volt, új lemezük pedig baszik rendesen. Vérmes, kegyetlen, irdatlanul harapós és mégis cinikusan játékos (óriási zenélés van itt) feminista riot grrrl durvulásukban van minden, ami kell, retekmód tömören: anarchista-politikai punk, hardcore,…

Három végletekig csodálatos street punk himnusz, eszelős gitármelódiákkal, felháborítóan sodró acsarkodós csordavokálozással, nyersen és érzékenyen és felbaszva. Könnyekig meghat, napestig nyomod ismételve és csak remélni tudod, hogy ha egyszer kiadnak egy nagylemezt, akkor azon minimum két és fél…

Ezek a görögök továbbra sem tréfálnak. Harmadik lemezük is a zaj és a kosz és a gány és a faltörőkos-riffek ocsmány melegágya lett.  The Art of Fatigue by KRAUSE

Nemrég láttam őket Prágában. Fantasztikus volt. Ahogy ez a lemez is az.  Skinty Fia by Fontaines D.C.

Ez a két arc két éve kiadott egy olyan gyönyörű lemezt, aminek simán ott a helye az anarcho-punk klasszikusai között. Most pedig megint. Amit itt leírtam, az továbbra is igaz. Őszintén oda vagyok értük.    SOS by Straw Man Army

Aki nézi valamennyire ezt a blogot és még egy Gnod-lemezt se hallgatott meg a tízezer közül, az kapja már be. Másfél hetente adják ki a baszásban egymásra licitáló remekműveket és még senki nem emelt nekik szobrot. Ez is mi a fasz már. A kibaszott Spotlight negyed órája, istenkém. A Gnod simán a…

Az ADULT. mindig jó volt, most is az. Mizantrópiájuk és bődületes pesszimizmusuk csúcson, kilencedik lemezük pedig frusztráltabb és felkúrtabb és ridegebb, mint valaha. Soha nem volt a gyengék zenéje, ez nem változott, sőt. Kurva jó, amúgy.   Becoming Undone by ADULT.

Nem tudom eldönteni, hogy vajon ez a legjobb albumuk, avagy csak majdnem.

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…

Fantasztikus lemez. Rettentően kortárs Brexit-punk, irdatlan britség, a lemez jelentős hányadában csak tetteted, hogy érted, mi a faszról van szó. De annyi baj legyen, a zene visz végig. A majdhogynem rapbe hajló gyönyörű szövegelések, a spoken word osztások és a kórusok mesterien feszesen és…

Igen, az a nevük, hogy Paprika. Lépj túl rajta. Hat (6) kőkemény percnyi okádék sludge-punk, nyers aggresszív zajba fullasztva. Velőtrázó, tiszta, zsigeri élmény.   Paprika (LUNGS-210) by PAPRIKA

Vártam ezt a lemezt, megérte. Koszos, gonosz, mocsaras, dúvad hardcore-punk, sürgetően és tömören és vastagon az arcokba kenve. A csaj hangja olyan, hogy félsz tőle. A riffek meg szaggatnak, nehezek, kaszálnak és taglóznak, ahogy kell, de a lényeg, hogy ennek a negyedórányi ütlegelésnek minden…

Ez az együttes, édes istenem. Hát mit riffelgetnek már megint. Annyira kár, hogy csak 4 szám, ebből a kíméletlen szennyes gyilokból órák kellenek, hosszú órák.  Exigent Circumstance by Eye Flys

Nem hibáznak. La Mort Du Sens by Gnod

Le lett már itt írva párszor, hogy miért egetrengető zenekar a The Gluts. Senki nem csinálja ezt, csak ők. Épp ezért basz fel, hogy alig beszélnek róluk. A kurva életbe, komolyan, hát mit csinálnak már megint. Ilyen masszívan, nyersen, pszichotikusan, ösztönösen és ésszel ki tudja még úgy összemosni…

Korunk egyik legnagyszerűbb zenekara megint maradnadót alkotott.  Sympathy for Life by Parquet Courts

A Grizzlor már rég az alapműveltség része. Aki nem ismeri őket, az szedje már össze magát. Ez amúgy megint egy tőröl metszett Grizzlor-lemez lett, ilyen szögletes, szemetes, szaggatott riffeket csak ők pengetnek ekkora csontig hatoló tonnás húgyszaggal. HAMMER OF LIFE by GRIZZLOR    

A Cherubs nyilván nem tud hibázni. Pár dal, két verzióban. Egyik jobban toszik a másiknál. Annyire retekmód hangosan kell baszni neki, amennyire csak képes vagy ilyesmire. SLO BLO 4 FRNZ & SXY by Cherubs