Bámulatos agymosás tavalyról. Nagy kedvencem. Elszart LSD-tripként formálódó lesújtó elektronikus nyaktiló. Baszadék techno-taglók, mocskos zaj, öntörvényű punk mentalitás, sötét drogmámor és frusztráló kísérletezgetés, brutális túlvilági táncparkett-hangulat a csóró halál küszöbén. Fantasztikus íve…

Mick Harris pont úgy sétálgat új lemeze borítóján, mint aki tisztában van vele, hogy megint kurva jó dolgot csinált. Súlyos az egész, ismeritek, de azért amikor megszólal Jason Williamson (Sleaford Mods, ha ma születtél), az csúcspontja bárminek, bármikor.  Cafe Mor by Scorn

A Years of Denial idén kiadott egy brutális kislemezt és az első, hasonlóképpen baszós nagylemezük is idén jelent meg, szóval ez az év elég jól összejött nekik. A nagylemez címe magáért beszél: rideg, hideg, gonosz, depresszív nihilveretés van a Sátán szintijének csábító, szexi, gyönyörű hangjaira,…

Wayne Adams és Iggor Cavalera fantasztikus közös munkája. Világtemető, kvázi-indusztriális zajrock-szerű dühöngés a világégés szennyesen forrongó küszöbén. Anyázó elektronika, bősz kalapálás, kegyetlen nyekergés, heveny riffelde, málhás monotónia, apokaliptikus reptetés, kiakadt óbégatás, harag és…

Justin Broadrick és Kevin Martin (és a szintén zseniális Moor Mother) a kibaszott Techno Animal után újra széttolja a hülye fejed. De nagyon. Fontos, értékes, zavarba ejtő, nehezen megismételhető tagló.    Wrecked by Zonal

Simán a legjobb buli volt OFF-on Martyna Maja másfél órás, kíméletlenül sötét és beteg és erőszakos és végtelenül dögös techno-pusztítása. Kicsit azóta szerelmes is vagyok a csajba, de tudom, hogy semmi esélyem nála.  

Éjfekete nihiltechno azoknak, akik szeretnek hétköznap délutánonként szüzeket áldozni az urbánus Sátán forró szemétszagú oltárán. Briliáns baszatás, szigorú, a maga kíméletlenül istentagadó módján szakrális, irdatlanul kemény szutyok, amit az elképesztően latin démonidéző kántálás tesz igazán…

Idén 20 éves ez a nem csak címében kurvára bomba klasszikus. Aztán nemsokára jön a Zonal, hasonló szellemiségben. 

A brutális Contact után két évvel Margaret Chardiet újra agyonvág. A lemezt élőben, egyben vette fel az egyik arc az Uniformból. Mind megszólalásában, mind a kurvára idézőjeles dalok tekintetében mesteri, csak legyen elég merszed és ideged hozzá. Mondjuk, magához képest ez egy egész slágeres cucc…

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Ez a két nagyszerű zenekar már nem először gyalázza szét a füleket, testeket, elméket. Csodálatos anyag, de az életigenlő jó kedélyt ne itt keresse senki.  Everything That Dies Someday Comes Back by Uniform & The Body

A Die Klute három jómunkásember projektje: Jürgen Engler énekest a Die Kruppsból, Dino Cazares gitárost a Fear Factoryből ismerjük, Claus Larsen elektromos-programozó-mindenes pedig Leæther Strip művésznéven alkot lassan harminc éve. Közös gyermekük pont olyan, mint amire számíthatunk: elektromos,…

A What is Flesh? nem volt semmi, de amit a Cyberplasm az első nagylemezén csinál, arra kurvára nincsenek szavak. Csak és kizárólag hadakozni, pogózni, verekedni, dolgokat és elméket szétkúrni lehet ezekre a nagyon gépdobos, nagyon dühős, nagyon megüvöltő, nagyon darálós és kurvamód szórakoztató…

New York. A Nagy Alma. A város, ami soha nem alszik…. Ha ilyen zene van a lábad alá tolva, akkor jobb is, ha tartod a tempót, mert ez a banda nem laca-facázik. Alapjában véve hardcore punk gyökerekkel rendelkezik a galeri, de lehet a skatulyát tövig dugni jelzőkkel, mint példának okán indusztriált,…

A These Hidden Hands fele, Tommy Four Seven első lemeze engem annyira nem vitt magával, de a Veer annál inkább. Sötét, nagyon sötét, nagyon kemény, világtemető militáns gyiloktechno, akkora hangzással, hogy a felénél érik a nyílászárócsere. Indusztriális, EBM-mel kacérkodó, málhás német (noha az arc…

Bárcsak mindenben annyira igazam lenne, mint hogy az In Your Pit Justin Broadrick legjobb száma. Akkora böszme, gyilkosan lassú, lesújtó sátánfasz ez baszki, csodálatos.   'In Your Pit E.P.' by JK FLESH

Visszatértek, három évvel a Dandelion Sauce of the Ancients után, megint egy óriási lemezzel. Mármint, biztos az, még nem hallgattam meg. De amíg vannak a világon hangszerek és drogok, ők nem hibáznak. Le Sacre Du Lièvre by Terminal Cheesecake

Két teljesen egyéni hangzású, de egyaránt retek sötét világú meghatározó technomester egy lemezen brillírozik. Figyelem, ez a split kurva lassú és kurva súlyos és nagyon lassú és irtóra súlyos és lassú. Óriási anyag, sötétebb nem is lehetne, baromira fontos is, de mindenképp zárjátok el az…

Itt az első idei Vatican Shadow, gondolom lesz még. Nyilván fasza. Lesz koncert.  Opium Crop Airstrikes by Vatican Shadow

Párszor lenyomtam már, az Arbeit a német danolászás miatt nekem fáj kicsit (a vadállat Falco-feldolgozás viszont nem), de amúgy bomba.  Wake Up The Coma by Front Line Assembly

DJ Scotch Egg, Gorgonn a Dokkebi Q-ból, és Taigen Kawabe, a Bo Ningen hangja. Ha ebből nem esik le, hogy valami meredek jön, akkor nem tudom, hogy miből. Ezek hárman a Devilman, a Devilman meg egy kísérletezős, faszon rúgott dub és dubstep motívumokkal, elgázolt hip-hop ütemekkel, nehezen…

Mark Stewart a Pop Group énekese, és a Learning to Cope az első, 1983-as szólólemeze, melyen a "háttérzenekart" adó arcok az African Head Charge tagjaiból, illetve az On-U Sound körüli egyéb artisták közül kerültek ki. Zeneileg az album a korai hip hop, a dub/reggae és a post-punk metszéspontjába…

Oliver Ho újra köztünk van és újra odabaszik neki. Egy új Broken English Club lemez mindig ünnep, jövőre pedig kettő is jön elvileg. Addig is.   Itt volt róla szó.

Henrietta Smith-Rolla, brit születésű ghánai-orosz-német zeneszerző-producer első lemeze bámulatos. Sötét, morózus, borúlátó elektronikájában folyamatosan ott pulzál az indusztriális felé kacsingató komor techno, a '80-as évek minimalista carpenteri szintimelódiái, a brit acid-house görbére tört…

Lassú agyfertőzés, avagy gyönyörű mocsokságok. <a href="http://thebody.bandcamp.com/album/i-have-fought-against-it-but-i-can-t-any-longer" data-mce-href="http://thebody.bandcamp.com/album/i-have-fought-against-it-but-i-can-t-any-longer">I Have Fought Against It, But I Can’t Any…

Gépdobos zajpunk darálás, eszedbe fognak jutni hasonló együttesek, de a Sorry State adta ki, szóval leszeded, meghallgatod, és elpusztítasz valami számodra kedveset. Főleg az utolsó 12 perces drone-ambient nyilvános akasztásnál esik le, amit addig hallottál.    <a…

Itt az új Dri Hiev, ülök rajta egy ideje, de ma este megint elővettem és megint lefagyott tőle két ujjpercem. Továbbra is zavarba ejtően sötét, hideg, rohadt, nyirkos, zajos, pszichotikus poszt-indusztriális és post-punk és shoegaze kutyafasza, mint az előzőek. Amiket le lehet itt szedni. De ez…

Ez baszki 30 éves.

Justin Karl Michael Broadrick a Godflesh, a Jesu és a Final mellett JK Flesh néven is nyomul. A Godflesh ugye minden idők egyik legnagyobb dolga. A Jesu tud jól esni, főleg ha katartikusan, hátraforgó szemgolyókkal akarok unatkozni. A Final meg tipikus melómániás instant-ambient projekt (amit amúgy…

Fogalmam sincs ez mi a halál, de kurva jó. Beteg, de bőven táncolható lüktetésű kísérleti, drogos punk elektronika, ami erősen no wave és indusztriális ihletésű dekadenciával teszi fel a polcra az elméd. Baszott nagy basszusok, szent és sötét monotónia, tömegoszlató, steril és latexszagú zakatolás,…

Agytisztító, spirituális, sámáni és sátáni, indusztriálisan zakatoló-kalapáló vagy épp savasan folyó zajcsermely, ami lassan, de kíméletlenül rozsdálja szét a lelked és emel át rohadt dimenziókba. Némi Swans, némi Twin Peaks, némi Cocteau Twins (főleg a vokálban), némi Missing Foundation, némi…

Michael Berdan és Ben Greenberg (Drunkdriver, helló!) duójára a 2015-ös zseniális Perfect Worldtől kezdve érdemes figyelni, mivel baromira nem evilági és rohadtul nem egyszerű, amit csinálnak. A tavalyi Wake in Fright pedig még egy lapáttal rá is tesz, noha nem úgy, ahogy sokan várták. Primitív,…

A Mutant Video az Iron Lung egyik leglesújtóbb lélekgyilkos torzszülött sátánfattyaként kibaszottul nem viccel. Olyan, mintha a Godflesh, a Shroud, a Missing Foundation, a Vatican Shadow és a Minimal Man begombázva hajtaná meg a fejét John Carpenter és a Lustmord előtt. Tonnázó gépdobos…

Mondjuk ez is odabasz, de úgy igazán. Idén csak egy négyszámos EP-t dobott ki a Street Sects, ami talán kevésbé agresszív, mint a korai munkáik, de nem kell őket félteni, még így is lazán véresre dörzsölik a zenei világ krémjétől elpuhult bőrünket. Mizantróp synth punk, indusztriál, noise rock,…

Legyen olyan jó mint az előző!

Gondoltam a maradék Ancient Methods menjen egybe, olyan szépen mutatnak. Ettől az öt - egyenként átlagosan negyed órás - metódustól is azt kell várni, amit a többitől. Puritán, nyers, kemény, morózus, de megváltó és spirituális tuccogást. 

Haladunk tovább, időrendben visszafelé zakatol a rohadék technovonat, ez Ancient Methods 2015-ös lemeze. A hangulat a szokásos, a szokásosan sötét és nyers és kevély, de a szemeket ez is tágra nyitja. Talán a kedvenc számom tőle ezen a lemezen van, de nem mondom meg, hogy melyik az, legyen elég…

Ancient Methods másik idei lemeze. Úgy döntöttem, hogy apránként kicsurgatom a cuccait. Keményebb, pőrébb, nyersebb, és aszociálisabb mint a The Asking Breath Comes to Each, légkalapáccsal vési a homlokodba a harmadik szemet. Mondjuk, lesz ez még így se, ha időrendben visszafele haladva posztolgatom…

Az AOR körökben óriási reménységnek számító két slágergyár idehányta második közös nagylemezét.

Ha már ma előkerült a mindenható Vatican Shadow társaságában, álljon itt Michael Wollenhaupt egyik idei lemeze. Rituális, pszichedelikus, sötét, démoni techno zakatolás, megtisztító erővel és baljós, lassú lélekheréléssel, minden számban más-más énekessel (akik nagyon dolgoznak). Sámánmester ez az…