A kibaszott Bummer új lemeze. Meg se kell hallgatni. Szimplán a tudat, hogy létezik, elég ahhoz, hogy kórházba szállítsanak belső vérzéssel. Mennyire nevetségesen gyilkos egy retekség lett ez is.    Dead Horse by BUMMER

Ausztrália csodálatos punk ifjai nemrég megszülték első nagylemezüket, amire én a két kitűnő kislemezük után kurvára vártam is. Nyers melódiák, részeg étosz, munkásromantika érzésből, őszinte feszültség és melankólia, némi szívmelengető pogó, nagybetűs hangulat. Így írsz dalokat.   Idiocracy by…

A zseniális Change is Bad után egy évvel újra itt vannak ők, akiket rendesen körbeszopkodtam itt.  Content That Makes You Feel Good by Stuck

Igen. Comfort To Me by Amyl and the Sniffers

Ezek az ausztrál szemetek utoljára 2013-ban adtak ki két csodálatos cuccot, aztán kussoltak, egészen eddig. Nyolc évvel a lenyűgöző Trough és Home Brand után fantasztikus újra hallani őket. Ezt a lerúgott, leszedált, részegen őgyelgő, sikátorokban melankolikusan rejszoló, bűzös szájszaggal kötekedő,…

Hat évvel az első, bámulatos döngölésük után itt van végre a második bámulatos döngölésük. Hatalmas zajrock-ünnep, lehugyál, bekap, megrág, kiköp, aztán újra lehugyál és elmegy felpofozni a szeretteidet. Ennél gyönyörűbb rockzene nincs. A T-Tops amúgy ezzel a végtelenül dühös és kattant és…

Na. Erről van szó. Pőre, nyers, ösztönszerű, irdatlanul feszes és büdös punk modorban odakúrt garázs-rock elszabadulás, ami lenyűgöző részeg hanyagsággal teszi zárójelbe azokat a nagy és neves rockzenekarokat, akiket valamilyen megmagyarázhatalan oknál fogva szeretnek némelyek. Ekkora reteknagy…

Semmilyen különösebb apropója sincs ennek a bejegyzésnek, azt leszámítva, hogy mostanában újra elővettem ezt a mára már az alapműveltség részét képező csodálatos '87-es lemezt. Kevés jobb igazi anarcho-punk/peace-punk együttes volt náluk. Minden bizonnyal azért, mert a vastag üzenetet nem csak…

A bécsi Modecenter első nagylemeze óriási. A bonyodalmakat megelőzendő legyen elég csak annyi, hogy van itt minden: punk, post-punk, post-hardcore, grunge és persze noise-rock, tömören, egyben. Dörgő basszus, szenvedélyes és felkúrt pszichotikus kiabálás, feszesen zakatoló monoton ritmusok,…

Eddig ki nem adott, vagy épp nem is ismert dalok, amiket 1977 és 1980 között írtak, aztán 2002-ben újra felvettek (még szegény Navettával). Egyrészt baszott érdekes és imádni való időutazás. Másrészt kurva látványos itt, hogy honnan hova jutottak. Eszedbe jutnak ezekről az amúgy istenien egyszerű és…

Talán az eddigi legjobb lemezük. Ami mondjuk nem jelent semmit. Rohadtul remélem, hogy sokaknak nem újdonság, mert röviden és tömören nehéz megfogalmazni, hogy mégis mit csinálnak ezek hárman. A megúszós verzió az, hogy olyan, mintha az újhullámos Young Widows, az újhullámos My Disco, a kísérletező…

Az van, hogy egy ideje a faszom a kortárs post-punkba. Erre jött ez a lemez. Óriási. Olyan, mintha 45 évvel ezelőtt jelent volna meg. Nincs megúszós "sötét" szintizés, nincs steril hangzás, nincs apokaliptikus póz. Ezeket a fergetegesen megírt dalokat az élesen nyekergő, szenvedő, visszafogott…

Messzemenőkig fenséges bemutatkozás, ami annyira nem is bemutatkozás: a Canal Irrealban Sin Orden és Los Crudos tagok üvöltik meg vastag haraggal a fejeket. Üvöltés alatt nyilván Martin Sorrondeguy felbaszott gyilkos kiabálását kell érteni. Ugyanakkor a mesteri, kimunkált, eszelősen sodró és nyilván…

Az Algiers fele a zseniális Nun Gun. A Nun Gun fele a Dead Meat. Tehát egy ember, Ryan Mahan. Nem egyszerű körbelőni, hogy mit csinál, de ettől még kurva jó, vagy ettől kurva jó. Kemény, málhás, feszes, súlyos ütemek, tördeltség és tonnás zaj, horrorzeneszerű szintitémák szétpusztítva, kísérletezés…

Nagyjából be lehet lőni azzal, hogy: Gang of Four, STNNNG, Protomartyr, Happy Mondays, Talking Heads, Joy Division, Parquet Courts. Nagyjából. Ugyanakkor ez így kevés, megtévesztő és igaztalan: ez a kibaszottul mesteri lemez többet érdemel mezei hasonlítgatásoknál, mert több annál, ami eszünkbe jut…

Örömünnep, nagy nap. A mindenható, legendás, csodálatos Rudimentary Peni 26 évvel az utolsó nagylemezük és 13 évvel legutóbbi kislemezük után új anyagot adott ki. Tíz dal, 19 perc, töretlen mocsadék őrület, ahogy csak ők képesek rá.  Great War by Rudimentary Peni

Mindenre szaró, odabaszott, pőre, mocskos, csiszolatlan, húgyszagú, széthullott és részeg punk csoda. Félre vannak hangolva a gitárok a picsába, mert kit izgat ez az egész, a dob slattyog és puffog és zörög, a basszus a föld alól dörmög, száll a zaj mindenfelé, ellazult óbégatás és kiabálás és…

Egyetlen francia punk ember nagyszerű első lemeze. Fogalmam sincs, hogy miről kiabál a semmire se jó nyelvén, de kurvára vele vagyok, mert ritka manapság az ilyen pop-érzékenységgel megfogalmazott, epikus-himnikus dallamokkal taroló, irgalmatlanul sodró és fogós és önfeledt, de mégis tartalmas punk…

Istenkém, ezek a csodálatos dél-koreaiak mekkorát csinálnak már. Volt egy 2019-es kislemezük, az is észveszejtő gyilok volt, de ez simán lenyűgöző. Nevetségesen felkúrt, haragból és őszintén és minden lófasz nélkül, színtiszta izomból és idegből harapják szarrá a füled. Közben meg dalok, meg vannak…

Ezek a jó ausztrálok szétvittek első lemezükkel, nemrég pedig kiadták a folytatást, ami természetesen akkora kurva nagy punk örömünnep, hogy bazdmeg. A maga 3 és fél percével a Real Estate messze a legdicsőségesebb antikapitalista himnusz, amit idén hallottam. Fantasztikus lemez, na.   Managing by…

A Trigger Cut kibaszott jó abban, amit csinál. Abban, hogy Shellacot, Big Blacket és The Jesus Lizardot játszanak. Lehet akárhogy szépíteni, de ennyi. Retekmód faszán megírt, feszes, lendületes, agresszív, elragadó és kattant műfaji remekelés mindkét lemezük, elvétve még saját ötleteik is vannak, de…

Az egyik kedvenc tavalyi lemezem. Csak elfelejtettem. Amúgy szaggatott, epileptikus, pszichotikus, idiótán lüktető, vastag és dekadens noise-rock himnuszhegy. Olyan, hogy sokkal több embernek kellene beszélnie erről a zenekarról. Egyébként a Sorry State adta ki.  Decades of Breakfast by warm red  

Úgy tűnik, hogy ez a szofisztikált szókinccsel észt osztó énekbeszédes, ugató, kattogó, szaggatott, nagyokat robbanó és vehemens pogózásokba eszkalálódó post-punk van most, és nem is fog egyhamar tágítani. A TV Priest is egyfajta "Idles és The Fall után szabadon" együttes, de ez kurvára nem tesz…

A '60-as, '70-es és '80-as évekbeli olasz Mondo-horrorok zenéje kurva jó. Sötét, dögös, fülbemászó cuccok. Ott van például Roberto Donati Cannibal Feroxának zenéje, amit az Algiers fele, Lee Tesche és Ryan Mahan, valamint az első Nun Gun-lemezüket erősen megihlető fotóművész kollaboránsuk, Brad…

Imhol az év lemeze.

Jövőre bevezetjük a letöltési tilalmat 20 óra és 5 óra között.  

Messzemenőkig zseniális lemez. Ideges, feszült, frusztrált, szorongó, remegős-vibrálós, kapálózós, szaggatott, matekolós, no wave-ből kinőtt, '90-es éveket idéző, disszonáns, zajos, punkos, nehéz indie-rock, vagy mittomén. Olyan, mintha a Brainiac és a Melkbelly akarna Talking Headst játszani, vagy…

Az év egyik legkedvesebb post-punk lemeze, Amszterdamból. A hétköznapok banalitását nagyszerű szövegekkel és nagyszerű zenével emelik abszurddá. Áldásosan monoton, repetitív, szaggatott, slattyogó vagy épp feszes és szorongós ütemek, start-stop struktúrák, szellős-levegős szerkezetek tele bájos…

Egy brit punk-bokszedző karantén-projektje: a Sleaford Mods után szabadon. Parádés, kúl, dögös anarchista laptop-hiphop, száz százalékos protest-himnuszok gyűjteménye, egyszerre kurva vicces és rohadtul komoly szocio-politikai köpködés, bele Boris Johnson tahó arcába. Dühös, trágár, ötletes,…

Sok-sok kisebb kiadvány után a zseniális és irdatalanul veszedelmes londoni Girls in Synthesis első, messiásként várt nagylemeze idén végre megérkezett és természetesen gyilkol. Böszme, nyers, monoton, kíméletlen és gonosz és gecire nehéz. Óriási együttes. Élőben meg mennyire ijesztőek már.  Now…

Az egyik legjobb, legigazibb anarcho-punk lemez, amit az utóbbi években hallottam. Mintha a '80-as évekből szólna. Crisis, Zounds, korai Chumbawamba, The Mob és persze a kibaszott Crass, mind itt vannak és még páran. Zeneileg tehát nyilván basznak, nagyon is. Intellektualizált, morailzáló, vaskos és…

Színtiszta, taknyos, pisás, trágár, pusztító punk-rock, óriási gitármunkával és nagyon erős, fogós, húzós üvöltözéssel. Nincs szarozás, nincs okoskodás, nincs trükközés, csak a sikátorbűzben kúrás, a szar cuccaidba beleszáradt kannásbor, kopott bakancsok fejmagasságban, összegyűjtött cigicsikkek…

A Rancher előző kislemeze tök fasza volt, az új is az. Maradt a gyilkos, dühös, nyers, szemét, szaros, gépdobos indusztriális-zajos punk fémvihar, éljen a korai Ministry, az Austerity Program és a Big Black, és éljen a kibaszott Rancher is, akiknek ki kell adniuk már egy nagylemezt is, mert nem…

Rockzeneileg vége az évnek. Prazan prostor među nama koji može i da ne postoji by Repetitor

A negyedik lemezük is olyan, hogy utána csak ülsz kussban. Aztán az egzisztenciális mélyválságból kilábalva felgyújtasz egy rendőrautót.   Visions of Bodies Being Burned by clipping.

Az USA Nails lemezről lemezre lesz egyre fontosabb és súlyosabb zenekar.  Character Stop by USA Nails

Ilyen névvel mégis milyen zenét lehet játszani, ha nem ilyet. Ocsmány, gusztustalan, szemét, nehéz és gonosz pár perc: mintha egy nagyon izzadt meztelen kövér és büdös paraszt beleülne az arcodba és telefinganá apokalipszissel a fogközeidet. Őszinte, tőrölmetszett tahó sludge őrlés, ahogy kell. …

Mekkora gyilkolás. Véged. Mintha az Entombed és az Unsane a koponyádba vezetne egy lángoló kombájnt. Mérhetetlen súlyú szennyes tonnák, egymás után. Amúgy dánok és ingyen adják az összes szarukat, szedjétek mindet ezerrel.   Man by Quitters  

Jello újra köztünk van és továbbra sem szimpatizál a republikánusokkal. Tea Party Revenge Porn by Jello Biafra and the Guantanamo School Of Medicine

Leeds kattant, gusztustalan, veszélyes féregpunkjai pár mérgező kis ocsmányság után végre kijöttek első lemezükkel (a Hominid Soundsnál), ami nehéz, gecis, csúnya, tiszta szemét, tahó és baszik ezerrel. Fogmosás szögesdróttal, gargalizálás üvegszilánkkal, smárolás vérző ínnyel, pogózás…