Gondoltam, hogy majd egyben dobom fel a három részt, de igazából meguntam a várakozást a harmadikra. FB.

Zsongat, lazít, és kolostoribb, mint újkorában! Felemelő, szittyós zarándoklat. Spot Land by Gnod

Ez a két brisbane-i fasz pár éve kezdte el megmenteni a rave-et, de nagyon ám. Édes pöcsöm, micsoda suttyó és mocskos és gonosz és gyönyörűen önfeledt pusztítás megy itt már. Ha nem vagy túl büszke arra az olyan baszottul kifinomult zenei ízlésedre, és szeretsz néhanapján órákon keresztül szarásig…

Ezt a pazar 2020-as lemezt gyerekkori jóbarátom, Kevin Richard Martin mutatta nekem, és hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem a gyerekkori jóbarátom ízlését. Gondolom nagyjából kiderült, hogy miféle a zene.  Jah Schulz - Dub Over Science by Jah Schulz

Nem kell ahhoz feltétlenül beszopni félseggű ezoterikus és new age-es rizsákat, hogy az ember gond nélkül élvezhesse a legendás - és sajnos néhai - Pauline Anna Strom felemelő belső utazásokra hívó simogató szintizenéjét. A 2020-ban elhunyt zeneszerző (aki gyógyító médium is volt, legalábbis…

A DNA Feelings annyira súlyos lemez volt, hogy alig bírta el a blog. Az elmém meg végképp. Na, a Death Is Home még súlyosabb. Ha tetszettek a korábbi dolgai, akkor ez is fog, sőt. Sőt! Nyilván nem kezdek el itt faszt se írni Devi finoman szólva is sajátos muzsikájáról, nem vagyok hülye, ehhez idő és…

Crystal Dorval egy ideje tossza már ki a jobbnál jobb dreampop-lemezeit, amikkel én jól elvoltam eddig, mígnem idén októberben jött a Sound of Blue, ami annyira egyértelműen a legjobbja, hogy azóta csak ezen élek. Micsoda hangzás, micsoda hangszerelés, micsoda melódiák és énekdallamok vannak itt,…

A 2020-as DNA Activation-nél volt erről a csodálatos asszonyról szó, nincs is mit ragozni. Ez is egy nagy lemez lett, mi más. Az Energy Vampire (ott lent) mennyire dope már, komolyan.  GATEWAY EXPERIENCE by Witch Prophet  

Nem tudtad, hogy várnod kellett volna erre a lemezre, pedig megérte volna. 

Mekkora tevegelés már a délibáblepte homoksztyeppén, beszittyózva! Igazi oáziskereső, kísérleti sivatagi rock két dagályos tételben: lájvszett a kairói illetőségű haveroktól, köztük Alan Bishoppal, az ősabszurd pszichedélia és zeneetnográfiai esztrádhumor megvilágosodásfelelősével. Hömpölyögjetek,…

Korai bardótó, amikor még olyanok voltak, mint a Sun City Girls vagy a Dead C: penész-szagú garázsokban (remizekben, vágóhídkabinokban) tolt, érzelmesre szívott zajrokk-görgetegek, végtelen visszhangragerjedés, mocskos, paranoid, pénztelen nyugalom (1993-ból). A kedvenc sulizenekarotok!…

Remélem, hogy ez a kislemez-sorozat százrészes lesz. Mennyire sújt már.   Machine 2 by The Bug

Ismeritek azt a viccet, hogy a körlégző, a üveghangbiciklista, a barázdagyáros meg a marimbás fölfedezőarc megy a tejúton, az egyik aszondja: "jazz dronecore funk metal - tessék!”, mire a többiek elkezdik nyakló nélkül pakolni a delfinpárbeszédekből, egzotikus hangtájakból, morózus funk-grúvokból,…

Indulhat a buli. 2222 AND AIRPORT by Shit and Shine

Mennyire kibaszottul súlyos dolog ez még mindig. Sőt. Amit itt írtam, továbbra is helytálló. Ne csak szeressétek, tiszteljétek is őket.  Systemic by Divide and Dissolve

  A barcelonai Semiotics Departent of Heteronyms első kislemeze után beszervezte Kris Bahát, aki akkorát dobott a bemutatkozó nagylemezükön, hogy amellett nem lehet elmenni seggrázás nélkül. Ez a lemez bazdmeg tánc. Tánc depressziósan, szorongva, búsan, de faszosan. Darwave, EDM, techno, némi…

Nyugodalmas nyarat kívánok.  Seeker by Carbon Based Lifeforms

Jessica Bailiff és Annelies Monseré külön-külön is messzemenőkig zseniális zeneszerzők, szóval nagy meglepetés nincs, duójuk első lemeze is messzemenőkig zseniális. Egyszerűségükben velőtrázó, csontig hatoló, végtelenül nehéz és szomorú és letaglózó minimalista dalok kőkemény, világtemető hipnózisa.…

Rendkívül gyorsan belezúgtam ebbe a csodás kis lemezbe, mélységesen és valószínűleg örökre. Átgondolt, ízléses, súlyos és retekmód ragadós egyvelege a mély, sötét és bús trip-hopnak, a dubos-pszichedelikus dreampopnak és a támadhatatlanul cool rádióbarát felnőttpopnak. Nyilván nem vagy hülye,…

A 19. lemezük is zseniális. Sőt.  Travel by The Necks

Akárhány kibaszott változata lesz ennek a kibaszott lemeznek, mindet kibaszottul ki fogom rakni. Igazából azt sem tudom mi a fasz értelme van itt összevissza posztolgatni évek óta, amikor tulajdonképpen van ez a lemez, meg vannak az ennél jócskán szarabb lemezek. 

Egy négy hangból álló, nevetségesen cool dublüktetésű basszustéma ismétlődik egy órán keresztül. Ez egy dolog. A másik meg minden, ami a téma körül történik. Tanítandó minimalista gyönyörűség. Ha jól számolom, elvett már 6 órát az életemből. Beszarás az egész. Végighallgatod, nem csak…

Peripatetikus grúvolás, pszichedelikus minimál, lassú-víz-partot-mos, elméd baktat, eltökélten, a holdtöltében, tépelődsz, matatsz, terved van, ilyen zene - a Fire! ritmusszekció Mats nélkül, viszont Orennel, bőröd alá visszhangzó gitár, orgonazsongás. Olyan, mintha mindig is ezt hallgattad volna.…

  Ha már ott tartok, hogy kicsit szétnézek az internetes világhálón, hogy megnézzem, az innen a blogról megismert nagy kedvencek nem jöttek-e ki valamivel, amiről lemaradtam, akkor nem maradhat ki a JuJu sem, aminek első három lemeze szerepelt már itt, meg itt, de most látom, hogy 2021-ben kijött…

Céline Dion ikonikus balladái, átértelmezve. Semmi gúny nincs ezen a két, párban járó, csodás lemezen, kizárólag szeretet és tisztelet és alázat, ami tök jó. Máshogy nem is működnének ezek a bájos rózsaszín ködben lebegő, ellazító pacsuliszagot árasztó, irdatlan melegséggel átölelő,…

Egy baszadék, súlyos, gonosz és dögös „riddim”, 17 fantasztikus verzióban, csodálatos előadókkal. Ha esetleg eddig nem volt világos, hogy ez az ember egy kibebaszott zseni, akkor talán most az lesz. Lenyűgöző lemez.  Absent Riddim by The Bug

Simon Philippe fotóművész-festő, vélhetően eddigi egyetlen lemezéről viszont faszt se találtam, azon túl, hogy 10 évvel ezelőtt jelenhetett meg először. És azon túl, hogy messzemenőkig észbontó. Nagyjából az ilyesmi miatt lett szintetizátora az emberiségnek. Lefekszel, türelmes vagy, nyugodt és…

Második kedvenc Justinunk legújabb döngöldéje szokás szerint kúr.  Veneer of Tolerance by JK Flesh

Masami Akita zajvihara és Lawrence English hangszobrász (aki HEXA néven már zenélt Merzbow-val) sötét kísérleti ambienttel vegyített mesteri field recordingjai összeolvadnak ebben a csodás rituáléban. Indusztriális halálsikolyok, egy kibelezett gyárépület kegyetlen morgása, komoly horrormisztérium…

Fenícse Fenice by UFOMAMMUT

Demók, remixek, nem szokásos soralbum, talán nem is olyan erős, mint szokott, de rajongóknak kötelező.   Death Is a Dream by HTRK

A mindenható Greg Anderson első szólólemeze. Riffmonolitok, monotónia, hegyomlás-drone, erősítőimádat, horror-himnika. Csihar Attila: van.  Forest Nocturne by The Lord

Ez a két nagyszerű ember nemrég világra hozott egy kifejezetten addiktív, fergetegesen fogós és cefetül menő indusztriális techno-szörnyet. Mi mást, mondjuk. Naponta egyszer illik meghallgatni, hogy legyen valami ritmusa a szar életednek.  As Your Skies Are Fading Away by Orphx / Kareem

Mikor tavaly megjelent, leszartam. Nemrég jutottam el odáig, hogy meghallgassam. Azóta verem a fejem a falba, hogy mégis mi a pöcsömért nem vettem elő korábban. Feleim a kábítószeres zenében, ez egy kibaszott mestermű, nem viccelek. Végem van tőle. Rétegzett, átgondolt, eszelősen tömör és feszes és…

Új Cell, új chill. Jó, mint mindig, és mint minden, amit az Ultimae ad ki.  Onwards System by CELL

Aki nézi valamennyire ezt a blogot és még egy Gnod-lemezt se hallgatott meg a tízezer közül, az kapja már be. Másfél hetente adják ki a baszásban egymásra licitáló remekműveket és még senki nem emelt nekik szobrot. Ez is mi a fasz már. A kibaszott Spotlight negyed órája, istenkém. A Gnod simán a…

A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

A szent és sérthetetlen Beach House grandiózus nyolcadik lemeze elsőre grandiózusabbnak tűnik a kelleténél (4 rész, 18 dal, közel másfél óra), de senki ne rettenjen, csodálatos az egész. Újabb mesteri ázás a mindent körbeölelő szeretet rózsaszín habfürdőjében, lebegés pihepuha felhőcskéken,…

Beck Zaza és Kovács Marcell lemeze simán az egyik legjobb dolog, ami ebben az amúgy eddig meglehetősen unalmas évben történt. Egyszerre málhás és mocskos, nyers és szexi, öntörvényű és mégis kimunkált, tudatos. Raklapnyi az íz, a szín, az ötlet, elsőre akár eklektikusnak is tűnhet, a mindenre…