Életemben Ignatzot hallgattam a legtöbbet, összenőtt a napjaimmal, az éjszakáimmal, ezért megérdemel egy nagyposztot. Meg amúgy is. A belga gitáros-énekes zenéje zümmögő, zajos, sötét, absztrakt blues, egyszer álomittasan repetitív, máskor dühöngő, túlvezérelt, sodródó. Bram Devens egymaga dünnyög,…
Ennek a gyönyörű válogatásnak a címe eléggé magáért beszél. Óriási. Letaglózóan könnyed, elragadó, fogós, szinti- és gépdob-vezérelt lo-fi apartheid-pop bugik, csodás énekekkel. Nevetségesen laza az egész, az meg kifejezetten megdöbbentő, hogy milyen simán és ösztönszerűen megy itt egymásba a soul,…
Gonjasufi jóval komorabb és nyugtalanítóbb, mint amikor megismertük. Szanaszét-vezérelt, lidérces beatek alatt magányosan zörömbölő post-punk basszusok, temetői szintetizátorozás, édeskésen elcsigázott vokálok, reménytelenül örvénylő két-három percek, valahol a lo-fi hip-hop és a pszichedelikus doom…