Ennek a gyönyörű válogatásnak a címe eléggé magáért beszél. Óriási. Letaglózóan könnyed, elragadó, fogós, szinti- és gépdob-vezérelt lo-fi apartheid-pop bugik, csodás énekekkel. Nevetségesen laza az egész, az meg kifejezetten megdöbbentő, hogy milyen simán és ösztönszerűen megy itt egymásba a soul,…

Csak néztem először, hogy na, ez mi a szar, tetszik, de mi a szar ez. Aztán azóta csak hagyom, hogy átmenjen rajtam. Dekonstruált, szétkúrt, ocsmány clubzene, experimentális és nagyon megrogyott megkókányolása a legtufább szemétnek, vakmerően és mindenre - főleg a hatásaikra - toszva, meglepően és…

Sok év után újra. Tök jó lett.

A májusi ötszámos kislemez - aminek az összes dala felkerült erre is, ő tudja miért... - után itt a szeptember végén (pár nappal ezelőttig viszont sehol nem futottam még össze vele) megjelent második Kandle Osborne LP, szeressétek. facebook

Az élet újra élhetőbb lett, a mindennapok táncolhatóbbak, a gondok megszűnnek, mindenkinek lófasz a seggébe, te csak lazán bólogatsz és higanymozgással csúszol nyakig az új Jungle eszméletlenül jó dalaiba. Részemről örömünnep, amire megérte 4 évet várni. A Mama Oh No és a House in LA párosánál…

Meg is van a nyári kifekfévesek és a nyáresti becirmantott séták legjobb lemeze.  7 by Beach House

Ennél gyönyörűbb, selymesebb, megindítóbb, megrázóbb és megtisztítóbb baszomságot idén nem nagyon fog kiadni senki, de ha ki is ad, azt nem fogom elismerni. Lassú, szomorkás, sötétkés, melankolikus, de mindezzel együtt mégis végtelenül laza, szexi, árad belőle az intim szeretet és néha annak szintén…

Minden kisebb-nagyobb hibája ellenére is nagyon szeretem ezt a lemezt, mostanában pedig valamiért meglepően sokat pörgetem. Nagyjából ennyit akartam mondani. Itt van lent pár klip, beszéljenek helyettem.

Az új Fever Ray is kurva jó. Nem olyan rohadt sötét és gyászos, mint a legendás első, de ez nem jelent semmit. Kurva jó, mondom. 

Őszentsége Shaun Ryder és a Black Grape húsz kibaszott év után visszatért, méghozzá nem is akárhogyan. Mindenki bassza fel a táncos cipőjét, lötyögtessen egy szar koktélt, tekerjen egyet, és rázza a seggét menőn. 

A walesi Kelly Lee Owens első lemeze bámulatosan ki van találva. Egy felesleges hang sincs rajta, lecsiszolt, művi, mesteri. Lényegében egyfajta dreampop és ambient és minimal techno hibrid. Egyszerű számok, de mélyre másznak, sok-sok fogós ötlettel, finom nosztalgiával, ütős és súlyos ütemekkel,…

Helen Marnie a nagyszerű Ladytronból. Istennő. Ez itt a két szólólemeze. Pop, jól. Fülbemászás, elektrótánc, slágermelódiák, felemelés. Az első lemeze a mindenem, hibátlan mestermunka, személyes és őszinte és érzelmes és dögös. Az olyan istentelenül zseniális számoktól minden alkalommal elszáll a…

A Cigarettes After Sexet még Shirley Manson ismertette meg velem, éljen tehát a Facebook. Akkor még csak a második kislemezüket adták ki, nagyon szerettem őket, főleg a Nothing's Gonna Hurt You Baby című dalukat. Amúgy posztoltam is őket. De amit az idei első nagylemezükön csinálnak, az feltehetően…

hivatalos | facebook Prince kilencedik lemeze, a többféle szempontból új korszakot nyitó, minimum szimbólumra-gerjedésben jövőbemutató Sign "☮" the Times 30-án, azaz tegnap lett 30. A dupla zenei albumot még az 1987-es év vége előtt azonos című koncertfilm követte, írta és rendezte a kis herceg…

Itt az új Sneaks. Kibaszott nagy. Annak, aki lemaradt a csajról: minimalista, monoton, sötét, dekadens, basszusgitáros electro-pop, erős punk konnotációval. A Hair Slick Back című dal basszustémáját idén már nem verem ki a fejemből. <a…

A bekaphassátok-széria új darabjaként élvezzétek feltétel nélkül a Puro Instinct felemelő csill vájbjait, ha már Madonna képtelen volt mostanában értékelhetőt alkotni. A tavalyi Autodrama messzemenőkig zseniális, olyan mint besütizve egy nyugágyban olvasni, szarva a világra, de szeretve. Minden…

Birdy kurva jó. Nem kell mindig a faszos noise-rock. Mindenki bekaphatja.

Mostanában nagyon sokat hallgatom ezt a lemezt. Ettől vagyok kiegyensúlyozott, jókedvű, laza és szép. Bizonyára sokan hallottatok már pár dalt róla, eléggé nyomatták őket 2014-ben. Mondjuk pont azért, mert jó. Kellemes hétvégét, higgadjatok le és simuljatok el erre. Érezzétek, hogy jó emberek…

Aki nem lejt és ugrál és transzol erre a lemezre, az biztos az új Metallicát várja. Istentelenül fogós és vaskos izompop ez, a '80-as évek szintifetisizmusától megbabonázva. Techno, EBM, electropop, dance, new wave és sötét synthwave elemek gyúródnak egybe ezeken a kitűnő dalokban, melyektől a latex…

Nem hittem volna, hogy hallok még valaha olyan slágeresen fogós, vidám, cinikus és odamondós power pop lemezt, mint a Lush Ciao! című örökbecsűje, de úgy tűnik, hogy rosszul hittem. Ez az ajánlóm. <a href="http://thetuts.bandcamp.com/album/update-your-brain">Update Your Brain by The…

Charli XCX izompopja a műfajon belül a lehető legkevésbé formulapop, nem szól másról csak a sebességről, a lendületről, a nagyszerű dallamok és a dögös ütemek sodrásáról, és persze arról az egész popidegen, mocskos cinizmussal vegyes nyers attitűdről, ami beteríti az egész Suckert. Maró szövegek,…

Ez az utóbbi évek legfaszább poplemeze. Nagyjából ennyit szerettem volna mondani. 

Kreatív, képzeletbeli őrült csatákat vívó, rendszabályozhatatlan, zabolázatlan és kifejezetten súlyos grime poplemez. Rámászik a fejedre, szétszedi, és elviszi a picsába, hogy soha nem látod többé. Érzelmi kaleidoszkóp, mély és kirobbanó pillanatokkal, játékos és kattant hajrázással, felemelő…

Karin Dreijer Andersson (vágjátok, The Knife) 2009-ben kiadott egy lenyűgöző lemezt, ami törékeny, hideg, mégis olyan örök életű spirituális ütemekre táncoló szív lüktet mögötte folyamatosan, amitől az arra hajlamosak lassan, de megkérdőjelezhetetlenül megvilágosodnak. Aprólékosan felőrlő,…

A The Last (meg persze a Urinals és a 100 Flowers) után lett Trotsky Icepick. Aki a The Last-ot szereti, az a Trotsky Icepick popcsodáját is eszi, kéz a kézben jár a kettő. Ugyan a Trotsky Icepick soraiban annyi csere volt az évek alatt, hogy azt követni is nehéz volt, a zenéjük…

Akinek bejött az Angst, az talán már keni a The Last nagyszerű zenéjét is. De lehet, hogy ez nincs így. Mindegy, óriásiak. Punk közegben, punk mentalitással előadott pop-rock alapvetés. Mert bíz a The Last olyan együttesek mellett- és velük karöltve tolta, mint a Descendents, a…

Van új Monochrome Set. Nyilván nem ez lesz az év lemeze.

Hátha másnak is van effajta elhajlása: a magam részéről egyre kritikátlanabbul hódolok a szintetikus, mázas, leplezetlenül kommersz, szétproducelt, kortárs funky cuccoknak, így találtam Ole Børudre is rá (aki a progresszív death metal Extol gitáros-énekese is). Valami egészen…

Bizarr és dekadens muzsika, melyre a nyolcvanas évek new wave vagy szintipop világa éppúgy rányomta a bélyegét, mint Bowie korai munkássága, de vannak indusztriál löketek és britpop hatások is. A lenti dalról pedig még John Lennon is eszembe jutott. Eléggé gátlástalan ötvözet,…

Tavaly ezt a lemezt annyiszor hallgattam meg, ahányszor csak lehetett. És idén is így fogok tenni. Rendre megmenti az életem. Akkora lazaság, akkora elsimult szépség és könnyed lebegés. Minimális, viszont érzéssel, finoman, és gondosan kidolgozott pszichedelikus…

A Cheatahs bemutatkozó lemeze azért kurva jó, mert noha brutálisan profin idézik meg a '90-es évek shoegaze és indie/alter bambulós-csilingelős power-pop klasszikusait, mégis mindig pont annyit kanyarítanak az ismerős dallamokon és dalszerkezeteken, hogy így épp elég frissnek…

Kanadai csini csajszik királyi shoegaze műsora. Alapvetően a Lush popos elcsúszott pszichedeliája határozza meg a dolgok állását, de ez jószerivel leginkább csak az első lemezükre érvényes, mert a másodikra már sokkal több egyéniséget növesztettek. Ez persze nem jelenti azt hogy…

Az elmúlt évek üdvözlendő pop trendjébe illeszkedő előadó a svájci Anna Aaron is: erőteljes hangú, experimentális felfogású és természetesen az extravagáns képi világot sem nélkülöző dalszerző. Hangzásában a zongorás, sokszólamú vokális megoldásokkal tarkított…

Johannes Sigmond holland dalszerző projektje érzékeny, finom, észak-európai értelmiségi popzene, telis-tele férfibánattal.  official / facebook

Mi a post-punk / new wave klasszikus, ha nem ez.

Itt az új Peaking Lights, kössétek fel gügyékig a hawaii-gatyát, pörköljetek rá egy jolánra, és élvezzétek a hétvégéből maradtakat. 

Művészet. [info]

Wildhoney EP Seventeen Forever EP Kitűnő Lush-imádság Baltimore városából. Power pop, shoegaze keresztmetszet, tehát. Elragadó, felpumpáló, sodró merengés. Érzékeny és feszes, dinamikus és könnyed, ahogy kell. Az első kislemezen még érezhetően keresik az utat, ami tud zsír…

Idén 21 éves ez a klasszikus, szóval semmi különös apropója nincs annak, hogy itt van. Azt leszámítva, hogy kurva nagy lemez.

This World and Body 1996 The Program 1998 Ezt a bandát sokkal többen kellene, hogy ismerjék. A '93-ban alakult brit gitárpop banda rövid tündöklése a britpop hajnalán a frontember Jaime Harding drogproblémái miatt maradt félbe két olyan album után, aminek minden dala hibátlan…