Karin Dreijer Andersson (vágjátok, The Knife) 2009-ben kiadott egy lenyűgöző lemezt, ami törékeny, hideg, mégis olyan örök életű spirituális ütemekre táncoló szív lüktet mögötte folyamatosan, amitől az arra hajlamosak lassan, de megkérdőjelezhetetlenül megvilágosodnak. Aprólékosan felőrlő, kíméletlen fekete csillogású pop ékkő ez, ami nem mászik az ember arcába úgy, mint a The Knife, inkább szent boszorkányok ringó táncaként hipnotizál. Klausztrofób és mégis egekbe emelő lemez, amin egy kibaszott felesleges hang sincs.
