Akinek bejött az Angst, az talán már keni a The Last nagyszerű zenéjét is. De lehet, hogy ez nincs így. Mindegy, óriásiak. Punk közegben, punk mentalitással előadott pop-rock alapvetés. Mert bíz a The Last olyan együttesek mellett- és velük karöltve tolta, mint a Descendents, a Circle Jerks, a Black Flag, és minden ilyesmi. Képzeljétek már el, milyen lehetett egy Red Kross koncert után megnézni, ahogy a The Last elővezeti a cow-punkkal, folkkal, artikulálatlanul is érzékeny pop-melódiáival, pszichedelikus power-pop elúszásokkal vegyes repertoárját. Beszarás dalokat írtak, aki nem ismeri őket, az sorban szedje, áradni fog a punk szeretet.

L.A. Explosion!

Gigaklasszikus lemez '79-ből, kussolsz és leszeded, meg se kell hallgatni, jól mutat a vinyón, nem tűnsz tőle tök hülyének. Ott van fent az egész lemez linkelve, egyébként meg midnen idők egyik legjobb nyitószáma itt hallható.

Painting Smiles on a Dead Man

Talán kompaktabb is, mint az első. Következetesebb, tele van slágerrel, és előtérbe kerül a pszichedelikus elektromos orgona is, amitől olyan anyag lett, amit a The Doors-ék szerettek volna csinálni, ha nem lettek volna olyan kurva nagy művészek. 

Confession

Ezt a lemezt annyira nem csípem. Van rajta egy-két fülbemászó nóta, de sok az üresjárat és a jellegtelenebb dal. De kinek mi.

Gin & Innuendoes

Kibaszott jó lemez, az első két kiadványuk minden remek vonzatával, a színvonal végig adott.

Danger

Nagy visszatérő lemez 2013-ból, simán kurva jó.