Daniel Avery acid house és techno-pápa és a Nine Inch Nailsből ismerős Alessandro Cortini szintiguru közös ambient-lemeze. Csendes nagyság. Grandiózus meditatív utazás hosszú hangokban, íves hangulatokban és bámulatos színekben. Elmélyítő, szép, hatásos dolog. Aki Avery savas ütemeit és nyúlós…

Az új Witch Prophet csodálatos. Lenyugszol tőle a picsába és bongot tömsz és szarsz a karanténra. Az első lemezéhez képest nagyobb súllyal - vagy inkább koncentráltabban - van itt jelen a trip-hop és a hiphop-ütemezés (ez főként SUN SUN-nak köszönhető), a basszus, és szerensére vaskosabb a…

Az egyik tavalyi kedvencem: horizontbámulás kánikulában, Roberth Ashley-t és Terry Riley-t idéző hangköltészet, orgonák, zongorák, föléhangolt szintik, szétterített gitárszőnyegek huzalozódnak egymáson át, és Cyro Baptista perkázik, zörög, hentyereg, hol Dél-Amerikát, hol a Közép-Keletet odaidéző…

Egy kis csendes, tiszta, egyszerű zongorálás ettől a nagyszerű embertől.  Empty by Nils Frahm

Nem sok szebb dolgot hallasz ennél idén.   Dream Interpretation by Kazuya Nagaya

Mick Harris pont úgy sétálgat új lemeze borítóján, mint aki tisztában van vele, hogy megint kurva jó dolgot csinált. Súlyos az egész, ismeritek, de azért amikor megszólal Jason Williamson (Sleaford Mods, ha ma születtél), az csúcspontja bárminek, bármikor.  Cafe Mor by Scorn

Egy lassan füstölő kövér jolánnal az egyik kezedben, egy alkohollal a másikban nézed az esti város fényeit. Melankólia van, laza üresség és tompa révület. Minden lassítva mozog körülötted. Néha annyira kell az ilyen. Mert ritka a jó trip-hop. Rhi idei lemeze komor, súlyos, sötét, de érzékeny, finom…

Magnus talált valahol egy vinyón két kiadatlan számot saját magától. Fingja sincs, hogy mikor, hogyan, hol készültek. Pofozott rajtuk egyet-kettőt, és íme, a két elfeledett szerzemény, 30 percben. Teljesen Solar Fields amúgy mindkettő, nincs mitől tartani. A Sourcebook kifejezetten óriási, de a The…

Martin Nonstatic és Esko Barba kitűnő közös lemeze. Nyilván az Ultimae adta ki. Nyilván kibaszottul jó. Feküdjetek szépen le és hallgassátok végig, kussban. Ilyen vagy olyan utazáshoz is tökéletes (ha már amúgy tájak inspirálták). Csak hagyjátok hatni, van egy szép íve. Érezzétek az időt és a teret…

Ugyan Greene meg tudja táncoltatni a népet, nem is mindig a legkifinomultabb módon, de amit az idei nagylemezén csinál, az más. Szétszedi a táncparkettet, nem érdeklik az olcsó fogások, nem foglalkozik felszínes örömökkel és vágyakkal. A clubzene, a disco, a house, a techno elemei itt vannak,…

Hogy az idei karácsony még jobb legyen. Terminalia Amazonia by ZU 

Nem tudom megunni. Mindig tarol az arc, most épp eddig ki nem adott durvaságokkal.  American Flesh For Violence by Vatican Shadow

A 2000 óta alkotó Soundwalk Collective tagjai hangarcheológusokkként cimkézik önmagukat, amelynek lényege, hogy a zeneszerzés folyamata során különféle, az adott kompozícióhoz "szükséges" hangokat előre kiválasztott helyszíneken rögzítik. Dolgoztak így már az Arab-félsziget sivatagában, vagy éppen a…

A MikTekkel közös cuccaiból gyűjtött 2016-os remek Far & Off és a legutóbbi, immár 7 éves, szintén nagyszerű Pollen után Aes Dana végre új nagylemezzel jött elő így 2019 végén, ami kibaszottul jó hír ám. Nem mintha Villuis olyan nagyon tudna hibázni, de az Inks az egyik legjobb lemeze eddig, ha…

Simán az év legszebb lemeze, egy fantasztikus és kötelező duótól. Ambient és kortárs minimalista komolyzene csodálatos, őszinte, érzékeny, minden patetikusságot és villantást mellőző, tiszta és megtisztító egymásba olvadása. Mestermunka, amit csak egyben hallgatsz, fekve, csendben, a mostban,…

A Not Not Fun legjobb együttese három évvel a bámulatos Eternal Delight után megint kiadott egy olyan lemezt, amit nem igazán lehet elégszer meghallgatni. Ha van igényed a nyugalomra, a tiszta fejre, a szarságok feletti lebegésre, a meghatódásra és a megbékélésre, akkor íme. Jó lenne egyszer és…

Oliver Ho újra itt van, a White Rats fantasztikus folytatásával pedig újra szétkalapálja a nyomorult fejeteket. Nyilván kurva jó. White Rats II by Broken English Club  

Szóval, ez itt Steven Stapleton első válogatáslemeze, amin a kedvenc szarai vannak. Mindenféle. Akármik. Kurva jók, érdekesek, megváltják a világod, felnyitják a szemed, új irányokat jelölnek ki számodra. Francia dolgok, ennek ellenére jók. De nagyon. Nyilván nem várhatja senki, hogy…

Még augusztusban jelent meg az új Loscil, amiről én nem maradtam le, csak ti. Csoda, mint mindig.    Equivalents by loscil

Fogalmatok sincs 2019-ről, amíg a fenséges HTRK merőben fantasztikus új lemezét meg nem hallgattátok, nagyjából tízszer naponta. Elveszel benne és elveszel magadban. Lebegsz és mélyülsz és befordulsz és csendben vagy. Letaglózó, komolyan. Egy első pillanattól fogva kitűnő zenekar hogyan lehet mégis…

Kevés lemezt vártam jobban idén az új Blanck Massnél. Benjamin John Power a remek Fuck Buttons immár hat éve tartó hiátusa alatt egyre jobb és jobb lemezeket rakott ki, amikről hosszú oldalakon keresztül lehetne áradozni. Az új is olyan, hogy bazeg. Nincsenek műfajok, nincsenek korok és nincsen…

Rebecca Foon, csellista, énekes, zeneszerző, nagyjából zseni. Nem igazán lehet hova ragozni azt, hogy mennyire kurvára megríkatóan és megtisztítóan gyönyörű, katartikus spirituális táplálék ez a két lemez. Én az A Common Truth (amin amúgy ott van Warren Ellis is, az első lemezén meg Colin Stetson,…

Simán az év egyik legsúlyosabb lemeze. Liz Harris egy kibaszott zseni. Senki nem csinálja azt, amit ő, senki sem képes rá. És akkor jön Nivhek néven (még télen adta ezt ki) és belebújik a gerincedbe és úgy borzongatja szét szépséggel, gyásszal, sötétséggel, rejtéllyel és végtelenül mély…

Noah Anthony fantasztikus új lemeze, Elaine Kahn verseivel és szövegeivel. Hadd ne kelljen már bemutatni a Profligate-et.  Somewhere Else by Profligate

Nemcsak kezdésnek volt kiváló, hanem még jó ideig a rákövetkező Sigur Rós albumok is egyediek és páratlanok voltak: húsz éves lett az Ágætis byrjun (A Good Beginning). A három lemez közül az elsőn az eredeti album, a másodikon az 1999. június 12-én az Izlandi Operaházban adott koncertjük, a…

Paula Temple nagyjából két évtizede égeti fel a világ - de főleg Berlin - táncparkettjeit elképesztően büntető, militáns, kőkemény, kíméletet nem ismerő sötét technójával, de csak idén adta ki első nagylemezét, ami egészen lenyűgöző. Engem legalábbis lenyűgöz: van egy gyönyörű narratív íve ennek a…

A kibaszott Coil 1992-ben csinált zenét egy szexuális felvilágosító-oktató filmhez, amit idén sikerült is megjelentetni. Fergetegesen laza anyag, elsimult, besüppedt, beszedett dubos-jazzes, house-jellegű kísérletező chillség és new age lötyögés, ami akár szólhatna a Hacienda mélyéről is. Kurva…

Sok-sok vaskos kislemez után itt van I Hate Models első nagylemeze, ami nagyobb nem is lehetne: másfél óra halántékroncsoló, gyilkos, kemény techno. De nem ám csak a tagló. Ez a lemez nem nyugszik, él, változik, épül, szarik a műfaji faszságokra, folyamatosan lüktet, mikor így, mikor úgy. Nyilván…

Orphx és JK Flesh valamikor együtt zenélt egy berlini és egy holland fesztiválon, ebből a két koncertből lett egy élő-lemez. Tök mindegy igazából, mindent tudsz, kurva jó.   Light Bringer by Orphx/JK Flesh

Egyrészt ez idén az egyik legjobb lemezcím. Másrészt meg az egyik legjobb lemez is. Ez a svájci csodagyerek nevetségesen kreatív. Első nagylemezén fenséges, gyönyörű egységben, sajátos miliőben bombázza a fejed lenyűgöző, kozmoszból fingott chill-dallamokkal, végtelenül dögös, retrofuturista…

Nem az újkori Ulver életem zenéje, de remélem, hogy sokaknak lesz karácsonya ettől az albumtól. Négy szerzemény, összesen majdnem nyolcvan percben sustorog-smuttyog a hangszórókból, és akinek inge, az vegye-vigye! Bár még az is lehet, hogy megkedvelem ezt a korongot, mert közérthetőbbnek hallik,…

Az Amnesia Scanner tavalyi nagylemeze simán 2018 egyik legjobb lemeze volt, a berlini művészkollektíva pedig most a kísérletezésben szintén élen járó Bill Kouligas társaságában küld újfent padlóra. A Lexachast egy több éves múltra visszatekintő, folyamatosan változó-fejlődő élő-projektjük, amiről…

Egy ideje ijesztően függök ettől a tavalyi konceptuális techno-mesterműtől. Fantasztikus az egész. Oldalakon keresztül lehetne szarozni azon, hogy miért, de a tököm. Toljátok be és figyeljétek, hogy mi minden történik a lemezen, a fejekben, a testekben, körülöttetek.       

Két idei dalocska Fernow esőerdei projektjétől, nincs 8 perc az anyag, de legalább újfent számottevő csapadék szexi hangjára tudtok elaludni.  Venus Flytrap Exotica by Rainforest Spiritual Enslavement

Nem csak én vártam irdatlanul ezt a lemezt. A My Disco azt csinál, amit akar, most éppen egy súlyos, minimalista, hipnotikus, morózus, mély, lassan rád mászó komor ambient szörnyet szültek világra, ami nem feltétlenül lesz a mindig kísérletező együttes rajongóinak kedvence, de mégis ki a fasznak…

Az Iboga nem szokott viccelni. Az új Lauge bámulatos. Vártam, kellett, meg is menti az életem. Ugorjatok bele a Napba és szeressetek mindenkit.    Dawn (Iboga Records) by Lauge

Moreno Antognini tavaly december elején megjelent lemezét az Ultimae Records adta ki. Mindent tudsz. Sokfelé ment már ez az arc a közel 20 éves pályafutása során, de ezzel a lemezzel engem párszor már kivégzett. Megkockáztatom, hogy eddig a legjobbja. Ambient remekmű, nagyon szép, hogy baszná…

Részemről 2018 legjobb ambient lemeze ez volt. Óriási, alázatos, csodálatos főhajtás a '90-es évek klasszikus minimalista nyugodalmai előtt. Csendes, lassú, meditatív, tiszta, felhő. Kussban fekve, sötétben, odafigyelve érdemes nekimenni. Nagyjából három hang az egész, de lenyűgöző. Főleg, amikor…

Négy dal, andalító drone-okkal és zongorával, avagy lassú bolyongás a téli űrben. Sower of Wind by Rosetta 

Az év utolsó hónapjaiban Zserbó néni sem lazsált: négy új dallal és két remixszel fejezte be 2018-at. The Cut of the Warrior by Jarboe