A holland The Ex diszkogja még nem kapott nálunk posztot - ennek millió és egy oka van, a lustaságtól kezdve az időhiányig. A jó hír viszont az, hogy két hete ők is új albummal jelentkeztek.

 

Mit kíván a magyar nemzet? Szexet, fúdot és sok reppet!

Megérkezett a negyedik UMO nagylemez.

 

A hatodik te magad légy! Olasz kedvenceink új lemeze megérkezett.

 

Idén 10 éves minden idők egyik legjobb szarrákábózott pszichonauta sludge-együttesének ez a csodálatos lemeze. Ha minden igaz, még a régi blogon volt egy diszkográfia-posztom, szóval nem is ragozom. Kibaszott nagy űrutazás a legbelső emberi szennybe, mint mindegyik cuccuk.

Ismét két dudás busong egy csárdában: a 2013-as Get Up! után megint közös albumot adott ki Ben Harper és Charlie Musselwhite. A két kitűnő zenész nem változtatott a bevett formulán, most is keserédes bluesok és soulok kerültek ki a kezük közül. A kép mögött a három koncertfelvétellel megspékelt verziót találjátok meg.

Mormon duó, amely kitűnően ötvözi a doom-sludge vonalat a pszihódeli rockkal. Harmadik lemezükön mindezt négy, összesen negyven perces szerzeménnyel mutatják be.

 

From Boris to Eternity - avagy két órás utazás a tudatalattiban.

Szevasz Magnus!

Mostanában eléggé szarok bele ebbe az egész posztolásba, de bazmeg, végre itt van a visszatérő Zeke lemez, és olyan bazmeg, hogy a megbaszod tőle a kurva eget. Totális Zeke. Meghalsz. Imádni fogod. Simán kijöhetett volna akár a Dirty Sanchez és a Death Alley közt is, húsz tetves perc, tizenöt dal, amiből a kettő percet egyik sem éri el. Ha nem erre hugyozod fültövön a delíriumtól árokba fordult makkoscipős-ciklámenzakós-bajszos locsolkodókat hétfőn, akkor egy szar alak vagy. ZEKE YOU!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

facebook

Akkor az új Primordial albummal kívánok mindenkinek

kellemes Húsvétot, sok locsolót, és bajuszos angyalokat!

Legközelebb élőben:

Budapest, 2018. április 23., Barba Negra

 

Ma estére ez.

Gépdobos zajpunk darálás, eszedbe fognak jutni hasonló együttesek, de a Sorry State adta ki, szóval leszeded, meghallgatod, és elpusztítasz valami számodra kedveset. Főleg az utolsó 12 perces drone-ambient nyilvános akasztásnál esik le, amit addig hallottál.   

Itt az új Dri Hiev, ülök rajta egy ideje, de ma este megint elővettem és megint lefagyott tőle két ujjpercem. Továbbra is zavarba ejtően sötét, hideg, rohadt, nyirkos, zajos, pszichotikus poszt-indusztriális és post-punk és shoegaze kutyafasza, mint az előzőek. Amiket le lehet itt szedni. De ez talán még lesújtóbb, mint azok. Nagyon kemény mélyfúrás, ha egy számmal hosszabb lenne, megölnék valakit egy Xanaxért.     

Öt faszi, öt harmonika, tíz kéz (a te japánul kezet jelent), tíz különböző szerzemény. Néhol rezesbandát idéző, néhol egy szimfonikus nagyzenekart, néhol pedig egyszerűen csak elborult az egész.

A tróntalan svédek zeneileg a Conan és a Slomatics szerelemgyermekei.

Ahogy mondani szokás: slow, deep and hard.

 

Használt jövőt vegyenek! Most olcsó az alig használt jövő!

Itt az új Preoccupations, azoktól a kibaszott punciktól, akik Viet Congról erre a szarra változtatták meg a nevüket. Engem kurvára nem érdekel már ez az együttes, olyan szar koncertet adtak Offon, hogy majdnem dührohamot kaptam. Ettől függetlenül örülök annak, ha valakinek tetszik.  

A magányos tevék halálfejes lepkékkel álmodnak.

 

Megérkezett az ötödik Freedom Hawk album! BC.

Legközelebb élőben:

Budapest, 2018. május 10., Robot

Dominick Fernow és Kris Lapke (mekkora zene már az Alberich) közös projektje. Kibaszottul zseniális. Pontosan olyan, mintha a Prurient, a Vatican Shadow és az Alberich találkozna. Hömpölygő, maró, nehéz és taglós zajfolyamok, minimális, de vaskos és ragadósan hullámzó hipnotikus dallamok, militánsan szegecses mélytechnós ütemek. Kevély, sötét, de megvilágosító nem evilági baszatás, ami epikusan monoton, felőrlő és gyönyörű morózussága ellenére is legbelül kibaszottul agresszív. Olyan templomgyújtogatósan, láncrázósan az. Bámulatos zene, ami kegyetlenül rá fog mászni arra, aki szereti és hajlamos szikével vakarni a penészt a szívéről. Van egy teóriám egyébként, miszerint, aki a The Sharp Lines That Delineate His Robes című lemezüktől nem tátja el a száját, az büdös és nem járta ki az általánost se. A szám- és lemezcímek - ahogy Fernowtól megszokhattuk - lenyűgözőek, amúgy.   

A GosT új lemeze is jó kurva súlyos. 

Mindig is szerettem volna Bestiadelejezőt kirakni, most végre eljött az én időm.

Köszönjük a Facebook-csoportunk nagyszerű embereinek, ez az együttes kurva jó most is. 

Hallgassátok meg Anthony Di Franco JFK néven kiadott lemezeit és élvezzétek az életet, hogy éltek, hogy szeretve vagytok. Vágjátok az arcot, kibaszott Ramleh, kibaszott Skullflower. Ha ezek az együttesek nem mondanak semmit, akkor nem tudom, hogy én mit mondhatnék. Ha viszont mondanak, akkor nagyjából sejted, hogy mire számíts, és már veszed is elő a használt tűt. 

Kedvenc észt duónk aktuális korongját is meghozta a nyuszi.

 A Sannhet brooklyni trio, amely fura muzsikát játszik: a zenéjük ugyanis olyan, mintha az Isis és a Deafheaven szerelemgyereke lenne. Részben blackgaze, részben sludge, részben pedig post-rock/metal, de jammelős jellegű, emellett instrumentális. Nem sokára meglátogatnak bennünket, mert a Hajó 15. szülinapján ők is húzzák majd a talpalávalót.

Legközelebb élőben:

Budapest, A38, 2018. május 2. - beugró: 1900/2500/2900 pénz.

 

Árbocroppantó és a mélybe húzó sludge Írországból a Kraken ajánlásával.

Egyszerre agresszív és melankólikus album, amire érdemes odafülelni.

 

A harmadik nagylemez. De jó ez a zenekar még mindig. 

Frusztrál, hogy március közepén megint visszajött pár napra a téli zima? Akkor kúráld ki lelked mélyebb bugyrait egy jó kis polák black-thrash-death-crust albummal! A trió az Axiom nevű banda romjain alakult 2010-ben, és azóta két nagylemez és egy split őrzi kezük nyomát. Jelszavaik valának pedig: intenzitás, brutalitás, és hideg sötétség. FB.

Dominick Fernow, azaz Prurient és Vatican Shadow (és még ezer más) esőzajos, kígyóölelésű, sámándobos, Ayahuasca-ízű absztrakt ambient projektjétől meglátod magad az anyaméhben, kirepülnek a sejtjeid a dzsungel csillagos egére, az univerzumot öleled az elmédben, az egód pedig eltűnik a picsába. Bámulatos anyagok, rád másznak és mindenféle varázsgizgaz nő tőlük a szobád falára. Csak könyörgöm, legalább egyszer hallgassátok meg őket tisztességesen elmélyülve, odafigyelve. Küldeném Zsolt haveromnak, akinek megígértem. 

Peter, Kernel, Benedek, zsákban hozza a lemezet.

Nagyon eltérő műfajok keresztezése mindig rizikós, mert könnyen valami óriási katyvasz lehet a végeredménye. A chicagoi Huntsmennek mégis sikerült az, ami keveseknek szokott összejönni - a titok nyitja az odafigyelés, és (az elcsépeltnek ható, de attól még maximálisan igaz) a zenei alázat lehet. Mert nem minden nap hall az ember egy olyan albumot, amin harmóniában vannak egymással olyan zsánerek, mint az atmoszférikus sludge, a Dylan-, Springsteen-, és Neil Young-féle amerikai rockhagyomány, a pinkfloydista melankólika, és az újabb kori mastodonizmus. Ennek a négy fazonnak mégis sikerült, és évlemezét kiáltani ér.

Seun Kuti a legendás Fela Kuti legifjabb gyermeke, egyúttal apja nem kevésbé ajnározott zenekarának vezetője is. A Black Times tíz év alatt a negyedik közös nagylemezük, és sejthetitek, hogy nem space-fekalo-avant-black metál, hanem frankó afrobeat hallható a korongon. Melynek tempója itt-ott a punkot is felidézi a hallgatóban.

 

Kozmikus elektro kraut drone - röviden talán ennyivel lehet összefoglalni a brit The Oscillation legújabb hanganyagának lényegét. Persze emellett megmaradt a pszichó rockos vibrálás és az improvizálós alaphangulat is, de az U.E.F. két monumentális darabjából legalább annyira kihallható a kilencvenes évek tánczenéje (Chemical Bros. és társai), mint ahogyan a 45 perc alatt végig elkísér az "Autobahn találkozik a Tangerine Dreammel" fíling is. Önismétléssel viszont senki sem vádolhatja őket. Bandcamp.

 

Új Screaming Females. Valaki?

A Fekete Mennyország pedig történt március idusán,

öt évvel a From the Ages után.

Az END francia banda, amely a hangulati prog/sludge metálban utazik. A példa nyilván sántít, de kb. olyasmit művelnek, amit egy Meshuggah-Tool-Godflesh hármas jammelésen hallhatnánk.

 

A brazil sivatagban manapság így nyomják a sztóner bluest.

Instru doom fuzz fejbecsapás - küldeném mindenkinek, aki Sabbath, Wizard vagy Sleep.

 

Ez baszki 30 éves.