Négy év után a chicago-i The Skull kiadta második nagylemezét.

Ráadásul a III. Desszert Feszt fellépőiként bő két hét múlva élőben is láthatjuk őket.

 

Öt éve találkoztunk először a brooklyni Batillusszal, de eggyel előző 2011-es nagylemezük is alaposan fejbe somja az embert. A Kohón ugyanaz a kissé ipari, kissé doom-os sludge adja a munkamenet gerincét, mint a fél évtizede posztolt Concrete Sustain-en. Küldeném mindenkinek, akinek kiakasztó szombatja volt!

 

A Revocation a bostonhalál képviselője, és bár csak most ismertem meg őket, a The Outer Ones már a hetedik nagylemezük. Zeneileg a thrash területére is áttévedő technikás halálmetálban utaznak, a gityós-hörgős David Davidson játékából pedig kihallatszik, hogy Alex Skolnickhoz hasonlóan kedveli a jazzes futamok fémbe oltását. Engem első hallgatásra meggyőztek az arcok.

 

A mai nap másik meglepetése, hogy

a hetedik Madder Mortem nagylemez is befutott.

A postás meghozta a 35 éves Voivod tizennegyedik nagylemezét.

És akkor íme az idei új JK Flesh nagylemez. Kellemes falbontást, kábítószerezést, baszatást, már ha nem eszi meg a lelked az első szám felénél. Végtelenül súlyos, a nyári kislemeznél azonban minden taglózása és hasfalszaggató őrlése ellenére is kifinomultabb, több rajta a sokkoló hullaszagú üresség és a mély, hipnotikus nihillel megtöltött tér, az éjfekete árnyalatok, a hangulat és a hangzás pedig kísérletezőbb és gyomorforgatóbb, de ez nem jelent semmit, molekuláira bombázza majd szét a barom arcod. Zseniális.  

Ez a júniusban megjelent JK Flesh kislemez addig kalapálja a fejed, amíg elő nem tör belőled a végítélet hajnalán dervistáncot lejtő előember. Óriási az elejétől a végéig.

Kanadai hammondos ősrockot bírod...?

A címadó dal radásul Dee Snidert fícsöringöli!

Slash harmadik alkalommal esküdött össze Mérföld Kennedyvel és Tsaival.

Ez az egyik kedvenc Zach Hill cuccom, mert ezen van a Lady Gaga című száma. Egyebet nem kívánok mondani.

modeHuman (2014)

Holnap este a Robotban!

Kis esti sztóner doom és sztóner rock Svédből,

avagy mélyen búgnak a fjordok.

 

Új ADULT. Hadd ne kelljen már mást írnom. 

A koreai-kanadai technopápa a messzemenőkig zseniális Very Good Person után idén új lemezzel baszik oda. Sokkal sűrűbb, sokkal több a történés, a szín, a hangulat, az elszállt-elvont agyfasz és kevésbé lesújtó a hangzás, de ettől még kalapál és lüktet és taszít bele a jó kurva nagy transzba, kíméletlenül. Nagyon fasza lett, kifinomult, mély, változatos, kemény, szédítő cucc. A bandcamp oldalán érdemes elolvasni a lemez koncepciójáról írottakat.

 A Very Good Person linkjét frissítettem, itten van. 

Gépdobos zajpunk, mindössze némi deathrock és goth és post-punk felhanggal, a legnagyobbak nyomdokain, de érezhetően saját utakon. Rideg, kiábrándult és a világvégébe zakatol, ahogy kell. Mostanában naponta meghallgatom egyszer.

Ahogy arra egyik szemfüles barátunk a Facebook-csoportban rámutatott, van új Grizzlor kislemez, ami annyira új, hogy egy soha meg nem jelent 2013-as kislemez újrazenélt számait hallhatja rajta a nép. Ez azonban semmit nem változtat a tényen, hogy a Grizzlor a kortárs zajrock egyik legnagyobbja, egy kibaszott szaggató pszichotikus riffről fel lehet ismerni madártávlatból is őket. Ez a négy szám is olyan, hogy bazdmeg.

A tűrhetetlen és a katartikus között ingázó Manifesto kőkemény, megterhelő és kompromisszummentes zajlemez, a minimális kapaszkodót nyújtó ritmikus hupákolása megszorítja a hülye kis fejed és belebassza az emberi szenny legmélyebb és legrohadtabb pöcéjébe. Ugyan ijesztően nyers és gecis és mizantróp, mint a kurva élet (hogy éljek pár zeneesztétikai terminus technicusszal), mégis én szépnek, kegyetlenül hipnotikusnak, húsba vágóan zsigerinek és megtisztító erejű félelmetes szentségnek tartom. De ez én vagyok. Mindegy. Nem fogod végighallgatni, pedig végig kellene hallgatnod. 

Éjsötét, penészes, nyirkos és büdös kazamatákból bugyog és csörömpöl a Janedriver koszos, nyekergős, visszhangos, bámulatosan alulkevert, szomorú, totális melankóliával letaglózó post-punkkal vegyes shoegaze remeke. Kitűnő esti, lamentálós, merengős, lassan cigizős lemez, ingyen.     

A német Obscura nagyot alkotott: már a két évvel ezelőtti Akróasis sem volt piskóta, de a Diluvium köröket ver az előző lemezre. A basszusgitár olyan szépen szól, hogy sírni támad tőle kedvem. Ha komálod az olyan prog-tech-jazz-death bandákat, mint a Cynic, vagy a Human-időszakbeli Death, akkor ez az album is sokáig a lejátszód foglya lesz.

Harminc éve rémisztget a Nagyi.

A Diwân idén tavasszal töltötte be a huszadik életévét. Sajnos emellett egy szomorú esemény adja a poszt apropóját: King Rachid nincs többé. Pár napja ugyanis a szíve felmondta a szolgálatot. Nyugodjék békében, és emlékezzünk rá kiváló raï zenéjével!

A jó Richard meglepett minket egy fél órás EP-vel.

-Nézd anya, mekkorát ugrik az a ló a képen!

-Kisfiam, az nem ló, hanem egy Mozgáskorlátozott Fekete Főnix!

Legközelebb élőben: 2018. október 7., A38.

Beugró: 3500/4500 pénz.

 

Napra pontosan 25 éve menekülnek!

Öt év után itt a friss, finom, mézédes Deicide!

Conan jött, látott, rombolt. Megint.

 

Az élet újra élhetőbb lett, a mindennapok táncolhatóbbak, a gondok megszűnnek, mindenkinek lófasz a seggébe, te csak lazán bólogatsz és higanymozgással csúszol nyakig az új Jungle eszméletlenül jó dalaiba. Részemről örömünnep, amire megérte 4 évet várni. A Mama Oh No és a House in LA párosánál csodálatosabb nincs. 

Odalent jó pár táncolós klip és az első lemezük is, ami már itt volt, de hátha valakinek most esik le, hogy mit hagyott ki.

Joe bácsi sem tétlenkedett mostanában,

hanem összerántott egy frankó blues rock albumot.

A jó ideje trióvá fogyatkozott Interpol új albuma szerintem

nyugodtan nevezhető az Antics utáni legjobb munkájuknak.

A kép azt a pillanatot ábrázolja, amikor négy zenész a bandája harmadik lemezének megjelenése fölött érzett örömében feltartott kézzel, a felszerelésével együtt belehajt a Napba. Csak a dobos nem tartja fel a kezét, mert ő egy undok ember.

Új Throat, ahogy azt már többen jeleztétek. Egyre távolabb kerülnek az első album hangzásvilágától, egyre jobban tetszenek.

A Belassult Jézus hatodik nagylemezével megalkotta eddigi legjobb albumát. De ha nem, akkor a második legjobbat a 2012-es Seven Thunders Roar óta.

Legközelebb élőben: 2018. november 9., Budapest, A38

 

Az Ultraphonix név George Lynch gitárost (Dokken, Lynch Mob, KXN), Corey Glover énekest (Living Colour), a Philm-basszer Pancho Tomasellit és egy sessiondobost takar. Muzsikájuk pedig igazi ösztönös, jammelős fílingű, néhol blues-os alapokból eredő hard rock. Saját kategóriájában az év egyik legjobbja.

Mark Lanegan másodszorra kollaborál turnézenekarának multiinstrumentalista tagjával, a brit Duke Garwooddal. De míg 2013-as első közös albumukon (Black Pudding) leginkább kortárs folk és akusztikus blues szerzemények kaptak helyet, addig a With Animal minimál megközelítésű, lo-fi esztétikára hangszerelt darabok gyűjteménye. Merengésből jeles.

Újdonság!

Sztóner rockként hirdeti önmagát a Marcella Di Troia énekesnő vezette Black Mirrors, pedig sokkal inkább blues rock és garázsrock, illetve klasszikus hard rock keveréke. Persze van egy-két sivatagi megmozdulásuk is, Marcella hangja hol Janis Joplint, hol pedig Elin Larssont idézi - de ha egyébként kedvenced a Blues Pills, akkor a belga banda sem fog hidegen hagyni.

 

A hetedik Redemption albumon új nótafa hallható,

Ray Adler helyére ugyanis Tom S. Englund érkezett.

Egy találós kérdés. Ki az: a német nem apraja?

 

Legszebb halál a svédhalál - avagy Demonical harmadszor a blogon.

Reykjavíki legények kapualjakról regélnek. Immár negyedszer.