Itt a tavasz, áll a bál, keringőzik a kanál. Úgyhogy mindenképpen ideje van egy laza, grúvos acid jazznek, amire akár táncolni is lehet. A Groove Collective '98-as albumával dobta a legnagyobbat, egy-két dal alapjaiban még a tört ütemek is előkerülnek. Elvileg a mai napig léteznek, de utoljára…

Hogy kiteljesedjen a Portishead Weekend: DJ Andy Smith a nagy nevű előadó második, cím nélküli albumát bemutató előadássorozatán volt a turné DJ. Saját első korongja '98-ban jelent meg, amin kedvenc zenéit ötvözte soullal, funkkal, hip hoppal, no meg beat-ekkel. A kiváló indulás után pár évvel…

Az egy és háromnegyed órányi koncertfelvétel a Hangos Fiatalság archiváló programának részeként jelent meg, amiben 1988 és a 2011-es utolsó fellépésük közti kiadatlan cuccokat adnak ki. Ha minden igaz, legalább még öt hasonló fogja ezt követni - legalább is Steven Shelley szerint.

A Propellerheads végül egylemezes maradt, de a Decksandrumsandrockandroll idén húsz éves lett.  

Ma van húsz éve, hogy megjelent.  Kruder & Dorfmeister: The K&D Sessions TM by Various Artists

Napra pontosan 20 éve jelent meg a harmadik, és sajnos egyben utolsó Soul Coughing nagylemez. A kilencvenes évek végének hangulatát kitűnően megragadó El Oso óta azóta sem hallottam olyan albumot, amelyen szervesen összeolvadna egymással az art rock és a hangszeresen játszott dárenbéz (a…

Harminc éve rémisztget a Nagyi.  

A Diwân idén tavasszal töltötte be a huszadik életévét. Sajnos emellett egy szomorú esemény adja a poszt apropóját: King Rachid nincs többé. Pár napja ugyanis a szíve felmondta a szolgálatot. Nyugodjék békében, és emlékezzünk rá kiváló raï zenéjével!  

Két CD-s kiadás a 20. szülinap tiszteletére.  

Egy hónapja a Life Won't Wait is húsz éves lett.  

Pár napja múlt húsz éves.  

Augusztus utolsó hétvégéje lassan véget ér, így búcsúzzunk a hónaptól a Dub Pistols első, 1998-as nagylemezével! Az idei új (sorrendben a hetedik) album pedig október 13-án érkezik majd.  

Ezt az albumot egy ideje terveztem újraposztolni, mert a freeblogos poszt már elég régen kimúlt. A Glass által komponált filmzenét a Kronos Quartet prezentálja, a részletek pedig itt olvashatók.  

Egy zseniális lemez a kilencvenes évek végéről. Gyakorlatilag teljesen ismeretlen. Még videót se találtam hozzá. Zeneileg főleg noise rock és San Diego hardcore, elképesztő témákkal.

Az utódzenekarok kapcsán számtalanszor emlegettük a 16 Lóerőt, de valamiért eddig még nem kapott posztot. Így első a sorban a '98-ben kiadott Low Estate - ráadásul ezzel az albummal ismertem meg őket. Egy tucat plusz egy apokalipti-szomorbús dal, melyeket egyszerre hallottam rocknak, siratódalnak,…