Gyakorlatilag úgy telt el a nyaram, hogy elfelejtettem kirakni az idei Henry Blacker albumot. Nem baj, még időben vagyunk, hol van még a listamánia...

Új nagylemez, végre.

1 / 2 / 3 / 4 / 5

A brit gyászmetál legendák tizenkettedik nagylemeze. Még nem volt időm lefülelni, mindenesetre a lemezcím és a borító rendben van.

facebook

Most, hogy végre van a blogon New Brutalism, itt van a Manhandle is, ami a New Brutalism két tagjának a szörnyszüleménye. Mocsadék fémes noise-sludge hibridszerűség, monoton mély riffelés, puffogó dobogás, újfent remek megszólalással. Benne van a New Brutalism mentalitása, a punk habitus, a noise-rock pisa, de a gusztustalanul vemhes tempóért lelkesülők pöcke is felizzhat tőlük. A srácok átmentek egy olyan meghökkentő, acélos és morzsoló transzolásba, ami tőlük eléggé újnak számít, és egyébként meg simán lebontja a közfalat.Kurva hangosan kell rá megjáratni a fejeket, ha ugyanis beszippant ez a tohonya zajkoca a sajátosan ragadós dagonyájába, csak a megadó bólogatás jelenti az egyetlen kiutat.   

Mérnök arcok. Alumíniumból terveztek maguknak gitárokat meg erősítőket. A fenti borítón ott is vannak. Olyan, mintha a Shellac, a Big Black, a Tar, a The Jesus Lizard, és a Fugazi egyszerre masszírozná a prosztatádat. Aki nagyjából tudja, hogy ez mit jelenthet, az szedje már össze magát és fektessen energiát az életművük betanulásába, mert döbbenetes élmény. Bizonyos körökben nagyon kötelezőnek számítanak. Nem mondom, hogy a mi köreinkben, de kurvára el tudnám viselni, ha így lenne. Az egyértelműen érezhető hatások ellenére is minden kibaszott idők kibaszottul legnagyobb kibaszott együttese (volt). Volt idő, amikor vízen és rajtuk éltem.

Amúgy többnyire Steve Albini és Bob Weston vette őket fel, de ez a kilométerekről fel is ismerhető.

Jóérzésű embert már az izomautón Mad Max ripoff pózba vágott, elektromos gitárból tölténytűzvihart eregető alakkal a borítón megveszi ez a finn csapat. Az első lemezhez képest jócskán átalakult a felállás, a basszeros dobra ugrott, basszra egy valamikori Hooded Menace-es arc (az énekes is dobolt és basszusozott egykoron ott), valamint beszállt a Ranger volt gitárosa is. Tehát ha éled a nyolcvanasokat dicsőítő ifjú speed metálosokat, az Enforcert, Skull Fistet, Rangert és társaikat, akkor bátran.

facebook

A két évvel ezelőtti Soma számomra az év egyik csúcslemeze volt, így rendkívül kíváncsi vagyok, sikerült-e tartani a színvonalat, épp most indítottam útjára a lejátszón. A lemez megint hetven perc feletti, félórás hosszúságú monolitdal most nincs, de van kettő is, ami majdnem eléri a negyedórát.

szerk: Oké, ez egy hallgatás után már biztos hogy nálam évvégi top10...

facebook

Újdonság Sula Bassana birodalmából.

Korábban: 1 / 2 / 3

Hiv / Fb / Bandcamp

Tiroli sztóner az Alpok fővárosából, Innsbruckból, női énekessel.

A Bandcampről az ismert módon vihető.

1 / 2 / 3 / 4

A Guinea Worms a kortárs noise-rock egyik legelvetemültebb csodája. Aki eszi a műfajt, annak nem kell elmondani, hogy milyen kurva nagy valami az, amikor a Flipper nyers rókabőrébe a Cows pszichózisa és a Killdozer málhásan menetelő cinizmusa vegyül. Aki nem eszi a műfajt, az úgyse tudja, hogy mi van. Személy szerint úgy gondolom, hogy a Smiles nem csupán a 2010-es évek egyik legcsúnyább lemeze, hanem. Egészen lenyűgöző korong, én a felénél általában bekönnyezek. Ocsmány, hülye, mérgező, bebaszott, aljas és hipnotikus szarság a köbön. Az pedig a legjobb ebben a noise-rock dologban, hogy egy percig nem tudod megkérdőjelezni Will Foster improvizatív, zsigeri, gányadék őszinteségét.  

Pár hete tölthető a kaliforniai Cold Showers új lemeze, amit Dávid leírt két éve az előző lemezről, körülbelül az áll erre is, bár mintha a szinti most dominánsabb lenne.

facebook

Az egykor szebb napokat is látott los angelesi Strife új kislemeze, Integrity, Ringworm vendégekkel, és Igor Cavalerával. Mondjuk három év alatt azért összeizzadhattak volna valamivel izgalmasabb tíz percet is...

facebook

Johnny most is mondja...ki tudja, meddig?

PILatalos / P'Lácse

Erről az anyagról az ex-Cathedralos Gaz Jennings kedvenc doom demóit bemutató cikkből értesültem, és a meghallgatása után az állam a klaviatúrát verte. Miért? Azért, mert ezek alsó hangon negyed évszázaddal megelőzték azt, amit ma female fronted doomként/ősrocként/stb művelnek nem kevesen. A kiadás időpontjáról pontos infót nem tudok, valahol 1981-et jelölik meg, a zenekar honlapján viszont '83 áll, én maradtam ennél. Persze, angolok lévén NWOBHM és Sabbath, plusz Hawkwing a mérvadó, és mind a négy dal kiváló. Úgyhogy ha az Avatarium, Blood Ceremony, Alunah, sokáig folytathatnám a sort féle csajos bandákat éled, ezt igazán érdemes lefülelni, megdöbbentő, a nyitó Never Reach the Starstól azonnal seggreülsz. '84-ben Underground Zerora változtatták a nevüket és jóval space rockosabb irányba fordultak (mondjuk itt is volt bőven), azt hiszem még ma is léteznek.

Ötödik fázis: visszatérés a Földre.

A küldetés sikeresen teljesítve.

Negyedik / Hiva / Fácse / Vidijó

Szeged punx, előre!

Eddig méltánytalanul hanyagoltuk ezt a kiváló psychedelic/noise/garage/punk formációt,

de ne kérdezzétek miért, nem tudom a választ.

Húsz éve bizarrkodnak,

egyébként még sosem posztoltuk.

Egy kis kedvcsináló azoknak, akik mennek.

Semmi extra, csak öt svéd gádzsi felvarrós farmermellényben, bőrdzsekiben, The Hellacopters pólóban, Flying V-vel nyomja a szimpla rock n' rollt. Biztos szeretik az AC/DC-t, Lemmyéket, Helláékat, a Girlschoolt, nincsenek nagy balladák, érzelgősködés, csak lezavarják a tíz dalt fél óra alatt oszt cső, és legalább vannak golyóik, szemben mondjuk az új Imperial State Electric-kel...

facebook

A rossz idő meghozta az új Slayert...

facebook

Ilyen lemezből akarok még vagy ötvenet idén. Punk, garázsrock, hardcore és noise rock rém egyszerű elegye, csattanós válasz mindenféle művészkedő faszfejkedésre. Tök egyszerű, nem is tudom mi lehetne ennél egyszerűbb.

A tavalyi év egyik legjobb és legüdítőbb albumát jegyző Big Crux pont attól izgalmas, hogy azokhoz a zenekarokhoz vonzódik, amelyek hatása nem igazán hallható ki a mai punklemezeken (értsd: nem annyira felkapottak): főleg a Minutemen és a Big Boys basszusgitár-uralta közegében és a Dicks csöppet sem konvencionális gitártémáinak őrült világában érzik jól magukat, de ezt szó szerint kell érteni, ugyanis ilyen örömzenélést én már rég nem hallottam. Amikor pedig már végképp nem bírnak magukkal, akkor átmennek latinóba, aztán meg vissza gringóba, és bizony mindkettő marha jól áll nekik. A lemez minden hangja ismerős már valahonnan, de mégis: rég volt már ilyen karakteres banda ebben a műfajban. Tölts vagy hallgass:

A másodgenerációs új-zélandi fura indie bandák egyik ikonja nemrég új lemezzel jelentkezett. Experimental, folk és lo-fi, már több mint húsz éve. Kedvcsináló videót nem találtam, ezért álljon itt egy dal a Pebbles című csúcslemezükről.

A '68 és '72 között Detroitban működött The Third Power egyetlen nagylemeze a zenehallgató közönség számára finoman szólva is ismeretlen. Pedig szégyenkezésre semmi okuk sincs: a power trio olyan vehemensen tolja fuzzban megforgatott hard rockját, hogy az bárkinek becsületére válna.

A tavalyi bemutatkozó nagylemez után egy négyszámos EP érkezett,

rajta változatos dalok a pszicho shoegaze-től a punk noise-ig.

1 / 2

Volt még január végén a Mad Season két életben maradt tagjának egy koncertje a seattle-i szimfonikusokkal, ahol előadtak pár dalt az idén húsz éves Above lemezről. Volt egy vagon vendég, az elhunyt tagok helyén Chris Cornell és Duff McKagan, ott volt a Soundgardenes Matt Cameron, de a legdurvább, hogy még két Temple of the Dog dal is előkerült Stone Gossarddal, Jeff Amenttel. Részletesebben itt olvashatsz az eseményről.

Na itt a sokak által várva-várt Beastmilk folytatás. Egyelőre egy webripre tudtam rámarkolni, holnap-holnapután valószínűleg jön belőle a cédéről lelopott verzió is. (*lett cserélve egy 320-as verzióra)

facebook

Egyértelműen a tavalyi év egyik csúcslemeze volt death metalban a Horrendous Ecdysis című lemeze, csúnyán körbedicsértem én is, aki nem hallotta, sürgősen pótolja. Most itt is az új LP, amin kicsit meglepődtem, mert durván kiszaladt valaki kezéből, ugyanis csaknem két teljes hónap van még a hivatalos megjelenéséig... A zenei részről: Az ismerkedős stádiumban vagyok egyelőre, eddig kétszer toltam le, az előzőt felülmúlni valószínűleg nem fogja, de azért erre is érdemes odafigyelni.

facebook

Új Amorphis LP, annak, akit érint. Na jó, én is meghallgatom, hátha visszamentek a Karelian Isthmus világához...

facebook

Bemutatkozó, vastagon riffelgetős doom lemez a svéd mélyundergroundból. Ha az új The Sword lemezen feleennyi simogató riff lett volna, szavam nem lenne. A digitális formátum mellett megjelent kék, és narancssárga kazettán.

facebook / bandcamp

A Further West ha akarom, új nagylemez, ha akarom, akkor a Far West univerzumának kiegészítő darabja. Hanganyaga ugyanis a két évvel ezelőtti album felvételeiből származik, és a zenekar azt ajánlja, hogy a Far Westtel egyszerre, két lemezjátszón pörgessük őket. Persze testvérétől külön is élvezhető: az idei nagylemezen a seatlle-i társaság visszavett a folkos elemekből, ehelyett muzsikájuk pszichedelikus és kísérletező rockos oldala az erősebb. Fácse.

A  negyedik Uncle Acid album.

facebook

Ahogy az előző, úgy ez is hibátlan. Igazi nyárbúcsúztató puha és sikamlós pszichedelikus hawaii ing, amit mindenki öltsön magára legalább egyszer. 

Ipari duplát bírod?

Koráb / Hivat / Arcol

Így ér véget a nyarunk.

És ha már volt a Ladybird, akkor álljon itt az idei termésük. Egyik betegebb mint a másik, de ahogy tőlük el lehet várni. Zaj, techno, ritmikus recsegés, káosz, halott rock, tánc, hangok, amikről fogalmunk sincs, kajak szarrácsapás, elkattanás, kísérleti faszságok, mélyfúrása az agynak. A Shit and Shine hatalmas kincs.

Idén 10 éves az egyik kedvenc lemezem. 

Egyszer még ezer éve toltam egy Shit and Shine összeset, abban le is írtam: egy dal, egy riff, 41 perc, 4 dobos, 2 basszusgitár, és egy játékszinti. 

Ennél gonoszabb transzlemez nincs.

Eddie halott, és élvezi. Dupla lemez másfél órában a kép mögött.

1 / 2

Szeptember 17-ike már nincs messze, ezért a felkészülés jegyében

a következő két hétben hallgassátok Ennio bácsi mesterművét!