Erről az anyagról az ex-Cathedralos Gaz Jennings kedvenc doom demóit bemutató cikkből értesültem, és a meghallgatása után az állam a klaviatúrát verte. Miért? Azért, mert ezek alsó hangon negyed évszázaddal megelőzték azt, amit ma female fronted doomként/ősrocként/stb művelnek nem kevesen. A kiadás időpontjáról pontos infót nem tudok, valahol 1981-et jelölik meg, a zenekar honlapján viszont '83 áll, én maradtam ennél. Persze, angolok lévén NWOBHM és Sabbath, plusz Hawkwing a mérvadó, és mind a négy dal kiváló. Úgyhogy ha az Avatarium, Blood Ceremony, Alunah, sokáig folytathatnám a sort féle csajos bandákat éled, ezt igazán érdemes lefülelni, megdöbbentő, a nyitó Never Reach the Starstól azonnal seggreülsz. '84-ben Underground Zerora változtatták a nevüket és jóval space rockosabb irányba fordultak (mondjuk itt is volt bőven), azt hiszem még ma is léteznek.