A dublini Leroy énekese úgy üvölt, mint akinek a lábujjára esett egy hűtőszekrény, de így is kell. Amúgy meg picsarészeg, minden hangjában igazi, bármivel szembehugyáló, ösztönállati zajpunk. Lenyűgöző, olyan mintha 30 évvel ezelőtt készült volna, valahol az Outback szaros közepén. Valahogy így kell…
A Bixiga 70 kollektíva São Paulo multikulti negyedében, Bixigában született meg, és Fela Kuti Afrika 70 nevű bandája iránti tiszteletük jeleként biggyesztették oda sajátjuk végére a 70-et. Ebből már sejthető zenéjük lényege: szilajon szabad afrobeat/afrofunkban nyomulnak, aminek a mélyén nigériai és…
A Bokanté tavaly nyáron már a vendégünk volt (emlékeztetőül: kitűnően szintetizálják a nyugat-afrikai és a karibi muzsikát a delta blues-zal és a Led Zep-féle rockkal), a Metropole Orkest pedig holland szimfonikus zenekar, amely arról nevezetes, hogy szereti áthágni a műfaji határokat. Összességében…
Ékes francia és angol nyelven vezeti fel mötálját a kanadai Hands of Despair, zeneileg pedig a mindent-bele attitűd az alapvetésük. Összekevernek death-doom-sludge-stoner-black vonalon mindent, amit szeretnek, így az eredményt nyugodtan nevezhetjük akár progressive-nek is. Well of the Disquieted by…
Brisbane egyszemélyes doom csodája az elmúlt évek során szarásig tolta ki a jobbnál jobb kislemezeket tök ingyen, idén augusztusban pedig végre előjött az első kurva nagylemezével, ami mi a fasz már. Geordie Stafford egyedül lezenéli a legtöbb felszopott dögunalmas sludge- és doom-sztárszarságokat.…