Nyman nem csak óriási filmzeneszerző, de óriási zeneszerző is, lehetne sorolni azokat a Greenawaynek vagy mondjuk Campionnak (és folytathatnánk a tököm tudja meddig) írt munkáit, melyek a filmek ismerete nélkül is szétlapítanak, szórakoztatnak, elérzékenyítenek és felemelnek, de most egyelőre maradjunk annyiban, hogy ez az idén 30 éves szerzeménye többek között azért fontos, mert egy akkora kurva nagy mesterműhöz írta, ami talán nem is lenne akkora kurva nagy mestermű, ha nem az ő zenéje szólna alatta. Ki tudja. Mindenesetre fantasztikus. Nem nyomom ma tovább a kultúrsarok-rovatunkat, de ha esetleg kimaradt, akár a lemez, akár a film, érdemes pótolni őket, mert még a végén kinevetnek a beképzelt fasz bölcsészek.