Drew Owen egyszemélyes punk-rock csoda. Az idei lemezére már egy párszor levertem egy vázát és egy függönykarnist. Középsulis buli, középsulis verekedések, középsulis undorítóságok. Amolyan The Oblivians, Reatards, Gories vonalon megy a dolog, szóval kedélyesen, mosolyogva, viccesen, nagyokat léggitározva fogsz pogózni a szentségesen flexelő fogós riffekre. Az első lemez jó ocsmány, tök igazi, oda van baszva, hogy nesze bazmeg punk, takarítsd fel, ha tudod. Imádom. A másik egy vérbő, humoros, mocskos mizantróp mestermű. Imádom. Az idei talán a legönfeledtebb és legtisztább, nagyon nyolcvanas évek néha, ami nem baj.
Terminal Teen Age
Songs About People You Hate 
Sick Thoughts 
