Tessék. Ultra Mono by IDLES

A kanadai Dead Cells pontosan azt az alapvetően ritka punkot nyomja, aminél valószínűleg semmit nem tartok fontosabbnak. Pár akkord, sötét, húzós, himnikus gitárdallamok, szenvedélyes és artikulálatlan és elragadó és kántálható vokál, feszes dobolászat, lendület és érzelmek ezerrel, csillogó szemű…

Megmondtam, hogy oda kell rájuk figyelni. Ez a londoni basszus-dob duó lenyűgöző. Fantasztikus első kislemezük után itt van a fantasztikus első nagy is, amin aztán kurvára nem szaroznak: préselik össze a hülye fejed málhás riffekkel és tömény zajjal, kegyetlenül ocsmány grúvokkal és izzó szemű…

Az Uniform csodás korunk egyik legcsodásabb zenekara.   Shame by Uniform

Őszintén szólva a faszom már az összes kurva Black Sabbath-feldolgozásba. Azért a Thou nyilván nem csinálja szarul ezt se. A Soundgardennek meg nagyjából csak így lenne értelme, ahogy a Pearl Jamnek is. Az Alice in Chains oké, nagyon. A Shellac- és a Minor Threat-feldolgozás már gesztusként is…

A kikujuk Kenya legnépesebb etnikai csoportja, a nyelvükön pedig az, hogy "duma", azt jelenti, hogy "sötétség". Minden nap tanulsz valamit. Az pedig csak egy dolog, hogy ennek a kenyai párosnak a zenéje valóban sötét. Nevetségesen súlyos, kompromisszumot nem tűrő, gyilkos szonikus lázadás mindennel…

Ez a Desperate Living második kurva jó kislemeze. Nagyon kurva jó. Mindenem fáj utána.  Az első amúgy itt van.  City Sadness by Desperate Living

Fan tasz ti kus. A Hero's Death by Fontaines D.C. A Dogrel itt.

Új Gumming, megint ingyen. Ennél a zenekarnál jelenleg nem bassza senki gusztustalanabbul a seggedbe a zajpunk penészes, rothadó lőcsét. Annyira zavarba ejtően nem törődnek az érzéseiddel, hogy az már vicces. Mesteri szenny, zseniális minden perce, de csak csúnya emberek fogják élvezni.  OVERRIPE…

Július végén jön az új lemez. Kevesebb, mint egy évvel a Dogrel után. Ami amúgy elég simán 2019 egyik - de valószínűleg inkább a - legjobb post-punk lemeze volt, egy kibaszott mestermű, méltán mennybe menesztve. Szóval itt van, ha nem ismerné valaki, van még két hetetek szarrá hallgatni az A Hero's…

A gányadék, geci, szemét és málhás zajrock kiskirályainak első nagylemeze nyilván kurva jó. Nagyon kurva jó. Oda kell rájuk figyelni a jövőben.   Curse by Ils Itt a kislemez, amiről itt volt szó:

A Boris ma kiadott egy kifejezetten kurva nagy sludge-crust-punk miafaszt.  Imádom.  NO by Boris  

Ausztrália anyádig felbaszott részeg idegroncs tetvei végre világra fingották első nagylemezüket, ami az utóbbi évek egyik leglesújtóbb pszichotikus hardcore-punk pusztulata. Már most kibaszott klasszikus. Ekkora tilót, baszki. Lángoló rendőrautók bűze, ártatlanok rohadó tetemei a korrupció…

Backxwash valószínűleg gyönyörű napjaink egyik legfontosabb előadója. Fekete transznemű nőként ez a totálisan felbaszott kanadai szent teljesen joggal van felbaszva, ugyanakkor felbaszottságának úgy ad hangot, ahogy más nem. Ugyan alapvetően hiphopról van szó, de mégsem. Ha valami politikai…

Ez a 2018-as merőben tökéletes lemez legyen meg mindenkinek, legyen kötelező. Nyers, koszos, frusztrált pekingi post-punk csoda, amúgy. Gyönyörűen dönög a picsarázó basszus, hideg késként nyesi a húst a gitár, az énekes ugat, a dob meg robotikus. Minden szám egy külön kis apokalipszis, mindegyik…

Az új, tökre ingyenes Heavy Medical kislemez annyira kicsi, hogy ez az 5 szám nincs 10 perc. Viszont nyomot hagy. Takarítasz utána. Vért.  Amúgy noise-rock, a nehezebb fajtából, ha nem emlékeznétek rájuk.  Problems by Heavy Medical

Ha ez a lemez nem ébreszti fel a világot hosszúra nyúlt álmából, akkor semmi. Nagyon durván dögös és drogos és fuzz és hipnotikus és rockandroll és punk. Körülbelül ilyen lehetett egy szombat este a hetvenes évek legelején Detroitban. Vágod, amikor bármi megtörténhet, amikor semmi sem szent.…

Az egyik kedvenc idei punk-lemezem dalszövegeiből egy szót sem értek, de gondolom arról szólnak, hogy a egészségügyben dolgozókat nem fizetik meg eléggé, hogy a rendőrök faszok, hogy a kormány hazudik, vagy ilyesmi. Mondjuk dánok, szóval lehet, hogy arról üvöltöznek, hogy lehetne olcsóbb is a…

Oké, a Thou baszott jó Nirvana, de ez bazdmeg, mi a csodálatos fasz már: Blessings Of The Highest Order by Thou Végem: Blessings Of The Highest Order by Thou

Pink Siifu korábbi cuccai nagyon kellemes fekete protest-lötyögések voltak. A NEGRO kurvára nem kellemes, a hangvételbeli váltás kifejezetten drámai. Olyan mintha Moor Mother és a Death Grips torz szerelemgyereke lenne. Ijesztő, lázító, láncrázó kaotikus, öntörvényű sötét punk zaj- és hangfolyam ez,…

Volt már, tudom. Tök alap, tudom. Még mindig kurva jó, tudom. De most azért hallgassátok meg.  

Az év egyik legjobb hardcore-punk lemeze, semmilyen fogást nem találni rajta. Őszinte, ésszel van taknyosan odabaszva, gyűlöl, gyomorba térdel és simán olyan, mintha felléptek volna a Germs vagy a Black Flag előtt. Kurva nagy királyság, hogy vannak még ilyen zenekarok.   Modern World by Fried E/M

Akkor most mindenki elkezdi üvölteni a Holdat és tökön szúr egy voodoo-babát és megissza egy holló vérét. Új és nyilván megint kurva jó.  Akinek nem világos, az itt olvas. Rattle by Wailin Storms

Slágerek és újrakevert, kiadatlan, vagy épp B-oldalas számok. Hadd ne kelljen már többet leírni. Sleaford Mods, baszki.  All That Glue by Sleaford Mods

Kurva régóta hajtottam ezt a lemezt. Az egyik legfontosabb kiadvány eddig ebben az eltoszott évben. Minden, amit a fantasztikus The Whip csinált a 2000-es évek elején (2002-2003), egy helyen. Ha valaki nem ismeri őket, annak nagyjából annyit kell tudnia, hogy a mindenható Karp után szülte meg Scott…

Na, van új Couch Slut, újra szét lehet verni valakinek a hülye fejét tisztességes zenére.  Kitűnő zenekar, továbbra is.  A korábbi lemezeik linkjét frissítettem. Take A Chance On Rock 'n' Roll by Couch Slut

Egy laza 35 év után John Doe, Exene, Billy Zoom és DJ Bonebrake új lemezzel lepte meg a népet.  ALPHABETLAND by X

Ausztrál zajpunk. Óriási. Minden hangja. Kurvára '70-es évek, csak nagyobb a dög, nagyobb a hang, nagyobb a svung. Láncrázó mesterremek, de kurvára nem egyszerű. Mert hát, ausztrál, ugye. Tömör, súlyos, szennyes, meglepő és végig húz. Ezek a monotonul és vészjóslóan hullámzó, nem evilági riffek…

Az mindig jó, ha elsőre azt hiszem egy lemezről, hogy ausztrál együttes műve. Mert hát, mi a faszom ez. Elmebeteg, szentségesen szétbarmolt, no wave-es felhangokkal makkontoszott, megerőszakolt punk. Olyan, mintha a Cows, a Germs és a Brainbombs egy sárgaházban kínozná a leszedált és maga alá…

Négy kíméletlen, mély haraggal gurgulázó, gusztustalan, disszonáns, dekadens, nyers, nehéz és pszichotikusan lüktető-taglózó dal arra az esetre, ha valakit úgy nagyon megrugdalnál másfél méterről. Ha ezt csinálják majd a nagylemezükön is, akkor az jó hír a málhás zajrockot szerető faszoknak.  TAUNG…

Amikor először hallottam, meg kellett hallgatnom még kétszer. Aztán azóta naponta meghallgatom. Van, hogy többször is. Az egyik legjobb lemez, amit mostanában hallottam. Olyan, amit nem fogok csak úgy elhanyagolni, elfelejteni. Thank you for making me happy. Azzal most nem foglalkozok, hogy kik ők,…

Mike Dillon számomra abszolút etalon arc, többek között a Garage a Trois, a Critters Buggin és a The Dead Kenny G's nevű - külön szuperposztot érdemlő - csapatok tagja volt, de (Skerikkel együtt) Les Claypool zenekaraiban is megfordult. Keveseket látni headbangelve vibrafonozni, hörögve-reppelve…

Ez a gyönyörűség is a Meth Drinker feloszlása után született. Kegyetlenül monoton, nyirkos, pállott, lassú és elkeseredett őrülettől szuicid transzba rántott szennyes kazamata-punk. A totális feladás és a mélynihil legszebb 12 perce.  Total Ruin by Total Ruin

Nagyon masszívan morzsoló mocsadék hardcore-punk egy üvöltöző lánnyal és egy rahedli kurva nehéz riffel. Többnyire tonnás középtempóban. Hangosan, srácok, és erőből. Az Under the Knife egy himnusz. A borító meg amúgy szerintem gyönyörű.   Off The Leash by Leash

Végigrágtam magam már a wisconsini Rancher munkásságán, és arra jutottam, hogy igazából a tavalyi Pummeler kislemezükig fogalmuk sem volt, hogy mégis milyen zenét akarnak játszani. Ez viszont rútul baszik. Kíméletlenül málhás gépdob-zakatolással végigtolt súlyos, őrölős, minimalista indusztriális…

Koszos, illendően alulmunkált, nyers, agresszív hardcore-punk rugdalózás. Megjelenhetett volna 40 évvel ezelőtt is. A gitáros tag elég nagy király.    It's a Beautiful Day in the Gulch by Laffing Gas

Brit noise-rock vadkan. Leharapja a segged. Basszusgitár-dörgetés Albini-módra. Meg grunge és némi korai Therapy?. Gyors, nehéz, tömör, mocskos, szentségesen artikulálatlan, kurva ötletes és dögös és punk, láncrázós és anyázva verekedős. Ingyen van, de pénzt ér, ahogy a kislemezeik is. Aki a The…

Ikervárosok. Tudjátok, sok jó zene jön onnan. A New Primals is. A 2017-es kislemezük után rettenetesen vártam az első nagylemezüket, ami ez és ami bőven az egyik legjobb dolog, amit mostanában hallottam. Nagyon megszólaló, dekadens, öntörvényű, kellőképp terhelő és nyekergős és nehéz. Dúvad modorban…

Meglepetés. 

Szart sem tudok erről az arcról, de imádom az első lemezét. Egyszemélyes, gépdobos, ezerrel zakatoló, kíméletlen, dekadens zajpunk-acsargás, önfeledten, egyszerűen, seggrázós szemétséggel, őszinte és cinikus haraggal, óriási rocklendülettel. Kibaszottul dögletes hipnózis, amitől csak cigizel és…