Mike Dillon számomra abszolút etalon arc, többek között a Garage a Trois, a Critters Buggin és a The Dead Kenny G's nevű - külön szuperposztot érdemlő - csapatok tagja volt, de (Skerikkel együtt) Les Claypool zenekaraiban is megfordult. Keveseket látni headbangelve vibrafonozni, hörögve-reppelve bongózni stb., mindenesetre ő az egyik. 2016-os szólólemeze jó ideig nem jött szembe, aztán pár napja hirtelen, mert hogy jön szembe valami, fokozatosan? Mintha a Bad Brains rácsúszott volna az afro-kubai hangulatra. Tourette-szindrómás lounge, grindcore-szamba, torzított vibrafonszólók, ordibálás férfipináról, meg arról, hogy az élet nem focilabda, legalábbis nem fenékig, és/vagy nem egy darab.