A kanadai Dead Cells pontosan azt az alapvetően ritka punkot nyomja, aminél valószínűleg semmit nem tartok fontosabbnak. Pár akkord, sötét, húzós, himnikus gitárdallamok, szenvedélyes és artikulálatlan és elragadó és kántálható vokál, feszes dobolászat, lendület és érzelmek ezerrel, csillogó szemű molotovozás és szívszaggató pogó. Wipers, Idle Hands, Blank Pages, Red Dons. És akkor már melléjük lehet baszni a Dead Cellst is. Fantasztikus lemez. Sírok.