Ez a 2018-as merőben tökéletes lemez legyen meg mindenkinek, legyen kötelező. Nyers, koszos, frusztrált pekingi post-punk csoda, amúgy. Gyönyörűen dönög a picsarázó basszus, hideg késként nyesi a húst a gitár, az énekes ugat, a dob meg robotikus. Minden szám egy külön kis apokalipszis, mindegyik emlékezetes, okos, fogós, mindegyiket egyből újra akarod hallani. Az a lemez, amitől nem akarsz pöcs módon egyből más zenekarokat sorolni. Nem pózolnak ezek a kínai legények, nem lakják be a műfajt, saját zenéjük van. Hipnózis, odabaszás, rituálé, szemetelés, ösztöndög és cool, meg úgy általában véve böszme kreativitás. Szóval nem feltétlenül az a lassan komolyan szarra se jó generikus "sötét post-punk", ami bizonyára egyből elkezdett szólni a fejedben, ahogy ezt a mondatot elolvastad.