Glasgow, egy bátyó és egy húgi. Faszkész szintipusztítással, dögletes indusztriális elektronikával szárazon seggbe toszott öntörvényű, nyers, pszichotikus zajpunk, jelentős no wave vénával. A pergő agresszíven verve jó, a cinikusan társadalomkritikus és közel sem normális dalszövegek artikuláltanul…

A Crisis simán a '70-es és '80-as évek anarcho-punkjának egyik legjobb együttese. Pár éve újra mozgolódnak, tavaly meg kiadták ezt a koncertlemezt. Annyira engem nem érint meg, de azért jó, hogy újra élnek. Vagy hát, ahogy nézem a frissebb koncertfelvételeket, inkább csak éldegélnek. Az…

Csak a világ legkúlabb együttese jelenleg. Én vagyok a fasz, hogy tavaly nem raktam ki a Street Wormst, de már mindegy, amúgy meg svédek, de úgy nyomják, mintha ausztrálok lennének, és egyébként úgy is néznek ki. Büdös, dögös, laza, csodálatosan egyszerű, nagyon basszusos és fenségesen monoton,…

Visszatértek, ingyen van, jönnek is és persze még mindig óriásiak.  Bible Songs 1 by The Austerity Program

Tökéletes. Az év legjobb punk lemeze. Már az első kislemezük is olyan volt, hogy bazdmeg. De ez. Kortárs klasszikus. Ezt így kell. Sírok.  Amyl and The Sniffers by Amyl and the Sniffers

Vadkan egy lemez ez, jelentős punk csuda, amire önfeledten, dühösen, szarkészen lehet rázni a fejeket. Dögös, kemény, épp kellőképp agyas és játékos és beleszarós, nagyon cinikus, nagyon rock and roll a maga gané módján. Ugrálsz, verekedsz, szétcsapod magad, ámulsz és léggitározol a legrohadtabb…

Brutális és csúnya ausztrál hardcore-punk. Ezerrel bassza ketté az agyad. Nagyon basszusos, nagyon nyekereg, nagyon acsarog, nagyon megüvölt és le se szarja, hogy mit szeretnél. Szükség van az ilyen szennyes, redvás, retkes, szemét zenére. Csodaszép, ahogy belefojt egy húgytócsába, ahogy rugdossa a…

Négy gecironda noise-rock dal. Imádni fogod, ha szereted a gecironda noise-rockot.   This Dungeon Earth by Chat Pile

Nekem tavaly ez volt az egyik kedvenc lemezem, amit amúgy csak azért nem raktam még ki, mert meg voltam győződve róla, hogy innen szedtem le. Egyébként tökre punk, a maga sajátos, szatirikus, lecsupaszított, nagyon is poppy módján. Egyszerre van erős riot grrrl-jellege (az ivarmegoszlást figyelmen…

Óriási bemutatkozás. Ilyen az, amikor mindenféle matekos arcok hardcore punkot és talán valamiféle post-hardcore szirszart játszanak egyszerre-összevissza. Acsargós, sludge-szerűen mocskos, szakít, nagyon riffel, de közben mindegyik dal tele van aggyal. Lerúgják a veséd, de azt okosan teszik. Így…

Ha az együttes nevéből, a lemez címéből, valamint a borítóból nem derül ki számodra, hogy mégis mi folyik itt, akkor még nem nézted eleget sem a blogot, sem az internetet. Ez az ajánlóm ehhez az egyébként mesteri szarsághoz, amit amúgy az Iron Lung adott ki. Ha valaki benyomja a demójuk jobb volt…

 A Triclops! és a Street Eaters megvan, ugye? Nekem is, olyannyira, hogy mindkét zenekar ott van a legnagyobb kedvenceim közt. És hogy mi a közös a Fleshiesben és az említett két zenekarban? Elsősorban az énekes, Johnny Mink személye, aki nemcsak zseni, de még kurva jó arc is. De mi itt a blogon…

Amikor először hallottam ezt a bandát, az csodás érzés volt. Később meg elkezdtem rettegni, tudod, hogy feloszlanak. Nem akartam őket elveszíteni, na. Öt év para után most kicsit megnyugodtam, mert újra hírt adtak magukról. Továbbra is ők a királyok akkor, ha mocskos, vaddisznó ausztrál punkot kell…

Az előző lemezüket annyit hallgattam, hogy már szégyelltem. Újra is raktam a linkjét. Az újat is leküldtem már párszor, ez a zenekar egészen lenyűgöző. Nem igazán csinálja ezt senki, csak ők. Ha nem világos, az Estasi posztjában össze-vissza magyaráztam faszságokat, nagyjából azt tudnám…

Az új USA Nails olyan, mint a korábbiak. Jó. Zaklatott, szemét, fárasztó és súlyos zajrock, ahogy eddig is. Nagyon fasza, de azért ez a 12 dalnyi tonna a felkészületleneket kíméletlenül agyon fogja nyomni. A felkészülteket is.   

Olyan jó, amikor egy tök őszinte és ótvaros és dzsuvás, fasz, rohadék, ösztönösen erőszakos zenekar visszarúg az anyádba. A Bootlicker D-beattel vegyes acsargós hardcore punkja után csupa kék-zöld folt leszel, de jól fog esni. Ingyen van, szóval csak fájdalomcsillapítóra és szeszre kell költeni.  

Végre. Kurva nagy. Cognitive Dissonance by ORCHESTRA OF CONSTANT DISTRESS  

Mostanság újra előkaptam 2015 legjobb lemezét, ami ez. Nyilván túlzás, mivel ki a faszom emlékszik már 2015-re. De így 2019-ből könnyen pofázok, a Luminous Bodies meg annyira bődületesen vadállat cucc, hogy akár idén is lehetne az év lemeze, mit bánom én. Egyébként Gordon Watson, a Terminal…

Nyers, elkeseredett, őszinte és mély szenvedéssel megüvöltő totálisan igazi screamo, minden burnya nyávogás, csöpögés, és köldöknézős művészkedés nélkül. Tele van érzelemmel, katarzissal, emelkedéssel, hipnózissal, de nem szépeleg. Ápolatlanul és koszosan és zsigerből szól. Az énekes kiüvölti a…

Kijött az új USA/MEXICO, ami óriási esemény. Akkor is, ha nem vágjátok, hogy mi van. De vágnotok kell. Mármint baszki, a Shit and Shine gitárosa, a Butthole Surfers dobosa és a When Dinosaurs Ruled the Earth basszusgitárosa csinálja, mi kell még. Sok sikert a zenéjük műfaji keretek közé…

Judd Madden egy jó ideje pakolja ki saját neve alatt az ocsmány riffeket tök ingyen, a melómániás ausztrál dúvadnak azonban az idei Dead End Thoughts az igazi nagy húzása: rothadt, végtelenül sötét, improvizatív, leszedált sludge-doom, vágatlan, zsigerből kibuggyanó éjfekete geciség, a lehető…

Helló 1987-ből, amikor a brit anarcho-punkok egymás hegyére-hátára szülték meg a jobbnál jobb lemezeiket (melyek közül egy rakás volt már nálunk). A Karma Sutra kimaradt eddig, méltatlanul, hiszen az egyik legautentikusabb, legszebb, legigazibb és legizgalmasabb anarcho-himnuszgyűjteményről van itt…

Maguk hozták össze. Leszarnak mindent, mert pimaszul fiatalok, bulizni akarnak egész éjszaka, és ez így van rendjén. Garázs punk Blink-182, Green Day, Descendants, Alkaline Trio ihletésből.  

Parádés. Mondanám, hogy az év egyik legjobb kislemeze, de 2017-ben jött ki. Nagyon nem egyszerű és nem átlagos baszomság. Olyan, mintha a Girl Band, a Dazzling Killmen, a Pretty Girls Make Graves, a Pop Group, a Big Black és a Killdozer belefejelt volna a Skin Graft katalógusába. Remélem érthető.…

Sok, sőt, kurva sok a jobbnál jobb noise-rock zenekar ezen a bolygón. Mindnél jobb a japán sassya-. Alapvetően mindenki bekaphatja, aki ezzel az amúgy vitathatatlan, tudományos eszközökkel abszolút cáfolhatatlan ténnyel nem ért egyet. Ez az érvem a sassya- mellett, ennél jobbat nem tudok. Idei…

Négy srác egy tavaszi napon elhatározta a barátság jegyében, hogy világra szülik Bristol legpozitívabb punk bandáját. Ők azt vallják, vagy legalábbis igaznak tartják azt a felfogást, hogy tök mindegy, hogy mi történt a múltban, vagy mi következhet be az eljövendőben, igenis csinálni kell csakazé’ is…

Na, akkor mindenki elmehet a picsába, aki nem szólt, hogy tavaly nyáron a Negative Scanner kiadott egy új lemezt. Komolyan, ez az együttes beszarás, az első cuccukat a mai napig nem untam meg, egyszerűen lenyűgöző. Újra is raktam a linkjét. Ez meg akkor álljon itt végre, és szedje le minden ember,…

Ha a kibaszott Gnod dobosa csinál valamit, ami nem Gnod, akkor arra le kell csapni. Ha pedig ez a valami ráadásul olyan fasza noise-rock, mint amilyen, akkor az tök jó. Értitek.     Wunder EP by SHUCK

 Pótlok némi hiányt tavalyról, akkor jelent meg ennek a glasgowi dob-gitár duónak ez a két nagyszerű kislemeze, amiket jól szét is hallgattam. Mondjuk ez nem nehéz, mivel egyrészt jók, másrészt rövidek. Amúgy tök őszinte, puritán, kezeletlen, vaskos és izmos, ösztönből odakent rockmuzsika, amibe…

Oroszország Anyácska kurvára büszke lehet magára, hogy van egy ilyen noise-rock együttese. Komolyan, ez a lemez bőven mestermű, ráver még a korábbi anyagukra is, pedig aztán az is mi volt. Ha valakinek új, akkor körülbelül azt kell tudnia, hogy a Jars öntörvényű, szarik az elvárásaidra, totálisan…

Riley Hawk (Tony Hawk fia) és Bruce McDonnell duóban basznak oda az amúgy remekül kiválasztott Warish név alatt. Egyáltalán nem semmi ez a pár dal, frankó stílusérzékre és gógyira vallanak. Punkos svunggal és modorban kínálják a Melvins kiforgatott, dögletes, izmos grunge-riffjeit, de simán…

Nevükkel ellentétben az Alien Boys tagjai között egy boy sincs, tökre csajok. Rohadt jó punkot játszanak, tömör és erős megszólalással, gyorsan, dögösen, koszosan, nagyon dalolva. Majdnem elviszi az énekes jány az egész bulit, de azért csak majdnem, nincs ember ugyanis, aki ne akarna egy kiadósat…

Tavalyi csuda ez is, a maga módján. A kanadai art-punk művész-kollektíva eddig megjelent dalai egybegyűjtve, a Deranged gondozásában. Aki bírja a korai Gang of Fourt és Wire-t, mindenféle '80-as évekbeli disszonáns kísérletezős post-punk szarságot és bármiféle idegölő no wave agyfaszt, az szeretni…

Fasz vagyok, erről a lemezről megfeledkeztem, pedig aztán ha valamit betéve tudok már, akkor az ez. Fantasztikus lemez. Ők egyébként eddig még nem hibáztak és ha a következő cuccuk ennél is jobb lesz, akkor nem fogom érteni, hogy mi van. Nem mintha most érteném. De ettől még ez egy fantasztikus…

Ez is egy nagyszerű 2018-as lemez, hiba lenne 2019-ben hallani először. Dühös, frusztrált, feszült és melankolikus artisztikus és lecsiszolt post-punk, nagyon nyomott hangulattal, áldott monotóniával, nyekergéssel, puffogással és transzlüktetéssel, nagyon megírt és szépen, katarzisoktól megfosztva…

Nagyon punk cucc, nagyon geci, nagyon ronda, nagyon üvölt egy nagyon csaj, az egész nagyon kemény és nagyon jó és nagyon igazi. UNHAPPY HARDCORE EP by SCRAP BRAIN

Jövőre 10 éves lesz ez a bámulatos kis anarcho-tagló. Ketten csinálták, de olyan nehéz, mintha háromszor ennyien csinálták volna. Mizantróp, rohadék, mocsaras és nyúlós hardcore-punk, remek szövegekkel, középtempósan, csörömpölve, puffogva, acsarkodva, fojtogatva, elkeseredetten üvöltözve.…

Meg voltam győződve róla, hogy ez kikerült már ezer éve ide. De nem. Aki tud róla, az nyilván már meghallgatta párszor. Aki nem, az majd most. Még mindig baromi jó együttes, akik a következő lemezükön vagy Young Widowst fognak majd játszani, vagy Shellacot, de annyi baj legyen.   Two Parts…

Az együttes oaklandi (volt), a zene viszont a halálrockos brit anarcho-post-punk évtizedes hagyományait örökíti tovább, nevetségesen jól. Minden daluk itt van egy lemezen, de sajnos közel sem olyan sok számról van szó, mint amennyit tőlük meghallgatnék, újra és újra.  Collection 2011-2014 Lp by…

Az új Arctic Flowers mellé mindenképp oda kell tenni az ausztrál Infinite Void idei lemezét (ők ketten amúgy spliteltek is pár éve egy királyat), amire 6 évet kellett várni az első - és azóta bőven a sötét, halálrockos gót post-punk alapművévé érett - kiadványuk után. Az Endless Waves óriási lett,…