A Triclops! és a Street Eaters megvan, ugye? Nekem is, olyannyira, hogy mindkét zenekar ott van a legnagyobb kedvenceim közt. És hogy mi a közös a Fleshiesben és az említett két zenekarban? Elsősorban az énekes, Johnny Mink személye, aki nemcsak zseni, de még kurva jó arc is. De mi itt a blogon zenekarokról írunk, nem pedig személyekről, ezért tehát zenekari szinten azt kell tudnotok, hogy míg a Triclops! és a Street Eaters a punk korlátainak kibővítését tűzte ki célul, addig a Fleshies egyszerűen "csak" egy kurva jó punk rock/hardcore banda (persze annyira sosem volt egydimenziós a zenéjük, a Sparkstól az  AC/DC-ig sok mindenbe belekóstoltak), akik többnyire az Alternative Tentaclesnél adták ki a lemezeiket. A tíz évvel ezelőtti mondjuk pont nem ott jelent meg, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy az eltelt egy évtizedbe Johnny barátunknak belefért két Triclops!-alapmű, ettől valamivel több Street Eaters lemez (melyek közül kettő számomra szintén alap), idén januárban ez a szokatlan anyag, majd a Fleshies feltámadása. Azért ez nem semmi szakasza egy remélhetőleg később még ennél is gazdagabbá váló biográfiának.