Fontos. Két hete jelent meg, 4 évvel a zseniális Weaver után.  Straight To The Hunter by Arctic Flowers

A No Problem simán az egyik legjobb punk együttes jelenleg a világon. Úgy, hogy igazából nem csinálnak mást, mint, amit a kibaszott Adolescents csinált a legihletettebb pillanataikban. Kemény tempók, erő, odamondás, és eszelősen ragadós, katartikus dallamok. Steve Soto örömkönnyezik a sírban, Tony…

Elég rég adott ki új cumót a nagyszerű ausztrál Constant Mongrel, ezért most apropója is van annak, hogy ide kerüljenek, mindenükkel. Hipnotikus, monoton, zakatoló, slattyogó, sötéten és koszosan folyó, '80-as években gyökerező post-punkról van szó amúgy, amiben ott recseg a garázsszemét, a…

Új áldás a Deranged-től. Megvettem, hogy feltölthessem. Szívesen, Deranged Records! Amúgy nincs mit mondanom, akinek ez nem tetszik, az bekaphassa. Fenséges, hibátlan, messzemenőkig tökéletes. Így, ahogy van. Ja, egyébként punk.  Victory by Damagers  

A Brexit-korszak brit punk csodája újabb kislemezzel bassza szájba a Szigetország mindennemű szarságait. Kurvára zseniális. Meghallgattam vagy negyvenszer, mondom, kurvára zseniális. Akkora együttes ez, de itt már asszem leírtam. Így kell ezt csinálni, bazdmeg. Three Chords And The Truth by Fat…

Nagyszerű zenekar. Inkább zajos rock, vagy zajrockos rock, mint zajrock, de annak óriási. Régebben több volt bennük a gané, de ettől még az idei lemezükre is szétráztam a fejem. Aki szereti a Bad Guyst, a Mudhoney-t, az MC5-ot és bármilyen tökön rugó, lendületes, elragadó, dallamosabb koszos…

Timmy Vulgar, Detroit nagy rock'n'roll túlélője még mindig nyomul. A Clone Defects hihetetlenül vagány garázsrocknrollja és a Human Eye zseniálisan bizarr, sci-fi/horroron táplált, Captain Beefheart és Roky Erickson fűszereivel ízesített alienpunkja után a Timmy's Organism hangzása a két zenekar…

A dublini Leroy énekese úgy üvölt, mint akinek a lábujjára esett egy hűtőszekrény, de így is kell. Amúgy meg picsarészeg, minden hangjában igazi, bármivel szembehugyáló, ösztönállati zajpunk. Lenyűgöző, olyan mintha 30 évvel ezelőtt készült volna, valahol az Outback szaros közepén. Valahogy így kell…

Akinek ez nem tetszik, az nem olvassa a blogot. Nincs 10 perc, de másfél perc alatt leharapja a segged. Gonosz, zsíros, nyers, nagyon hangos és nagyon nagy súllyal arcba kúró, sátánkodós, sötét hardcore-punk.  Never | 2018 by Never

A Nice Guy nevével ellentétben egy rohadék geci, ez a '91-es lemez meg a legrondább szemét szarság, amit csak. Bugyborékol, csörömpöl, köszörül, egy sírgödörből üvölti ki magából a nihilt, de olyan kibaszott ocsmány döggel, amitől. Igazi, öntörvényű, dekadens, mosdatlan, visszataszító féregség,…

Szemtelen, repesztő, gyorsan égbe hajító, felemelően szarrá torzított gépdobos punk-rock rugdalózás, amitől átmész a piroson, beszólsz a tahó tesitanárnak és a kuka mellé dobod a cigicsikket. Nagyon szórakoztató, kellően dallamos (még egy tök király kis ballada is van itt), nagyon pörgős, nagyon…

Drew Owen egyszemélyes punk-rock csoda. Az idei lemezére már egy párszor levertem egy vázát és egy függönykarnist. Középsulis buli, középsulis verekedések, középsulis undorítóságok. Amolyan The Oblivians, Reatards, Gories vonalon megy a dolog, szóval kedélyesen, mosolyogva, viccesen, nagyokat…

A Faking eddigi egyetlen nagylemeze, 2016-ból. Súlyos, kömény, agresszív, tömör, dörgő-nyekergő noise-rock. Üvöltészet, izomerőből játszott Denison-témák és jó nagy dobok jelentős püfölése. Ismeritek és szeretitek az ilyesmit. Amúgy van benne egy Gunna Vahm-tag is.      Goddamn Cowards by FAKING

Fontos, értékes, hasznos, súlyos. Eléggé kötelező azoknak, akik. Vágjátok.   Get Off My Back (Unsane cover) by SUMA Alleged (Unsane cover) by FAKING So Last Season by Fashion Week Itt meg a hátsó borító, nagy nevekkel, nagy számokkal:

Sámánpunk. Mondom, sá-mán-punk. A brazil Rakta nagyszerű lányai csodát művelnek, már nagyon rég idekívánkoztak, de most legalább el tudom lőni ajándékként: boldog születésnapot Zita. Megaschön, mi? Szóval, őserejű törzsi ritmusok, transzba lebegtető pszichedelikus szintidallamok, kántálós-óbégatós…

A '90-es évek közepén létezett minneapolisi The Salteens csodás csajainak életműve: 5 kurva jó, dalolós, kántálós, ölelkezős-pogózós és messzemenőkig tökéletes punk dal, amit ezen a 2014-es kis gyűjteményes kiadványon végig is lehet szépen hallgatni. A címadó számtól sírok. Whiskey & Records 7"…

Ők is Minneapolisból jönnek, de ők nem a power popos punkban nyomják, noha nagyon kapós gitár- és vokáltémáik vannak. Kibaszott hardcore-punk gány, óriási tagló, dara, csontrepedés és vér, üvöltő férfiember és sikonyáló csaj. Rohadtul mocsadék, igazi gonosz és lelki beteg erőszak, rohadtul '80-as…

Minneapolisi punk. Tudsz mindent. Az a vicc, hogy nem. Soha nem fogom tudni elég szépen, részletesen megfogni, hogy mitől olyan faszák az ikervárosokbelli punk lemezek. Ilyen gitár- és énekdallamok, ilyen könnyed pop-érzékenységű tökéletes dalok csak ott szólnak ekkora koszos erővel és páratlan…

Régóta ülök ezen, mert olyan. Mármint komolyan, meghallgatod - már ha meg bírod - aztán csak kussolsz napokig és olyan nagyon lelkesen nem veszed elő újra. Nehéz, terhelő, öntörvényű, dekadens, kimerítő rohadékságok gyűjteménye újfent, amiktől szarul vagy. Ez a legmélyebb és legtömörebb agyfaszuk…

Minneapolisból szar punk még nem jött, a Color TV első nagylemeze sem az. Nagyon nem. Ahogy ott szokás, épp kellően dallamos, kemény, ezerrel teperős, elszabadult és felemelő, power poppal kacérkodó punkról van szó, amire olyan kurva jó léggitározva ugrálni, mint mondjuk ide Lacháza. Nyilván jó…

Idén 40 éves a Minneapolis elfeledett büszkeségének messzemenőkig csodálatos első nagylemeze. Aki nem hallotta még, az hallgassa meg, teljesen kötelező, alapvető punk kincs, klasszikus, meg minden ilyesmi.   

Imádni való, taknyos, pörgős, feszes, power popos punk bazsalygás. Néhány tökéletesen koszos kis perc, dobjátok a lovak közé a gyeplőt és pogózzátok meg a szomszédot.    Nutrition - S/T by Neon Taste Records

A Landowner második lemeze kegyetlen. Frusztrált, feszült, neurotikus, zaklatott és ideges és pszichotikus tagló. Az elfojtott agresszió beteg dallamtöredékei felemésztő és hipnotikus monotóniával vájnak pöcegödröt a arcodba, te meg a nem evilági transzba pofozó dalaikra csak rángatózol, mint egy…

Pár napja jelent meg, azóta naponta hallgatom. Lényegében új számok és a két korábbi kislemezük gyűjteménye. De milyen számok már ezek, bassza meg. A '70-es évek proto-punkja és a '80-as évek Angliájának jó munkás punkja él ezekben a megmagyarázhatatlanul tökéletes, egytől-egyig emlékezetes és…

A kortárs zajrock legcsúnyább együttese új lemezzel szaggatja szét az elméd. Eleget szopkodtuk már őket a blogon, de csak azért is: ők az új Cows, ők a legszörnyűbb rémálmod, ők azok, akik szárazon tosszák seggbe a trombitát, akiktől a hideg ráz és mégis nagyon nevetsz és vicsorítasz és kifakadsz…

Laza, dögös, mocskos, zajos, torz - szerintem gépdobos, de ha nem, azt is leszarom - garázspunk. A harmadik számot egy napig nem hallottam, annyira jó a második. Persze az összes kurva tökös, az egész végigrohan mindenen, locsolja a sört, pogó van ezerrel, önfeledészet, fiatalság, életérzés, egekbe…

Ausztrália. Zajpunk. Ennyi legyen elég, meg talán még annyi, hogy szétüt és elveszi a zsebpénzed és lehugyoz.

Százezer éve kiraktam ennek a brit csürhének az első kislemezét, amit a mai napig hallgatok amúgy, mert a Shake Them Bones és a 40ft of Monster a világ egyik legnagyobb számpárosa, a Sleeping with the Dogs meg akkora blues fricska, hogy anyád. Aztán pár hónapja ránéztem, hogy mi van velük, és…

Na, basszátok meg, bajtársaim a zajrockban, a Claw Marks idei első nagylemezénél én nem mostanában hallottam jobb dolgot. A Hee Hee egyszerűen fenomenális. Megjelenhetett volna az AmRepnél is, a Touch and Go is kiadhatta volna, de ki a faszt érdekel ez, mikor ezek az arcok úgy idézik meg a Dead…

Kurva jó. Mintha az Eater és a Slaughter and the Dogs elfeledett zabigyereke lenne. Taknyos, rohadék, kirúgja a fogad, részegen hugyozik mindenre, ami számodra szent. Elragadó, üvölthető, fogós ének, elragadó, fogós gitártémák, tánc és pogó és örömkönnyek. Kurva jó, mondom. 

Bírom ezeket a srácokat. Ez az új kislemez is szakít, de talán ez is a legjobb cuccuk. A Stuck itt volt.  eating alone in my car by SUPER THIEF

Gépdobos zajpunk, mindössze némi deathrock és goth és post-punk felhanggal, a legnagyobbak nyomdokain, de érezhetően saját utakon. Rideg, kiábrándult és a világvégébe zakatol, ahogy kell. Mostanában naponta meghallgatom egyszer. Fit by Tangent  

Ahogy arra egyik szemfüles barátunk a Facebook-csoportban rámutatott, van új Grizzlor kislemez, ami annyira új, hogy egy soha meg nem jelent 2013-as kislemez újrazenélt számait hallhatja rajta a nép. Ez azonban semmit nem változtat a tényen, hogy a Grizzlor a kortárs zajrock egyik legnagyobbja, egy…

Oké, ez egy kitűnő lemez lett. Féltem, de feleslegesen. Az Idles nem egynyári királyság volt. Élőben meg milyen vadállatok voltak már. Joy as an Act of Resistance. by IDLES

Közel 10 év után itt az új Bellini, és amúgy nagyon király. Aki velünk volt akkor, mikor kiraktuk a korábbi lemezeiket, azok méltán ugranak majd rá. Akik nem tudják, hogy miért olyan kurva nagy szó, hogy van új Bellini, azokkal nem tudok mit kezdeni. Az egyik legjobb és legsajátosabb post-punkkal…

Esetleges Zach Hill-rovatunk újra jelentkezik. A Goon Moonban Hill mellett ott van Twiggy Ramirez és Chris Goss (Masters of Reality, meg ugye elég jó lemezek producere), de vendégeskedik itt mindenki kedvenc sztárnarancsa, Josh Homme is és Josh Freese (alapvetően a zseniális The Vandals dobosa, de…

A nem túl kreatív név mögött az izraeli Murder City Devils rejtezik. Nyilván egyszerűsítés, de nagyjából ez van. Ettől még kurva jó, és persze nem pofátlan nyúlásról van szó (itt játékosabb és tekerősebb, esetenként folkos dolgok vannak, de csak némileg), de az ilyen szintivel (mesterséges…

Ausztrália. Punk, nem mindig punkosan. Csodálatos. Nem követem, de ez is az év legjobb cucca. Meg vagyok hatva. Bárcsak háromszor ilyen hosszú lenne. 

Ennek a brit bandának a kislemezét először jól meghallgattam, közben tátottam a számat, kicsit szétbasztam a lakást, szétcsaptam a fejem, majd miután negyed óra múlva vége lett, megvettem, mert olyan. Pirító, rohadék, zakatoló, hipnotikusan lüktető szemét pszichedelikus transzpunk, amitől…

Ausztrál tinglitangli tini poptakony-punk, ritka tökös csajoktól, akik asszem tényleg ápolók. Nagyon lesújtó és vicces dalszövegek, mocskos, leszart, slendriánságában felszabadító zene, amit pár perc alatt letudsz, és szép is a nyárestéd.   Hot Hot Hot EP by Würst Nürse