Na, basszátok meg, bajtársaim a zajrockban, a Claw Marks idei első nagylemezénél én nem mostanában hallottam jobb dolgot. A Hee Hee egyszerűen fenomenális. Megjelenhetett volna az AmRepnél is, a Touch and Go is kiadhatta volna, de ki a faszt érdekel ez, mikor ezek az arcok úgy idézik meg a Dead Kennedyst és a számomra elmondhatatlanul fontos Killdozert, a Cowst és a God Bulliest, hogy közben van egy elképesztő saját hangjuk is. Amikor először végighallgattam a lemezt, komolyan majdnem sírva fakadtam örömömben. Mikor másodszor végighallgattam, sírva fakadtam örömömben. Komolytalan, ironikus, cinikus, geci, mocsadék, baszott súlyos, de közben minden dal emlékezetes, tele vannak fogós és maradandó témákkal, idézhető szövegekkel, falbontással ösztönerőből, te meg csak nézel, hogy baszki, végre, végre, végre. A Hee Hee a műfaj kortárs klasszikusa. Messzemenőkig zseniális. 

 A korábbi kislemezük is itt van, szintén kurva jó, de először a Hee Hee menjen le párszor. 

Gone Weird EP