Ezek az ausztrál szemetek utoljára 2013-ban adtak ki két csodálatos cuccot, aztán kussoltak, egészen eddig. Nyolc évvel a lenyűgöző Trough és Home Brand után fantasztikus újra hallani őket. Ezt a lerúgott, leszedált, részegen őgyelgő, sikátorokban melankolikusan rejszoló, bűzös szájszaggal kötekedő,…
Az van, hogy Annika Henderson első, 2010-es lemezét nem sikerült megszeretnem. Az azóta eltelt 11 év viszont használt, a Change kifejezetten más lett. Igazi járvány-pop, így vagy úgy, de az elmúlt másfél évről szólnak ezek a nagyszerű, sötét, dögös, fülbemászó, pszichedelikus, trippy popdalok, vagy…
Ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs Sam Phulesh, aki ismét egy nagyon karaj albumot ajánlott nekünk a második Atsuko Chiba nagylemez képében. De inkább idézem őt: "Prog rock, sok-sok 70s/80s inspirációval, miközben magabiztosan használják a post-rock/math rock műfaji elemeit is, és közben…
Nagyjából be lehet lőni azzal, hogy: Gang of Four, STNNNG, Protomartyr, Happy Mondays, Talking Heads, Joy Division, Parquet Courts. Nagyjából. Ugyanakkor ez így kevés, megtévesztő és igaztalan: ez a kibaszottul mesteri lemez többet érdemel mezei hasonlítgatásoknál, mert több annál, ami eszünkbe jut…
A 4AD kiadó a nyolcvanas években a goth, wave, posztpunk, dream pop, ethereal műfajokban alkotó előadók jó ízlésű istállójaként híresült el, és még egy saját szupergruppja is volt, a This Mortal Coil. A Lost Horizons név mögött a label két kiválósága és veteránja, Simon Raymonde (Cocteau Twins, The…
Zosia Hołubowska lengyel-osztrák queer papnő végre kiadta első nagylemezét, ami a Mala Herba fantasztikus demójának és kislemezének ismeretében kurva nagy hír. Akinek nincs meg: darkwave szellemidézés, minimal technóban fogant sámántánc, pszichedelikus szintihullámokba kapaszkodó boszorkánysikítás.…
Messzemenőkig zseniális lemez. Ideges, feszült, frusztrált, szorongó, remegős-vibrálós, kapálózós, szaggatott, matekolós, no wave-ből kinőtt, '90-es éveket idéző, disszonáns, zajos, punkos, nehéz indie-rock, vagy mittomén. Olyan, mintha a Brainiac és a Melkbelly akarna Talking Headst játszani, vagy…
A mindenható Profligate idén is kiadott egy olyan lemezt, amitől csak melankolikusan mozgatod a végtagjaidat, mintha táncolnál, de mégsem. A két évvel ezelőtti lemezén elindított sötét, hideg, sűrű, egyszerre nosztalgikus és friss coldwave-szintipop világot építi tovább, ami jó. Neon, latex, gyász a…
Az egyik legjobb, legigazibb anarcho-punk lemez, amit az utóbbi években hallottam. Mintha a '80-as évekből szólna. Crisis, Zounds, korai Chumbawamba, The Mob és persze a kibaszott Crass, mind itt vannak és még páran. Zeneileg tehát nyilván basznak, nagyon is. Intellektualizált, morailzáló, vaskos és…
Két holland lány, analóg szintikkel és mindenféle ütőssel. Pszichedelikus krautrock menetelés a kozmosz csodás útvesztőiben, spirális space-progos témák töredékei vegyülnek fülbemászó minimalista elektronikával, magasan szálló vokállal, némi kimiskárolt post-punkkal, valamint táncolható és dögös és…
A Ritkaságok első része egy tucat, mostanra már a kiadónál sem, vagy csak nehezen elérhető kiadványon megtalalható élő felvételt tartalmaz. Időrendben 1982-ben indul (amikor még James Sclavunos volt a dobos), és a 2009-es svájci Bad Bonn Festival idején rögzített No Way-jel fejeződik be. Rarities 1…
Július végén jön az új lemez. Kevesebb, mint egy évvel a Dogrel után. Ami amúgy elég simán 2019 egyik - de valószínűleg inkább a - legjobb post-punk lemeze volt, egy kibaszott mestermű, méltán mennybe menesztve. Szóval itt van, ha nem ismerné valaki, van még két hetetek szarrá hallgatni az A Hero's…