Az őrült tavalyi év is kitermelt csodákat, amik így-úgy, de lemaradtak a blogról; a Soft Kill 2020-as sorlemeze is ilyen. A legutóbbi, riffközpontúbb Savior után a Dead Kids...-ben több a darkwave és a shoegaze, ami viszont maradt, az a melankólia és a fasza dalok. Érdemes időt adni neki, ránő az emberre.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
