A zseniális kenyai Duma egyik fele.

Fel nem fogod mi a fasz történik.

Irdatlan pusztítás és téboly. 

Vége az évnek. És a világnak.

Mennyire nevetségesen jó együttes már ez.

Fejem leszakad. 

Három fejű sárkány a láthatáron!

 

Februárban tette közzé az archív felvételeket tartalmazó albumát a Bardo Pond. A korong négy szerzeményét a kétezres évek elején rögzítették, és Bandcamp oldalukon úgy fogalmaznak, hogy "akusztikus ambientségek és félelmetesnek tűnő torzítások" hallhatók a Volume 9-en. Jelentsen ez pontosan bármit is.

 

Drezdában a mai napig élnek Sabbath-imádók, ezért a Slow Green Thing harmadik alkalommal vendégünk a blogon. Zenéjük továbbra is lassú, és zsíros riffektől súlyos.

 

Itt kérem death metal folyik, méghozzá a legjobb és legszebb öregsulis hagyományok nyomán. Elődjéhez hasonlóan a második Vltimas album sem nyit új utakat a műfajban, ennek ellenére jól esik a fülnek akár egymás után többször is meghallgatni. Ehhez 37 perces játékideje is ideális. Csekira:

 

A brit Mastiff idén tavasszal harapósabb albummal rukkolt elő, mint amilyen a 2019-es Plague volt. Köszönhető ez valszeg annak, hogy crossover hardcore muzsikájuk jelenleg inkább a sludge-crust-core tengelyen helyezhető el.

 

Az Under Acid Hoof után nekem kicsit csalódás volt a 2021-es Caravan album, talán azért, mert egy erős szintugrásra számítottam tőlük. Erre mostanáig kellett várni, de a Megafauna minden ízében teljesítette az elvárásaimat. Nálam ez most biztosan az évlemeze április első hetében.

Mindenkinek hiányzik Morrow, vágom, de legyünk már túl rajta. Ettől a lemeztől egyszerre hánysz és ütsz és túladagolsz és gyűlölsz tiszta szívből mindent, ami másnak szent. Kurvára Iron Monkey. Szétbasz, dicsőségesen. 

Van új Sleater-Kinney nagylemez is január óta (illetve a számomra haloványnak bizonyult The Center Won't Hold óta 2021-ben is megjelent egy korongjuk Path of Wellness címmel), és a Little Rope dalai a veszteségről és a gyászról szólnak. Az album a témája miatt kevésbé energikus, mint a '15-ös No Cities to Love, de nekem sokadik hallgatásra is tetszik. A korábbi dolgaikat a Bandcamp oldalukon fülelheted.

 

Julia Holter vadiúj nagylemezét első gyermekének érkezése, valamint szeretteinek távozása inspirálta. Zeneileg a lassú, jazzes momentumok és a kísérletező kedv szerzeményekké formálása lehettek a Something... fő ihletői. Az album komótosan közelítve az utolsó dal felé félig-meddig átcsusszan az ambientes, drone-os területre, a kamarahangulatot és a szürreális lebegés érzését pedig csak fokozzák az érzékeny szövegek. Ha röviden kell jellemeznem, akkor egy intim és szívmelengető, közel egy órás hanganyagot kaptunk az alkotótól.

 

Ne érezd magad nagyon rosszul, ha nem jut eszedbe, hogy mikor izgattad utoljára USA Nailsszel a hallójárataidat. Nekem is gondolkodnom kellett, amíg beugrott, hogy 2020-ban ősszel, a Covid második hulláma idején jelent meg a Character Stop. Innentől kezdve mindent tudsz: ez bizony noise rock.

 

A tél befejeztét Ihsahn egy hónapja új albummal ünnepelte meg, ami - hasonlóan Peter Gabriel tavaly év végi I/O-jához - valójában két nagylemeznyi hanganyag: a második CD a nagyzenekari változatokat tartalmazza. Rá kell szánni az időt, de szerintem megéri.

Chants from Another Place (2022)

 

Jonathan Hultén 2022-ig a Tribulation gitárosa volt, de ez már elmúlt. Helyette egy szál gitárral saját szerzeményeket rögzít - néha stúdiók, máskor pedig az erdő mélyén - lazán, akusztikusan. Megszólalásuk szerint szerzeményei a környezetre ráhangolódást segítő, relaxációs hangulatú elmélázások, ugyanakkor gótikus és americana vonások is jelen vannak bennük. Hogy dalai nemcsak nekem tetszettek meg, azt jól mutatja, hogy április 17-én az A38-on Myrkur előtt fogja nyugalomba hergelni a Nagyérdeműt.

Bécsből árad a zaj: a Lilac Vegetal frankó stoner-sludge-noise muzsikát nyomat első korongján. Erősen, dübörgősen, fülrezgetve. Kábé az első METZ nagylemez volt ilyen súllyal telített 2012-ben.

 

A jó doom aranyat ér. Pont ilyet játszik a dél-afrikai Acid Magus a tavalyi második nagylemezén. Az albumzáró tíz perces Trillion Tonne Suntól konkrétan lepetézel.

 

Egy órányi izmos thrash megspékelve hardcore punkkal és Sabbathista súllyal. Röviden így jellemezhető az egy hete megjelent új Exhorder nagylemez. A dalok az emberiség vírus voltát, és az ebből szinte törvényszerűen következő kihalásunk témáját járják körül.

 

Hat év után megjelent a Full Tone Generator második stúdióalbuma.

 

A hölgy idegesen keres útmutatást a Kiskertek mindentudója című szakkönyvben, mert elfelejtette, hogy mikor kell tavasszal a rózsákat megmetszeni. Zaklatott kedélyét csillapítandó a tavalyi Blood Ceremony album szól a gangon laptopról, olvasás közben pedig fejét lassan előre-hátra billegetve érzi, hogy az okkult, pszichós doom a legnagyobb királyság a földkerekségen.

Küldeném mindenkinek, aki a kaliforniai régisulis halálmetál fanatikusa! FB.

 

Régóta vágytam újra arra az élményre, amit a Sonic Youth adott nekem a 90-es évek elején. Tudom, mindenki a Daydream Nationért van oda, nekem az azt követő éra a kedvencem tőlük. Aztán volt egy pont, amikor már inkább azt éreztem, hogy amit csinálnak, a Jim O’Rourke-féle irány nekem már nagyon lila volt és zsákutcának tartottam. Aztán Thurston félrekúrt és meg is szűnt az egész banda - azóta is várom, ki fogja tudni pótolni az űrt közülük.

Kim Gordonra fogadtam volna, de amit eddig hallottam tőle azóta, az nem győzött meg igazán, a Body/Headet például nem értettem. Erre most nőnapra kijött a The Collective, a beharangozó klipek alapján akár jó is lehetne ez a lemez, gondoltam, de szkeptikusan álltam hozzá. Első hallgatásra például nem voltam elégedett a dobbal, de másodjára már teljesen elvarázsolt az album, azt a hangulatot hozza vissza, amikor az Evolt hallgattam, meg amikor Kim énekelt a Sonic Youthban, ami nekem mindig a csúcspont volt.

 71 évesen is több dög, líra és izgalom van ebben a nőben, mint a komplett Madonna-életműben. Fasza, mély és erős lemez, egyben hangoskönyv trappesítve - hallgasd hangosan, odafigyelve.

Szombat reggeli meglepetés volt számomra az új The Jesus and Mary Chain nagylemez. Még nem hallgattam meg egyben, de a Bandcampen fülelhető három dal tetszik.

 

Itt van a friss, finom, mézédes Áruló Pap!

Ismét egy kevéssé ismert és rég látott, de nagyszerű banda következik. A francia Kill the Thrill közel húsz évnyi hallgatás után adta ki Autophagie című albumát, és mindez azért nagy szám, mert muzsikájukra sokféle cimkét aggathatunk az industrial metaltól a post-rockig és -punkig, de legközelebb kb. akkor vagyunk a megfejtéshez, ha egyszerűen avantgarde-experimental csapatként gondolunk rájuk. Zenei hozzáállásuk alapján legközelebbi rokonaik a Swans és a Godflesh, és remélem, hogy ettől most többen megnyalták a szájuk szélét. Úgyhogy ne csak filózz, hanem füleléssel szépítsd meg a szerda estédet!

 

A hopium szó teljesen olyan, mint valami kriptovaluta neve.

 

Portugál pszichedelikus noise bugi.

João (gitár), Tomás Brito (basszus) és Halison Peres (dob, ének) még 2022 decemberében bementek a stúdióba és élőben rögzítettek egy lemezt négy mocskos dallal, amire egy rendes apokaliptikus sci-fiben táncolna az űri közönség egy lekoszlott ipartelepen kialakított utolsó csehóban, szigorúan fekete-fehérben, mint a borítón.

Repetitív ütemek, széteffektezett gitárok, súlyos odabasszus, agyontorzított kántálással Lisszabonból.

 

Áprilisban jön az új cuccuk, még motorikusabb ütemeket ígérnek EBM, indusztriál techno és minimál krautrock hatásokkal, íme az ízelítő dal.

 

A közel egy generációnyi idő utáni visszatérések mindig kockázatosak, de egyben izgalmasak is: az érem egyik oldala a teljes földbe állás, a másik pedig a "hosszú időbe telt, de kiköltöttünk egy remekművet". A Sleepytime esetében az utóbbi igaz: negyedik nagylemezük ott folytatja, ahol 2007-ben abbahagyták. A 65 perces hanganyagra rá kell állnia az agynak, mert minden dal más és más karakterű, és Gorilláék avantgarde progja erős nyitottságot követel meg a hallgatótól. Másrészt viszont csodálatos dolog elmerülni benne, és szerintem az Of the Last Human Being már most az év végi listák egyik biztos befutója.

 

Végre ismét hármasban gyaloggrúvolva tülköl a fajőr. Metsz & gúzsba-szaxofonoz! Öt zúgó tétel, ami többek között egy káposztatorzsa sötét belébe is betekintést enged, füllel. Alvajáró bivalyok. Csuklyásizom-melankólia. Szabadégés az erdőháton.

Öt évvel a True North után megérkezett az új Borknagar nagylemez.

 

Welcome my son, welcome to the machine, avagy Svájcból jön a szpész!

Legközelebb élőben: 2024. május 27., Bécs, Viper Room

 

Dave Curran, az Unsane korábbi basszere nem sokat teketóriázott, hanem zenésztársaiért egészen Milánóig zarándokolva összerántott egy új bandát. Innentől kezdve nem kell túl sokat mondani róluk, mert mindenki tudja, hogy mire számíthat. A bemutatkozó albumon harapós noise-sludge dalok görögnek és dörögnek, a jó Dave gitárja pedig olyan gyönyörűen röfög és uralkodik, hogy az első hallgatásnál majdnem sírva fakadtam. Neked is tetszeni fog:

 

Michael Poulsen (Volbeat) gondolt egyet, és tetemre hívta Marc Grewe hörgőst a Morgothból és Morten Hansen dobost a Raunchyból, és lett légyen Asinhell. Az Impii Hora tiszteletteljes és egyúttal rajongói főhajtás a haláli fémzene előtt, így a szerzeményekben a Death-Entombed-Morgoth vonal szeretete erősen kiütközik. Frankóság tavaly év végéről.

 

Lusta vagyok okosakat írni, inkább olvassatok Wino-interjút! FB.

 

És a metálhegedű vészjóslóan sikít az éjben, és érzed, hogy megszakad tőle a szív, de aztán mégsem, mert egy szívszakadás nem olyan könnyű ügy, és végül csak annyit gondolsz, hogy "Hú, ez egy fasza lemez."

 

Az előző két KMFDM nagylemez nem tetszett, a Let Go viszont igen.

 

Csókolom, Ági van?

 

Adatik tudtára mindenkinek: megjelent a harmadik Big Scenic Nowhere nagylemez!

 

A 2018-as dupla Daydream Dystopia után tavaly második alkalommal adott ki közös lemezt Youth és a Radical Dance Faction. Azon az albumon Youth a producer és remixer volt, itt viszont már hivatalosan is kollaborátorként tüntették fel. A korong érdekessége, hogy a nagylemez szövegeit a Radicalos Chris Bowsher szerezte. Zeneileg könnyen kitalálható, hogy post-punk illetve dub/reggae szerzemények gyűjteménye, kicsivel több, mint egy órányi terjedelemben.

Helgát hallgatni olyan, mintha Björkkel és Myrkurral közösen csak úgy, minden cél nélkül bóklásznál az erdőben. Közben megérintene a természetre figyelés, valamint a jól megkomponált és felvezetett daloknak hála, a bő háromnegyed órás hanganyag végén a katarzist is elérheted. A Wrapped in Mist egy kiváló bemutatkozó nagylemez 2023-ból.