Ezek a csávók lemezről lemezre egyre jobbak, és mondom ezt úgy, hogy a Forgotten Days-t is folyamatosan pörgetem, mióta négy éve megjelent.

 

Technikás hőhalál.

 

Húsz év után van új The Folk Implosion hanganyag is.

 

Zsongat, lazít, és kolostoribb, mint újkorában!

Felemelő, szittyós zarándoklat.

Három év telt el a Memorial óta, és újra itt van a Spaceslug. Az Out of Water post-metalt kever stoner doommal, röviden, tömören, bő fél órában. Csodás csapás még májusból.

 

Egyik legkedvencebb duónk az elmúlt öt évben nagyobb sebességre kapcsolva adja ki albumait. Az Ohio Players-en a Motown Sound előtt hajtanak fejet - ennyiből inkább tűnik meglepőnek, mintsem rendkívülinek az ötlet. A cseresznye a torta habján az, hogy Dan the Automator volt a producer, Noel Gallagher három dalban is szerzőtárs és vendégszereplő, a non plus ultra pedig Beck, mint fő zenei agy és kollaborátor. A végeredmény pedig nem annyira Fekete Kulcsos, hanem sokkal inkább egy olyan, nem saját neve alatt megjelent Beck-nagylemez, amit Hansen úrtól kb. a Morning Phase óta hiába várunk.

 

Pár zenész arc összeállt, és ötletes módon átformálták a kedvenc Slayer-dalaikat. Az új dimenziót kapott öt szerzemény így egyszerre szórakoztató, hátborzongató és (szinte) zseniális. Az elkövetők pedig Laura Pleasants (Kylesa), Amy Barrysmith (Year of the Cobra), Peder Bergstrand (Lowrider). Scott Reeder (Kyuss, Fireball Ministry), Bob Balch (Fu Manchu, Yawning Balch) és Esben Willems (Monolord) voltak. Derítsd ki, hogy vajon neked is ízlik-e a belassult Slayer-imádat!

 

Kedvenc Zakkünk kétlemeznyi hosszan szombatot imád.

Savas Bácsi és a Halottütemek idén a képzeletbeli mozifilmek zenéinek világába látogatott el.

A zeneszerzésben Ennio Morricone és a giallok vezették a kezüket.

Egész nap csak sírnék.

Hatodik, és mindeddig szerintem legjobb albumával

rukkolt elő a napokban a Hail Spirit Noir.

 

A japán Mono három évvel a Pilgrimage of the Soul után

az über-hiper-cinematic Oath albummal tér vissza.

 

Zene húros és ütős hangszerekre, valamint Alcsesztára.

Legközelebb élőben: 2024. november 20., Dürer kert

 

Gyógyító Sumákolás közel nyolcvan percben.

 

Megérkezett a Wheel harmadik nagylemeze, amelyen Igazságos Izom Tiborokról regélnek.

Legközelebb élőben: 2024. december 5., Analog Music Hall

 

Egy kis desert rock a szubtrópusi időhöz.

Az arcok mindenkit csókoltatnak a svéd sivatagból!

 

Ehunvane.

 

Peripatetikus krautjazz-grúvolás kettő, avagy a "Befarsítva" visszavág!
(Elsőrész frissítve.)

Huszonöt évvel a feloszlásuk után Jim O'Rourke és David Grubbs összerakták ezt egy archív, kiadatlan élőfelvételekből és ilyen-olyan kallódó kislemezekből, százpercnyi cuccot. Bevallom, ezelőtt nem merültem el túlzottan a rövidéletű Gastr del Sol munkásságában, de ez alapján az egyik legtündökletesebb együttállás volt post-rock (az mi?) és minimálzene határán, Morton Feldman-i nagy elúszásokkal, űrfolkkal és konkrétzenével, avantgárd blúzgejzírekkel és éteri zajpástokkal, mindez gyönyörű, hátborzongat, meditáltat, röpít. Tényleg olyan, mint ez a szikrázó-csúcsú vityilló a hómezőn itt a borítóképen!

Az év összkiadása! Graham Lambkin, Darren Harris és Tim Goss éteri roncsricsaj-triójának évtizednyi munkája egyetlen tízlemezes (tizenhárom órányi) boksz-szettben, delükszök delüksze, szép sírkőszagú kávör mögött a kezdeti szargarázs/lo-fi-psych folkputtyogástól a legzűrösebb sci-fi-kollázsokig, tele végtelenimprókkal, disszonáns szabadvers-kántálásokkal, lúdvércnyomásos nyomorragákkal, aránytalan ambienttel, elbaszottszintivel, rozsdás provokációval és mikrofonzúgással. Mindenkinek, aki zenekart akar alapítani, de nem tudja, hol kezdje - innen tanuljon kattogni, nyekeregni, óbégatni! Katatón, vicces, váratlan, felemelő és mindenbeszaró zajszürrealizmusuk fél napon át görbítheti nektek zsinórban a teret! Tüzet raksz az albiban, bedugod a káziót és meghalsz.

Egy hónapja került a boltokba a holland Dool harmadik korongja, amit az első két nagylemez után határozottan vártam. Ehhez képest minden egyes alkalommal csak nyögvenyelősen tudtam végighallgatni. Nem rossz, de nekem pont olyan unalmas, mint amennyire friss hang volt a társulat a 2017-es Here Now, There Then idején. Ettől másnak még tetszhet, úgyhogy vegyétek, vigyétek, füleljétek:

 

Sötét hangulatú, vérnősző, és szilaj dolgok megtételére csábító feketés halálmetálra vágysz? Akkor pont a fogadra való a török Serpent of Old tavalyi bemutatkozó nagylemeze. Közel egy évet ültem ezen az albumon, mert annyira fejbe ver, hogy nemcsak a heti, de a havi egy fülelés is kihívás az Ensemble részéről. A legnagyobb vicc az, hogy az album még most is becsületkasszás a Bandcamp oldalukon. Csekira:

 

Az új DJ Krush idén februárban jelent meg a semmiből.

A KK's Slayer és az IWRYB! bemutatja: Feltörök a Pokolból, avagy tisztelet az Ölőnek címmel Király Kerim főszereplésével új, színes, térhatású sztereo albumát. Dave Lombardo szerepében Paul Bostaph hallható, Tom Arayát Mark Osegueda személyesíti meg, Hanneman viszont nem volt. A háromnegyed órás alkotásban feltűnik még Phil Demmel gitáron, és Kyle Sanders basszusgitáron. Az alkotók a korongot küldik mindenkinek, aki valaha hergelte belső fülét az Ölő szerzeményeivel, vagy hiányoznak neki az ilyes nóták.

Az In Vain lassan, megfontoltan hat év alatt elkészítette ötödik művét. A norvég banda továbbra is a progger death és progger black metszéspontjának koronázatlan királya. Frankón hasítanak a dalok, a hangzás is álomszép, és emiatt a Solemn nemcsak a heti évlemeze lesz, hanem a '24 év végi listákon is biztosított a helye ezzel a kilenc dallal. Csakis egyetlen dolog miatt nyígok csöndben: az új nagylemezzel kiadták a Currents második részét; nemcsak hangulatok, hanem nem egy helyen konkrét részletek köszönnek vissza az előző albumról. De ez legyen a legnagyobb baj, így is sokszor fogom fülelni.

 

Az Ufomammut is durván kényeztet bennünket az idei korongjával: a Hidden úgy marcangol szét, majd rak össze új emberré háromnegyed óra alatt, hogy a végén meg is köszönöd ezt a talján muzsikusoknak.

 

Öt hosszú év, illletve egy világjárvány telt el az Inter Arma legutóbbi sorlemeze óta, de most megérkezett az új albumuk. Amiben nem csalódtam, mert simán hozza a '16-os Paradise Gallows óta megszokott minőséget. Így nem csoda, hogy lassan három hete pörög a lejátszómban. Tessék csak idefülelni:

 

Hát akkor, Steve Albini emlékére.

A Sünatya megint itt van, és adja az ívet a sztónerikus kántáló rákenróval.

Legközelebb élőben: 2024. május 13., Robot

 

Holnap érkezik a Dürerbe a kanadai Big Brave

a különleges, post-sludge-ban gyökerező masszív minimalizmusával.

 

A Brume életművében a Kakas és a Nyuszik után a Nyest következik. Jelen esetben a lökött koncepció a zseniális harmadik lemezzel randizik: itt tényleg nem túlzás a határok tágításáról, a zenei világ finomhangolásáról és az idei év egyik eddigi legnagyobb meglepetéséről hadoválni. Leginkább a kísérleti ésvagy pszicho doom skatulyák lövik körbe a dalok stílusát: nagyon megdörrenő metalizálást alig hallani az albumon, sokkal inkább a tágas, nagy tereket érezni a szerzeményekben. Ha párhuzamot kell vonni, akkor a legutóbbi Oceans of Slumber nagylemez, a Starlight and Ash lehet irányjelző.

 

Sok víz lefolyt a Dunán és a Tiszán azóta, hogy a Black Pyramid 2013-ban kiadta legutóbbi, Adversarial című albumát. De végül megérkezett a negyedik nagylemezük is, amely simán van akkora királyság, mint a 2009-es cím nélküli bemutatkozó anyaguk.

 

Blogunk bemutatja: az eheti évlemeze. Nemcsak noise rockereknek.

 

A The Neptune Power Federation korábban már kapott posztot, ez pedig az új korongjuk. A lényeg most is ugyanaz, mint korábban: a banda The Black Plagums énekesnő vezetésével jóféle, tempós aussie heavy rákenrót nyomat.

 

Sivatagi pszichedáliából, doom-ból, és görög ízekből épül fel a Kirké varázslónőről elnevezett banda muzsikája. Akinek ez nem elég, az május 3-án, pénteken a Hajón élőben is megnézheti őket.

 

Járnak ide még Black Tuskosok? Mer' ez ám egy klafa lemez.

 

Cséplés és hadarás 25 percben. Mindenképpen hallgasd meg, ha agyrobbantást szeretnél.

 

Melvins - toties, sed non ultimus, hospes noster. Placet hoc testimonium cum maxime (A) Senile Animal. Denique omnia nosti. Aures mille sunt!

 

Robert Smith pár napja ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját. A szép alkalom örömére álljon itt ez az élő felvétel - ami nem a legjobb minőségű, de az igazi rajongót ez úgysem érdekli. Harminckét dal 140 percben, mi kell még?

Harmadszor is vendégünk a Dvne. Korábban.

Legközelebb élőben: 2024. június 5-én a Dürerben.