Lassúság, minőség, riffbőség: a Green Druid első nagylemeze sem volt piskóta, de a másodikkal akkora szintugrást hajtottak végre, hogy reggel munkába menet az albumot hallgatva azt gondoltam, hogy a harmadik korongjuk valszeg az évtized lemeze is lehet két-három év múlva. Nálam így most nem a heti,…
Mondanám, hogy a The Body ehhez képest elmehetne gyerekmesék aláfestőjének, de azt hinnétek, nagyot akarok mondani. Pedig ez tényleg olyan, mintha Chip Kingék az Anaal Nathrakhkal, a Dragged into Sunlighttal vagy mondjuk a Gnaw Their Tonguesszal álltak volna össze. Istentelenül erőszakos, kaotikus,…
Svédek, és valójában inkább egy projekt, mintsem egy "szabályos" banda: a Temple legénységét két együttes, a Surfing in Hell, és a Silver Devil adja. Ehhez képest überzsír doomban nyomulnak, ami időnként sztóner doom, máskor a lehangolt poszt-műfajok felé csusszannak el picit, néha meg kifejezetten…
Riffhegyekbe öltöztetett italo doom-ot űz a palermoi Satyrus, és a négyesfogat öt dalban mondja el, hogy mit is gondol a világról. Nem nehéz kitalálni, hogy vidám, fütyülhető slágerek helyett sötét hangulatú, a dolgok lassú szétfolyását nehezményező szerzeményeikkel nem fogunk az idei rádiós listák…