Ha sikerül túljutnod az első, háromperces és unalmas dalon (I Took One Hit to Believe), akkor olyan, majd negyvenöt perces, némi sludge-ot és sztóneres felhangokat is magába szívó doom-olást kapsz a Los Angeles-i Bong Wizardtól, hogy örömödben mind a tíz ujjadat megnyalod!  Left Hand Pass by BONG…

Az olasz Zolfo irtózatos sludge doom rombolást végez ötven perc alatt a hallójáratokban. Zenéjüket leginkább egy bezombult, és durva hörgéssel megspékelt Shrinebuilderként lehet körbeírni. Némi noise rockot is beépítetek az öt szerzeménybe, a végeredmény pedig egy hipnotikus hatású mocsári szörny…

Megérkezett a második Yatra, reméljük, hogy nem lett gyatra. Blood Of The Night by Yatra - STB - 33 

Kicsit húzódtam ettől a lemeztől, mert a mamut szót a nevükben hordozó együttesektől lassan Dunát lehet rekeszteni. De szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert a görög Acid Mammoth überzsírosan tolja a sztóner doom metált - olyannyira, hogy ha komálod a Monolordot, akkor egy ideig ők is a…

Híradások szerint idén az influenza (az intergalaktikusban: uatizmus) idén elérte a Tejút Külső Gyűrűjét. A fertőzés magas lázzal, és óriási zajigénnyel társul, így érdemes ellene laborban használatos szemüveggel, fülhallgatóval, valamint gyakori kézmosással védekezni!  Uatism by The Outer RIM

A héten hosszú idő után ismét füleltem a 2004 és 2007 között létezett egyetlen lemezes, vaddisznómódra túró Kalas 2006-os albumát. Az öttagú bandának Matt Atyaúristen Pike volt az énekese, és kivételesen nem gitározott.  

Öt év szünet után ismét magasan lobog a doom zászlaja Taljánországban.  THE DARK SIDE OF OLD EUROPA by DOOMRAISER

Progresszív epikus doom mötál az Egybesült Sirályságból. Idei lassú zúzás, nagyon karaj módon. Toward The Sun by Garganjua 

Csodás csapás Belfastból, amitől úgy érzed, hogy a Rangidős Druidák az orrpiercingeden átfűzött acélláncnál fogva vonszolnak végig az északír város macskaköves utcáin. Zenének és halálnemnek egyaránt ronda és lassú, de közben valahogy nagyon is finom.  Golgotha by Elder Druid

A portlandi Hippie Death Cult nagyon frankó tavalyi bemutatkozó lemezén alapvetően bluesos alapokra építkező Sabbath-imádattal találkozhat a hallgatóság. Természetesen nem a másolás a lételemük, hanem nagy lelkesedéssel és erőteljes fílinggel csapatják sztónero-pszicho-bluesrocker szerzeményeiket.…

Szemfüles olvasónk rámutatott, hogy a világban továbbra is terjed a Zöldtüdejű Sabbathizmus. Mi pedig semmiképpen sem szeretnénk róla lemaradni, ugye?  Woodland Rites by GREEN LUNG

Fuzzos sludge-doomban érzi magát otthon a francia Atomic Trip, és hogy veszekedés se legyen a mikrofonállványnál, énektémák nélkül szólalnak meg a szerzeményeik. Melyből pont kettő található meg a Második Csapáson. Hétkezdéshez ideális hallgatnivaló. Ráadásul Bandcamp-oldalukon az Első Csapás is…

Öt és fél évvel a Magmafröccs után az év leguccsó napjaiban az új Kröwnn nagylemez is betoppant Velencéből. BLÜEDEEP by Kröwnn 

Két megalo-fuckin-monumentális dal egy órában, lassú betonozással és a bolygófelszín szétmállasztásával járó, alapból instrumetálista sötétkedő doomban utazva: ezt kínálja fel a hallgatónak a chicago-i Canyon of the Skull idei nagylemeze. Sins of the Past by Canyon of the Skull 

Monpellier-ben nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy: a francia banda sludge doom muzsikáját post-hardcore elemekkel színesítve mondja el, hogy mennyire király dolog a Naprendszerben ide-oda utazgatni egy luxusűrhajóval. Astral Sabbath by VERDUN 

Ismét egy EP, ami a hossza miatt nagylemez is lehetne: a svéd Domkraft az év végére időzítette aktuális Sabbath-imádatának a világ elé tárását. Bő egy éve pedig az igen kiváló Áradással írták be magukat a blog történetébe. Slow Fidelity by Domkraft 

A New Jersey-i Solace a kilencvenes évek közepén rövid ideig létezett, és a rockvilágot egyetlen, de annál remekebb lemezzel (Ride, 1994) gazdagító, két basszusgitárral működő Godspeed romjain alakult meg '96 környékén. A kétezres évtizedben három albumot is kiadtak, majd a tizes években síri csönd…

Az új Spaceslug hanganyagot EP-ként nevezi meg a banda, de nyugodtan lehetne nagylemez is a maga 36 perces hosszával. Korábbi munkáikhoz hasonlóan az Orion is kiváló hallgatnivaló, az öt szerzeményben pedig most kicsit több a space, mint a stoner-doom.  Reign Of The Orion by Spaceslug

A talján banda új lemezén a bebélyegezett állattesű szerzetes kalandjait meséli el, melynek során fény derül arra a titokra is, hogy a háttérben miért vág olyan savanyú arcot a kúpos fejű ember?  

A Megsebzett Királyok ötödik albumán is folytatta a lassú betonozást - a devoni banda rendületlenül nyomta a tradicionális doom metált. Ami lassú, de finom: ha a Visions elődjéhez hasonlóan egyszer beüt, akkor hetekig a füledben és a lejátszódban ragad. Sajnos a három éve megjelent album egyúttal az…

Ügyesen kereső olvasónk megtalálta jól a Bandcampen ezt a New York-i kvartettet, amely szavak nélkül nyomatja a doom metált. Az album négy böhöm nagy szerzeményből áll, közel 75 percben. Öt évvel ezelőtt egyébként már kaptak nálunk posztot. Hallga' csak!  The Glitter of Infinite Hell by Clouds…

Két éve kimaradt a szórásból a második Dread Sovereign nagylemez. A hiányt most pótoljuk, hogy mindenki szerdája frankó legyen - mert doomból sosem elég. For doom the bell tolls by Dread Sovereign 

Sludge-doomban elmélyülni vágyók számára ideális választás az indianapolisi Tusk trio, melynek zenéjét mindenki értékelni fogja, aki elismerősen bólogat a Conan és a Pallbearer nevek hallatán. Eternal Ice by Tusk 

A Strigoi szóról nekem egy óriási, meztelencsigaszerű, mérgező epét és ocsmány nyálkát termelő lény jut eszembe. Pedig nem így van: ez a neve Greg MacKintosh (Paradise Lost, Vallenfyre) gitáros új projektjének, amelyben Chris Casket basszer (Vallenfyre, Extreme Noise Terror) és session…

Köbüki fénypostával elküldte nekünk a negyedik Avatarium albumot.  

A nápolyi Naga utoljára három éve, az Inanimate EP idején hallatta a hangját, most viszont meghozta a postás a harmadik nagylemezüket. A stílus változatlan: nagy intenzitással szólalnak meg éjkék sötétségből és kórokozóktól hemzsegő mocsári sárból komponált dalaik. A remek hétkezdés elképzelhetetlen…

A seattle-i Year of the Cobra három évvel ezelőtti első albuma sem volt rossz, de a most megjelent Ash & Dust még magasabbra tette a lécet. A doom metalból alapvetően nem engedtek, de színesedett a dalok hangulata: a duó olyan hatásokat is beemelt a muzsikájába, mint a lassú pszichózgatás, vagy…

"Ha ő ugyanannyit nyom, mint egy kacsa, akkor fából van, következésképpen boszorkány!" Covenant by Karyn Crisis' Gospel of the Witches 

A sáros-iszapos mélyfúrást végző Navajo Witch Tennessee-ből érkezett hozzánk, és a szuperlassú trió brilliánsan teszi a dolgát. Nem bonyolítják túl az életet: a nagylemez 33 perces, de annyira frankón összerakták, hogy könnyen (újra)hallgattatja magát. Nagy jóság. Volume III: Season of The Witch by…

Bleak doom metal az önmeghatározás, de inkább nevezzük nevén a gyereket: ez bizony lassan karcoló és zsírozó funeral doom. Megahosszú dalok, hiperlassan felvezetve. közben időnként egy nagyot szipákolva a füstölgő bongból, az énekes pedig mintha hangszál-gyulladásban szenvedne - az összkép viszont…

Még a fülemben cseng a tavalyi To the Night Unknown, és máris itt van az újabb Morne korong - de a gyanúsan gyors tempó miatt egy keresés segítségével kiderültek a részletek. A kiadvány első három tétele a 2009-es Morne/Warprayer split anyaga, az utolsó két dal pedig a 2008-es Morne demoról lehet…

Brumi idén a kakasok után a nyuszikról mesél nekünk. Rabbits by Brume 

Úgy emlékeztem, hogy posztoltuk ezt az albumot is, de csak a Bandcamp-oldalas bejegyzést találtam a FB-csoportunkban. De most itt van, hogy este lehessen rá mulatni a Dürerben! Children of the Haze by Dopelord 

Két évtizede nyomja a doom-ot a talján Bretus, az Aion Tetra pedig a negyedik nagylemezük. A dalokat a helyenkénti blues-os alapokra konstruált lassúság szövi át, a zsíros, több tonnás riffek lomhán bugyognak elő a gitárokból, a szövegek pedig horrorisztikus lovecrafti történeteket regélnek el a…

Két, igen ritka jelenség látható a lemezborítón: az egyik az a mozzanat, ahogyan a négykezű, furaszemű Kecskeisten előtt térdeplő Halál alázatos testtartásban azt mondja: "Légyszi adj már kölcsön, öreg vagyok, kell a pénz." A másik pedig egy fizikai jelenség, az ún. ibolyántúli izzás, amit a…

Hajnalimádó csoporttagunk hívta fel a figyelmet erre a nagyszerű, feketébe hajló avant-post-bármi műfajban gitárral, hegedűvel és hörgéssel utazó oregoni trióra, én pedig egy hét alatt elfelejtettem jól, hogy a FB újabban nem enged ki kommentet, ha Zippys link van benne. Így megkapta a maga…

A montreali Lochness fél órában megmutatja, hogy hol lakik a dúmszter szmókerek istene. Mindezt a tudást ráadásul akár ingyen is biztosítja a nagyérdemű számára. Black Smokers by Lochness 

Dallamokkal, helyenként egy kis pszichedeliával és cipőbámulással is megbolondított muzsikában utazik a svéd Pyramido, és annyira jól tolják a sludge-doomot, hogy az az összes, dél-floridai mocsárban bujkáló vizigótnak is becsületére válik. Fem by Pyramido 

Black metal Houstonban is van, és nagyon frankó. There Is No Truth But Death by Sleeping Ancient 

Kecskeistennő gyermekei, avagy ha feldobom doom, ha leesik, akkor meg sztóner. Blood and Wine by Goatess