A The Lunar Era marylandi, progosságba hajló power trio, a sludge-sztóner-doom hármas határvidékről, harsányan kiabálós énekkel. Lassan egy évtizede léteznek, de eleddig ez az egyetlen albumuk, ami kifejezett frankóság. Ráadásul a Bandcamp oldalukon annyit fizetsz a nagylemezért, amennyit…

Úgy látszik, hogy a Távérzékelés lemezeinek az a sorsuk, hogy késéssel posztoljuk őket. Második korongjuk tudniillik tavaly év végén megjelent, de a blogon eddig csak az elsővel találkozhattatok. Szerintem gyengébben sikerült az elődjénél - de remélem, hogy másoknak legalább annyira tetszeni fog,…

Nevéhez hűen a Dirt Woman csak egyetlen hölgytaggal rendelkezik, természetesen a nótafaina posztján. Zenéjük vérbő marylandi sztóner doom, némi fuzzal elegyítve - innentől kezdve mindent tudtok.  The Glass Cliff by Dirt Woman

A második Vinnum Sabbathi album az elsőhöz hasonlóan az űrben kering, de most egy összefüggő történetet mesél el. 2061-ben járunk, mikor is az emberiség technológiai és tudományos értelemben is a csillagközi civilizációvá válás küszöbén áll. Mindez egy Fritz nevű űrhajósnak egy fekete lyuk…

Az Óceáni Főnök öt, megahosszú doom kompozícióban mesél nekünk a harmadik napról. Den Tredje Dagen - 2020 by OCEAN CHIEF 

2020-ban Ravennában is fellendült a digitális irodalomórák tartása. Viccet félretéve: a négyesfogat továbbra is az ütős prog sludge-ot műveli, továbbra is igen frankó módon.  Metaphora by Void Of Sleep

A múltkor azért jutott eszembe a sajnos már nem létező német Tephra, mert megtaláltam ezt a görög bandát. A Caldera hangulatos post-metal/post-rock/doom-ot játszik, ének nélkül, nagyon frankón. Azóta ráadásul ingyenessé tették a letöltését. Tephra by Caldera 

Kedvenc polák bandánk sem pihent az utóbbi időben, így megérkezett a Children of the Haze folytatása. Sign Of The Devil by Dopelord 

Az izléses lemezborító mögött ízléses instru post-hácé, post-metal, sludge-doom kevercs rejtőzik, amely a franciaországi Lille városában született meg. A fenti műfajok kedvelői a képre kattintva nem fognak csalódni a fülelés során. MERE MORTALS by The Lumberjack Feedback 

Rúgd be a hétvégét egy erős feketével! Ebben segítségedre lesz a spanyol Neptunian Sun trió, amely a feketefém és a szörnyűséges fém kiváló elegyével lepte meg tavaly a zenefüggők hallójáratait. Lélekpurgálásra fel! The Black Light that Blinds Us by Neptunian Sun 

Harmadszor vendégünk a spanyol Hela: a gyengébb második album után a bemutatkozó koronghoz hasonlóan ismét teljes pompájában mutatkozik meg okkult-pszicho doom metáljuk. És most sem wc-tekerccsel gurigáznak; a Vegvisírt öt monumentális dal alkotja, amelyek közül az albumnyitó Holy Hell a legrövidebb…

Mótvár, ismét itt van, és valszeg lesz még. Legközelebb élőben: Bécs, holnap este.  Gravity by SATURNALIA TEMPLE

Az Icon időszakának Paradise Lostja keveredik a My Dying Bride melankóliájával a Godthrymm bemutatkozó albumán. Ami nem csoda, mert Shaun Taylor-Steels dobos, illetve Hamish Hamilton Glencross gitáros korábban a MDB tagja volt. Ezekből már sejthető, hogy a játék neve doom mötál. Így is van, és bár…

Az EP címe ellenére kivételesen most nem a Sabbathizmusról szól a mese. A szlovén Chains egy fura, de király módon működő hibridet tenyésztett ki a nyolcvanas évek olasz retro doomjából, a szintén nyolcvanas évekbeli dark/goth metálból, a death rockból, valamint a post punkból. Csekkold, mert nagyon…

Ha sikerül túljutnod az első, háromperces és unalmas dalon (I Took One Hit to Believe), akkor olyan, majd negyvenöt perces, némi sludge-ot és sztóneres felhangokat is magába szívó doom-olást kapsz a Los Angeles-i Bong Wizardtól, hogy örömödben mind a tíz ujjadat megnyalod!  Left Hand Pass by BONG…

Az olasz Zolfo irtózatos sludge doom rombolást végez ötven perc alatt a hallójáratokban. Zenéjüket leginkább egy bezombult, és durva hörgéssel megspékelt Shrinebuilderként lehet körbeírni. Némi noise rockot is beépítetek az öt szerzeménybe, a végeredmény pedig egy hipnotikus hatású mocsári szörny…

Megérkezett a második Yatra, reméljük, hogy nem lett gyatra. Blood Of The Night by Yatra - STB - 33 

Kicsit húzódtam ettől a lemeztől, mert a mamut szót a nevükben hordozó együttesektől lassan Dunát lehet rekeszteni. De szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert a görög Acid Mammoth überzsírosan tolja a sztóner doom metált - olyannyira, hogy ha komálod a Monolordot, akkor egy ideig ők is a…

Híradások szerint idén az influenza (az intergalaktikusban: uatizmus) idén elérte a Tejút Külső Gyűrűjét. A fertőzés magas lázzal, és óriási zajigénnyel társul, így érdemes ellene laborban használatos szemüveggel, fülhallgatóval, valamint gyakori kézmosással védekezni!  Uatism by The Outer RIM

A héten hosszú idő után ismét füleltem a 2004 és 2007 között létezett egyetlen lemezes, vaddisznómódra túró Kalas 2006-os albumát. Az öttagú bandának Matt Atyaúristen Pike volt az énekese, és kivételesen nem gitározott.  

Öt év szünet után ismét magasan lobog a doom zászlaja Taljánországban.  THE DARK SIDE OF OLD EUROPA by DOOMRAISER

Progresszív epikus doom mötál az Egybesült Sirályságból. Idei lassú zúzás, nagyon karaj módon. Toward The Sun by Garganjua 

Csodás csapás Belfastból, amitől úgy érzed, hogy a Rangidős Druidák az orrpiercingeden átfűzött acélláncnál fogva vonszolnak végig az északír város macskaköves utcáin. Zenének és halálnemnek egyaránt ronda és lassú, de közben valahogy nagyon is finom.  Golgotha by Elder Druid

A portlandi Hippie Death Cult nagyon frankó tavalyi bemutatkozó lemezén alapvetően bluesos alapokra építkező Sabbath-imádattal találkozhat a hallgatóság. Természetesen nem a másolás a lételemük, hanem nagy lelkesedéssel és erőteljes fílinggel csapatják sztónero-pszicho-bluesrocker szerzeményeiket.…

Szemfüles olvasónk rámutatott, hogy a világban továbbra is terjed a Zöldtüdejű Sabbathizmus. Mi pedig semmiképpen sem szeretnénk róla lemaradni, ugye?  Woodland Rites by GREEN LUNG

Fuzzos sludge-doomban érzi magát otthon a francia Atomic Trip, és hogy veszekedés se legyen a mikrofonállványnál, énektémák nélkül szólalnak meg a szerzeményeik. Melyből pont kettő található meg a Második Csapáson. Hétkezdéshez ideális hallgatnivaló. Ráadásul Bandcamp-oldalukon az Első Csapás is…

Öt és fél évvel a Magmafröccs után az év leguccsó napjaiban az új Kröwnn nagylemez is betoppant Velencéből. BLÜEDEEP by Kröwnn 

Két megalo-fuckin-monumentális dal egy órában, lassú betonozással és a bolygófelszín szétmállasztásával járó, alapból instrumetálista sötétkedő doomban utazva: ezt kínálja fel a hallgatónak a chicago-i Canyon of the Skull idei nagylemeze. Sins of the Past by Canyon of the Skull 

Monpellier-ben nagyon érzik, hogy mitől döglik a légy: a francia banda sludge doom muzsikáját post-hardcore elemekkel színesítve mondja el, hogy mennyire király dolog a Naprendszerben ide-oda utazgatni egy luxusűrhajóval. Astral Sabbath by VERDUN 

Ismét egy EP, ami a hossza miatt nagylemez is lehetne: a svéd Domkraft az év végére időzítette aktuális Sabbath-imádatának a világ elé tárását. Bő egy éve pedig az igen kiváló Áradással írták be magukat a blog történetébe. Slow Fidelity by Domkraft 

A New Jersey-i Solace a kilencvenes évek közepén rövid ideig létezett, és a rockvilágot egyetlen, de annál remekebb lemezzel (Ride, 1994) gazdagító, két basszusgitárral működő Godspeed romjain alakult meg '96 környékén. A kétezres évtizedben három albumot is kiadtak, majd a tizes években síri csönd…

Az új Spaceslug hanganyagot EP-ként nevezi meg a banda, de nyugodtan lehetne nagylemez is a maga 36 perces hosszával. Korábbi munkáikhoz hasonlóan az Orion is kiváló hallgatnivaló, az öt szerzeményben pedig most kicsit több a space, mint a stoner-doom.  Reign Of The Orion by Spaceslug

A talján banda új lemezén a bebélyegezett állattesű szerzetes kalandjait meséli el, melynek során fény derül arra a titokra is, hogy a háttérben miért vág olyan savanyú arcot a kúpos fejű ember?  

A Megsebzett Királyok ötödik albumán is folytatta a lassú betonozást - a devoni banda rendületlenül nyomta a tradicionális doom metált. Ami lassú, de finom: ha a Visions elődjéhez hasonlóan egyszer beüt, akkor hetekig a füledben és a lejátszódban ragad. Sajnos a három éve megjelent album egyúttal az…

Ügyesen kereső olvasónk megtalálta jól a Bandcampen ezt a New York-i kvartettet, amely szavak nélkül nyomatja a doom metált. Az album négy böhöm nagy szerzeményből áll, közel 75 percben. Öt évvel ezelőtt egyébként már kaptak nálunk posztot. Hallga' csak!  The Glitter of Infinite Hell by Clouds…

Két éve kimaradt a szórásból a második Dread Sovereign nagylemez. A hiányt most pótoljuk, hogy mindenki szerdája frankó legyen - mert doomból sosem elég. For doom the bell tolls by Dread Sovereign 

Sludge-doomban elmélyülni vágyók számára ideális választás az indianapolisi Tusk trio, melynek zenéjét mindenki értékelni fogja, aki elismerősen bólogat a Conan és a Pallbearer nevek hallatán. Eternal Ice by Tusk 

A Strigoi szóról nekem egy óriási, meztelencsigaszerű, mérgező epét és ocsmány nyálkát termelő lény jut eszembe. Pedig nem így van: ez a neve Greg MacKintosh (Paradise Lost, Vallenfyre) gitáros új projektjének, amelyben Chris Casket basszer (Vallenfyre, Extreme Noise Terror) és session…

Köbüki fénypostával elküldte nekünk a negyedik Avatarium albumot.  

A nápolyi Naga utoljára három éve, az Inanimate EP idején hallatta a hangját, most viszont meghozta a postás a harmadik nagylemezüket. A stílus változatlan: nagy intenzitással szólalnak meg éjkék sötétségből és kórokozóktól hemzsegő mocsári sárból komponált dalaik. A remek hétkezdés elképzelhetetlen…