Az ikervárosokból érkezett Lungs post-metal EP-je durva nehézségekkel szembesülve született meg. A dalok feljátszása után először kilépett Sean Tobin gitáros, aki nem sokkal ezután 31 évesen elhunyt. Ennek hatására Mike Cushing basszeros is lelécelt, akit gyorsan pótoltak egy új arccal, Eric…

Az első Infectious Grooves nagylemezt valahogy mostanáig még nem posztoltuk.  

A 2000 óta alkotó Soundwalk Collective tagjai hangarcheológusokkként cimkézik önmagukat, amelynek lényege, hogy a zeneszerzés folyamata során különféle, az adott kompozícióhoz "szükséges" hangokat előre kiválasztott helyszíneken rögzítik. Dolgoztak így már az Arab-félsziget sivatagában, vagy éppen a…

Ha már emlegettem, akkor legyen itt a Ride is. Úgy emlékeztem, hogy valamikor már posztoltam, de nem - így valszeg a freeblogon történt a dolog. Annyit még hozzátennék a Godspeed történetéhez, hogy első és egyetlen (ráadásul idén negyedszázados) nagylemezük producere Rachel Bolan volt a Skid Rowból.…

A New Jersey-i Solace a kilencvenes évek közepén rövid ideig létezett, és a rockvilágot egyetlen, de annál remekebb lemezzel (Ride, 1994) gazdagító, két basszusgitárral működő Godspeed romjain alakult meg '96 környékén. A kétezres évtizedben három albumot is kiadtak, majd a tizes években síri csönd…

Felvonulók kérték, avagy megjelent a közelgő halál utáni igény. Legközelebb élőben: 2019. december 12., Bécs, Fluc Imminent Death by The Flying Luttenbachers 

Ügyesen kereső olvasónk megtalálta jól a Bandcampen ezt a New York-i kvartettet, amely szavak nélkül nyomatja a doom metált. Az album négy böhöm nagy szerzeményből áll, közel 75 percben. Öt évvel ezelőtt egyébként már kaptak nálunk posztot. Hallga' csak!  The Glitter of Infinite Hell by Clouds…

Sludge-doomban elmélyülni vágyók számára ideális választás az indianapolisi Tusk trio, melynek zenéjét mindenki értékelni fogja, aki elismerősen bólogat a Conan és a Pallbearer nevek hallatán. Eternal Ice by Tusk 

Erről a másfél órás lemezről az első hallgatás során a RHCP Stadium Arcadiuma jutott eszembe. Mindkét dupla album ugyanazzal a gyerekbetegséggel küzd: az előadó önkritika nélkül piacra dobta az adott időszakban született összes szerzeményét - ahelyett, hogy kicsit magasabbra tett léccel átfésülve az…

Nem nem, ez nem egy ócckúl halálmetál banda a floridai Everglades bugyogó mocsarából. Sokkal inkább egy "nagyon fasza slowcore/shoegaze lemez, ami nemrég jött ki a Deathwishnél" - ahogyan azt szemfüles, az albumra rátaláló olvasónk írta. Az énekesük orgánuma miatt engem az egész a Turin Brakes-re…

Év vége felé közeledve elgondolkoztam azon, hogy van-e még olyan idén évfordulós album, amit másokkal együtt nagyon szeretek, nem is kapott még posztot, és nem a "nyilvánvaló" kategóriába esik? És mivel van még nem is egy, következzen az egyszerre agyament, zseniális, infantilis és halál komoly Mr.…

A haqq török szó, és igazságot jelent; a muszlim szövegekben gyakran al-haqq ( حقّ‎) alakban szerepel, és ott jogot, igazságot, illetve a valóságot értik alatta. A kifejezés a Koránban is jelen van, ahol Isten egyik nevének szinonimájaként használják, utalva ezzel arra, hogy ő az iszlám végső…

Ha már a FB-csoportban szó esett a post-punk/goth/cold wave bandákról, akkor következzen egy idei korong, ami minden post-punkernek tetszeni fog: a Sea of Worry a Have a Nice Life harmadik lemeze, és nemcsak én, hanem szerkesztőtársnőm is üldögél rajta egy ideje. A duó negyvenöt percben eljátszik…

Ragacsosan magába húzó hipnotikus trip, mélyében disszonáns gitárhangokra bágyadtan kántáló kórussal, és mikor közelebb érsz, látod, hogy szatír fakírok betépve vigadnak egy lassan nyekergő jukebox romjai fölött. A Queen Elephantine tagjai poszt-apokaliptikus free jazz, dimenziókon túli drone és…

A seattle-i Year of the Cobra három évvel ezelőtti első albuma sem volt rossz, de a most megjelent Ash & Dust még magasabbra tette a lécet. A doom metalból alapvetően nem engedtek, de színesedett a dalok hangulata: a duó olyan hatásokat is beemelt a muzsikájába, mint a lassú pszichózgatás, vagy…

Az év utolsó két hónapjában záporoznak a jobbnál-jobb nagylemezek: a chicagói Lord Mantis negyedik korongján egy fagyosan zord világot fest meg dalaival, amelyben tébolyodott elméjű humanoidok támolyognak hunyorogva, és néha egymásnak esve véresre tépik egymást. Az egész album egyetlen óriási…

"Ha ő ugyanannyit nyom, mint egy kacsa, akkor fából van, következésképpen boszorkány!" Covenant by Karyn Crisis' Gospel of the Witches 

A sáros-iszapos mélyfúrást végző Navajo Witch Tennessee-ből érkezett hozzánk, és a szuperlassú trió brilliánsan teszi a dolgát. Nem bonyolítják túl az életet: a nagylemez 33 perces, de annyira frankón összerakták, hogy könnyen (újra)hallgattatja magát. Nagy jóság. Volume III: Season of The Witch by…

Bleak doom metal az önmeghatározás, de inkább nevezzük nevén a gyereket: ez bizony lassan karcoló és zsírozó funeral doom. Megahosszú dalok, hiperlassan felvezetve. közben időnként egy nagyot szipákolva a füstölgő bongból, az énekes pedig mintha hangszál-gyulladásban szenvedne - az összkép viszont…

Őszi EP a Sárméztől, ami a tavalyi Digital Garbage politikus garage punkját viszi tovább. Ideális kisnagylemez: hét dal huszonkét percben. Morning in America by Mudhoney 

Az év végéhez közeledve négy fazon feltárja az emberiség titkait. Hidden History of the Human Race by Blood Incantation 

Még a fülemben cseng a tavalyi To the Night Unknown, és máris itt van az újabb Morne korong - de a gyanúsan gyors tempó miatt egy keresés segítségével kiderültek a részletek. A kiadvány első három tétele a 2009-es Morne/Warprayer split anyaga, az utolsó két dal pedig a 2008-es Morne demoról lehet…

Brumi idén a kakasok után a nyuszikról mesél nekünk. Rabbits by Brume 

Röpke másfél évtized után megérkezett a legendás sivatagi móka legújabb két része. Az első négy dal a hangzatos Arrivederci Despair, a második négy pedig a Tightwads & Nitwits & Critics & Heels alcímet kapta.  

A piroklaszt, vagy izzófelhő lávadómok, vagy egy ún. kitörési felhő összeomlása során keletkezik. Kiindulási pontján hőmérséklete elérheti az 1000 °C-t is; az izzó lávatörmelékből, forró gázokból, vulkáni hamuból, porból és vízgőzből, valamint a piroklaszt által szállított törmelékből áll. A vulkáni…

Klasszikus öregsulis halálmetál Marylandből, kb. a korai Asphyx, korai Cannibal Corpse, illetve a Cause of Death időszakbeli Obituary nyomvonalán. Semmi újdonság, de azt nagyon tuti módon.  A Monument to the Dead by Coffin Rot

Két éve már találkoztunk a Spirallel, és az új-mexikói banda most sem hibázott, hanem ha lehet, az Anomaly egy fokkal még jobban sikerült, mint a Ruins. Közben derült ki számomra, hogy ezek az albumok - a 2012-es The Travelerrel együtt - egy hosszabb történetet mesélnek el. A trilógia jelen záró…

Ki kopog? Avagy a májsztró újabb tizennégy dala. Legközelebb élőben: 2019. november 25., Dürer Kert  

Ray Alder (Fates Warning, Redemption, Syrus) első szólóalbuma megérkezett.  

Négy és fél után új lemezük van a lyányoknak.  

Jó régen hallottunk utoljára a Battles-ről, ráadásul a négy évvel ezelőtti La Di Da Di nekem kevésbé adta az ívet, mint az első két nagylemezük. Most viszont előrukkoltak egy szintén ütődött című albummal, és bár egyelőre nem volt időm elmélyedni benne, biztató jel, hogy a már két hónapja…

Három számos EP egy új dallal, és két feldolgozással: az egyik egy Celtic Frost-, a másik pedig egy Bad Brains-átirat. A Sutter Lord kiadványa.  

Húsz éve jelent meg az Antipop.  

Hajnalimádó csoporttagunk hívta fel a figyelmet erre a nagyszerű, feketébe hajló avant-post-bármi műfajban gitárral, hegedűvel és hörgéssel utazó oregoni trióra, én pedig egy hét alatt elfelejtettem jól, hogy a FB újabban nem enged ki kommentet, ha Zippys link van benne. Így megkapta a maga…

Tíz éve jelent meg az Animal Collective hullámzó borítójú albuma, amely akkor elvarázsolt, és azóta is jó pár alkalommal.  

Négy éve a fantázia birodalmába kirándultunk, most viszont a Lightning Bolt megmutatja, milyen egy szónikus citadellán zenélni.  Sonic Citadel by Lightning Bolt

Black metal Houstonban is van, és nagyon frankó. There Is No Truth But Death by Sleeping Ancient 

Több, mint negyedszázadot kellett rá várni, de megérkezett a New Orleans-i Exhorder harmadik nagylemeze.  

Kerek évfordulós lett a Talking Heads harmadik lemeze, és bár sokan a Remain in Ligh-ot tartják a fő művüknek, én sokkal jobban rákattantam erre az albumra. David Byrne hol modoros, hol neurotikus-zaklatott énekét, Tina Weymouth morgó basszushangjait, Chris Frantz krautosan motorikus dobütéseit, és…

Az arizonai Spirit Adrift valójában elég jól tolja a mötált, de egy dolog nagyon böki a csőrömet. Az Ozzyt nyelt énekesek hangja néha kifejezetten szórakoztat, máskor pedig két sor eléneklése után lekapcsolom az egészet a gőzbe. Holnap este viszont mindenre fény fog derülni, mert legközelebb…