Erről a másfél órás lemezről az első hallgatás során a RHCP Stadium Arcadiuma jutott eszembe. Mindkét dupla album ugyanazzal a gyerekbetegséggel küzd: az előadó önkritika nélkül piacra dobta az adott időszakban született összes szerzeményét - ahelyett, hogy kicsit magasabbra tett léccel átfésülve az egészet egy jóval feszesebb anyagot jelentetett volna meg. DJ Shadow esetében még furcsábban alakult a dolog: az első korong gyakorlatilag instrumentális dalkezdemények gyűjteménye, melyeket minden kertelés nélkül egyszerűen csak rossznak lehet nevezni. Ezzel szemben a második lemeznyi hanganyag... is messze van a tökéletestől, de a Drone Warfare-től kezdve üdítően hangulatos dolgok váltakoznak a "kicsit uncsi" kategóriájúakkal. Természetesen egy csomó arc fícsöringöl ebben az etapban: Nas, a De La Soul, több figura a Wu-Tang Clanből, Dave East, és még sokan mások, akikről eddig nem hallottam. A bónusz kiadás még erre is rátesz egy lapáttal: az ugyanis négy dallal hosszabb (a Bandcampen is így van kinn).