Az új The Telescopes nagylemezzel együtt egy jó hír is érkezett, miszerint legközelebb élőben november 10-én lehet őket a Robotban elkapni.  Halo Moon by the telescopes

Julia Holter vadiúj nagylemezét első gyermekének érkezése, valamint szeretteinek távozása inspirálta. Zeneileg a lassú, jazzes momentumok és a kísérletező kedv szerzeményekké formálása lehettek a Something... fő ihletői. Az album komótosan közelítve az utolsó dal felé félig-meddig átcsusszan az…

Hűha, valaki nagyon fel van baszva. Mondjuk joggal. Többet nem szeretnék elárulni, hallgassatok bele és ijedjetek meg úgy, mint én.  catharsis only by B L A C K I E (Érdemes ránézni a korábbi, idézőjelesen zeneibb lemezeire is, mindent ingyen ad.)

A mindenbenutazó lengyel gityós melankolikus, keleteurópai, holzavaros-holszép (Odesszában szerzett) szólóimprovizációi helyenként Steven R. Smith munkásságát, azon belül is a Hala Strana projektet juttatták eszembe, a zúzmarás ködharangokat, máskor a Marc Ribot-féle Silent Movies gömbölyűségét és…

Mindig jó érzés, ha felfedezek egy kísérletező kedvvel megáldott bandát - és ilyen az Among the Rocks and Roots is. Hosszan lehetne sorolni, hogy a duó mit mivel kutyul össze, úgyhogy csak röviden. Van itt a free jazzes megoldásoktól kezdve a noise rockos és sludge-os borulatokon keresztül az…

Az egyhangotnyomokazorgonán-császárnő ezúttal szinuszhullámra, elektromos gitárra (Stephen O'Malley) és csellóra (Lucy Railton) szerzett triplalemeznyi fejmosómisét. Búg, búg és búg, fullaszt és felemel, végtelen, gyönyörű. Megtelik közben a szobád azúrkék tejjel meg binaurális magzatvízzel, az…

Fossá kamilláztam a szemem, úgy kiszáradt + valami erózió is diagnosztizáltatott a retinámon néhány napja, ezért  beraktam a Big Brave alapítóarc tavalyi szólócuccát (ezt!), és alulvilágított albérletemben megidéződtek a baljóslatú idők, amikor Barn Owl és Steven R. Smith lemezekre vártam a csodát,…

Ismeritek azt a viccet, hogy a körlégző, a üveghangbiciklista, a barázdagyáros meg a marimbás fölfedezőarc megy a tejúton, az egyik aszondja: "jazz dronecore funk metal - tessék!”, mire a többiek elkezdik nyakló nélkül pakolni a delfinpárbeszédekből, egzotikus hangtájakból, morózus funk-grúvokból,…

Mennyire kibaszottul súlyos dolog ez még mindig. Sőt. Amit itt írtam, továbbra is helytálló. Ne csak szeressétek, tiszteljétek is őket.  Systemic by Divide and Dissolve

Jessica Bailiff és Annelies Monseré külön-külön is messzemenőkig zseniális zeneszerzők, szóval nagy meglepetés nincs, duójuk első lemeze is messzemenőkig zseniális. Egyszerűségükben velőtrázó, csontig hatoló, végtelenül nehéz és szomorú és letaglózó minimalista dalok kőkemény, világtemető hipnózisa.…

Justin Broadrick nyers és gonosz és ocsmány és égbekiáltóan szemét nihilista zajmocska kizárólag a bátraknak tépi le a barom pofáját, de ezek a bátrak élvezni fogják a kínt, a gyötrelmet és azt a megmagyarázhatatlan, transzba taszító szépséget, ami ott rejtezik minden rommá toszott okádék hangja…

A 19. lemezük is zseniális. Sőt.  Travel by The Necks

Jobbnál jobb dolgokat ad ki, de valószínűleg eddig ez a legkomolyabb munkája. Még csak azt sem lehet rá mondani, hogy könnyű hallgatni. Az utolsó szám mi már. Iszonyú súlya van ennek most, és kurva nagy nyomot hagy. Jön az Inotára, amúgy.  glim by KMRU

Akárhány kibaszott változata lesz ennek a kibaszott lemeznek, mindet kibaszottul ki fogom rakni. Igazából azt sem tudom mi a fasz értelme van itt összevissza posztolgatni évek óta, amikor tulajdonképpen van ez a lemez, meg vannak az ennél jócskán szarabb lemezek. 

Az ambientpápa és a kísérleti zenék egyik legnagyobb élő atyaúristene egy százéves ausztrál múzeumi orgona hangfelvételeiből készítettek valami egészen varázslatos dolgot. Odafigyelve, hangosan, nyugiban.  Colours Of Air by loscil // lawrence english     

Csávókám nem tud leállni, de tévedni sem. Minden gondod elszáll.  Collider by Warmth

Egy négy hangból álló, nevetségesen cool dublüktetésű basszustéma ismétlődik egy órán keresztül. Ez egy dolog. A másik meg minden, ami a téma körül történik. Tanítandó minimalista gyönyörűség. Ha jól számolom, elvett már 6 órát az életemből. Beszarás az egész. Végighallgatod, nem csak…

A torokrákkal küzdő Sakamoto megrázóan szép életvégi zongorameditációja mesteri, tanítandó visszafogottságában válik az elmúlás zavarba ejtően sokatmondó, intim, bölcs és bátor gyászénekévé. Az életmű egyik legjobbja.  

Amikor a Boris drone-t játszik, az jobb bárminél. Mesteri.  fade by Boris

Céline Dion ikonikus balladái, átértelmezve. Semmi gúny nincs ezen a két, párban járó, csodás lemezen, kizárólag szeretet és tisztelet és alázat, ami tök jó. Máshogy nem is működnének ezek a bájos rózsaszín ködben lebegő, ellazító pacsuliszagot árasztó, irdatlan melegséggel átölelő,…

Idén a harmadik remeke. Lényegében a Nightcrawler párdarabja. Halott városok lassúnál is lassabb gyászzenéje. Csodálatos az egész. Sötét helyeken kell hallgatni, csúnya időben, fáradtan.   Downtown by Kevin Richard Martin

Van sajnos egy kifejezetten faszfej véleményem arról, ha valaki képtelen békében leülni vagy elfeküdni és odafigyelve, urambocsá' elmélyülve végighallgatni egy olyan baszottul gyönyörű háromórás lemezt, mint amilyen Nils Frahm természetben elmerült, végtelenül türelmes, meditatív, organikusan…

Mick Harris őszentsége Fret néven kiadott korábban két csodálatosan abuzáló kislemezt, nemrég pedig kijött az első nagylemeze is, amitől azóta nehezen tudok szabadulni. A hangfalak kivéreznek, hullik a vakolat, a koponyád pép, az érzéseid lángokban, mocsadék gonosz nihil kúrja seggbe a…

Egy baszadék, súlyos, gonosz és dögös „riddim”, 17 fantasztikus verzióban, csodálatos előadókkal. Ha esetleg eddig nem volt világos, hogy ez az ember egy kibebaszott zseni, akkor talán most az lesz. Lenyűgöző lemez.  Absent Riddim by The Bug

Második kedvenc Justinunk legújabb döngöldéje szokás szerint kúr.  Veneer of Tolerance by JK Flesh

Masami Akita zajvihara és Lawrence English hangszobrász (aki HEXA néven már zenélt Merzbow-val) sötét kísérleti ambienttel vegyített mesteri field recordingjai összeolvadnak ebben a csodás rituáléban. Indusztriális halálsikolyok, egy kibelezett gyárépület kegyetlen morgása, komoly horrormisztérium…

A mindenható Greg Anderson első szólólemeze. Riffmonolitok, monotónia, hegyomlás-drone, erősítőimádat, horror-himnika. Csihar Attila: van.  Forest Nocturne by The Lord

Aki nézi valamennyire ezt a blogot és még egy Gnod-lemezt se hallgatott meg a tízezer közül, az kapja már be. Másfél hetente adják ki a baszásban egymásra licitáló remekműveket és még senki nem emelt nekik szobrot. Ez is mi a fasz már. A kibaszott Spotlight negyed órája, istenkém. A Gnod simán a…

A kibaszott Shit and Shine újabb csúcsmunkája. Ennél ocsmányabb, gecisebb, rohadékabb szemetet nem baszol mostanság. Okádékszagú savas sátánzajba fojtott hipnotikus végítélet-sludge, leszedálva a picsába, lángolva a kurva nihil trágyadombján. Ketamin, abszint és fürdősó. A maga módján gyönyörű és…

Viszonylag sok agyalás után arra jutottam, hogy DJ Speedsick 2020-as remekműve ragadja meg a legjobban mindazt, ami most van. De tévedhetek. Ez a lemez amúgy a kedvencem tőle, messze a legátgondoltabb és legközérthetőbb, de nyilván ez nem sokat jelent egy olyan ösztönösen és őszintén ocsmány életmű…

Simán az egyik kedvenc idei lemezem, és ha rajtam kívül legalább egy valaki meglátja a fenségest ebben a megtisztító zajrituáléban, akkor már megérte ez a bejegyzés. Sheng Jie (azaz gogoj) szarrá bomlasztott elektromos csellójának gyönyörű, irritált mahleri kínszenvedésére Shen Jing ütősúrnő (azaz…

A mindig kísérletező, mindig izgalmas My Disco legújabb sötét, fura, bizarr, poszt-indusztriális és végletesen artisztikus ambient-lemeze, ami alapvetően egy kurva mély és érdekes óda a hangokhoz és a hangzáshoz (többek között az Environment újrahasznosított hangjahoz). Odafigyelve, retekre…

Kevés fontosabb - vagy mondjuk transzformatívabb - lemez jelent meg idén ennél. Használjátok, ne csak hallgassátok.

Kibaszott Scott Morgan. Négy hosszú, csodálatos szerzemény a Clara maradványaiból.  Lenyűgöző az egész. LUX Refractions by loscil  

  Kedvenceim random-generátoros kísérleti ambient-lemeze. Gyönyörű. Érdekes a sztori, utánanézel.  Stochastic by Carbon Based Lifeforms

Hátha valaki még nem hallotta a lemezt, amin a sapkáját furán viselő főhősnő portréja látható. SINNER GET READY by LINGUA IGNOTA 

Amit korábban elmondtam róla, az továbbra is megállja a helyét, annyi kiegészítéssel, hogy a Luminol talán az eddigi legjobbja. Fantasztikus élmény, lenyűgözően érzékeny, elmélyült és ágondolt anyag. Egyben kell hallgatni, tisztességesen, odafigyelve. Lassú, kemény bólogatások, befelé merengő…

A sötét ambient mindeható pópája és a svéd pacsirta gyönyörű, súlyos, mély és maradandó rituáléja.  ALTER by Lustmord & Karin Park  

Jason Köhnen, Dimitry El Demerdashi és Horváth Martina újra együtt, a Temple és a Karma után most egy élő improvizációval löknek mitikus labirintusokba. Sötét elektronika, drone, folklór ihlette hipnotikus témák lassú folyamai mossák át a fejeket az ambient és a doom csodálatos…

Guillaume Cazalet, a Neptunian Maximalismból. Erősítőbe dugott szitár és kemény, sötéten hullámzó, hipnotikus drone szól 40 percen keresztül. Amolyan poszt-indusztriális, rituális és pszichedelikus, doom-jellegű sátáni világtemetés. Úgy szól, hogy rá lehet könyökölni. Durva, nyers, nem igenli az…