Megérkezett az újabb totál-brutál hallgatnivaló a Neptunian Maximalismtól a harmadik, kis híján száz perces sorlemez képében (?). A hangulata az, ami zseniközelivé teszi: olyan, mintha a Himalájában egy elhagyatott kolostorban szemlélődnél napokon át, közben pedig végig egy frankó tripen lennél.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
