Van sajnos egy kifejezetten faszfej véleményem arról, ha valaki képtelen békében leülni vagy elfeküdni és odafigyelve, urambocsá' elmélyülve végighallgatni egy olyan baszottul gyönyörű háromórás lemezt, mint amilyen Nils Frahm természetben elmerült, végtelenül türelmes, meditatív, organikusan úszó-lüktető remeke. Nyilván ki az isten vagyok én, hogy megmondjam, hogyan tengessétek az életeteket, ugye. Amíg elmegyek megbaszódni, addig viszont legalább egyszer próbáljátok meg letudni, hátha. Amúgy koncepciójának grandiozitása ellenére simán a legkönnyebben hallgatható munkája. Hátha ez segít.